otthon

előző nap délután elrepültünk barcelonába,ott tartottunk egy kis éjszakai városnézést, majd aludtunk pár órát egy padon.
reggel megnéztük a naplementét,és szerencsére jó idő volt,úgyhogy napoztunk,és aludtunk. fürödtem párszor a tengerben. aztán hazarepültünk. angolna szülei és testvére kijött értünk. a hévmegállónál tettek ki,odajött apu. megöleltük egymást,kézenfogva sétáltunk haza. az utcánkba érve kijöttek a szomszédok és gratuláltak,kérdeztek. gondolom anyu elhíresztelte,hogy a senki földjén,étlen-szomjan szenvedek,vagy mi.
én már farkaséhes voltam,úgyhogy alig vártam,hogy telezabálhassam magam otthon.

finisterra - santiago (busz)

reggeliztünk egy kicsit négyen,majd kimentünk a buszhoz. foglaltam legelöl helyet,mert mindent akartam látni. nagyon szomorú voltam,hogy elhagyom ezt a csodálatos helyet.
beértünk santiagóba,a buszpályaudvaron megérdeklődtük a reptéri busz menetrendjét,majd bementünk a belvárosba.
meghallgattuk a tiszteletünkre tartott misét a katedrálisban,majd beültünk egy kávézóba,vettünk santiago-tortát,a katedrális közelében megvártuk,hogy 3 óra legyen,és elmentünk a szállásra. majdnem nem lett helyünk...25 ágy van,tegnap összesen 5-en voltak...
végre hajat mostam,és elmentünk sétálni a városba. találkoztunk egy magyar sráccal,aki egymás után megcsinálta a portugál és az északi utat. 6-kor beültünk a török étterembe,és ott ettünk. utána még sétálgattunk egy kicsit,majd visszamentünk a szállásra.

finisterra

összepakoltunk,és mivel nem túl korán ment a buszuk,el tudtuk búcsúztatni janit és andrást. négyen maradtunk; viki,balázs,andi és én.
balázzsal elmentünk az új szállásunkra (ahol viki előző este is aludt). hát,az egy igazi hippitanya! egy miguel nevű pasi bérli a házat,a zarándokoknak. nem volt ott senki,de nem zavartattuk magunkat,balázs főzött egy teát. később megjelent pár ember,de nem történt semmi érdekes.
aztán megláttam egy ismerős arcot: arman! megöleltük egymást,bemutattam a többieknek. erről a helyről rögtön ő jutott eszembe,és itt is volt.:)
andi mondta,hogy finisterrában mindenki találkozik. hát,igen.

később egy csaj megmutatta nekünk a házat,és mondta,hogy az majd este fog kiderülni,hogy hol alszunk. elmentünk boltba,eldöntöttük,hogy főzni fogunk este. itt találkoztam utoljára skippy-vel,elbúcsúztunk.
délután rajzoltunk andival a garázsban,majd fűztem gyöngyből három karkötőt.
este csináltunk spagettit,sajttal,szalonnával,paradicsomszósszal,a többiek meg valami vegetáriánus kaját ettek - a garázsban,a földön,családias hangulatban.

kimentünk a zarándok-partra megnézni a naplementét,majd játszottunk kicsit a tengerrel mi,magyarok. persze vizes lett az egész gatyám,de nagyon jó volt!

corcubión - finisterra (12 km)

tegnap az óceán látványa fantasztikus volt,ma pedig ejutottunk a világ végére,finisterrába. nagyon jó a falu fekvése; az egyik oldalán a szelíd öböl,a másikon a hatalmas,nyughatatlan óceán.
nagyon jó érzés volt a parton sétálni a szállás felé.
mikor már épp odaértünk volna,meghallottuk judit hangját,és csakhamar meg is pillantottuk őt,zolit és andrást,amint közelednek felénk. jó volt őket újra látni! megmutatták,hol van a szállás,és mondták,hogy amíg kinyit,jöjjünk velük kagylót gyűjteni. leraktuk a csomagokat az ajtóba,közben megjelent viki és kati is. utóbbi zolival elment a templomba,mi pedig - vikivel,andrással,judittal,janival és andival - lementünk a partra.

először a sziklákon mászkáltunk,kagylókat kerestünk közöttük. néhány rákot is találtunk. miután átjutottunk a sziklákon - nem volt mindig egyszerű... - kijutottunk a homokos partra. nagyon jó volt a tengerben sétálni! mezítláb voltunk ekkor már. sajnos nem volt túl meleg,csak kb. 22-23 fok. rengeteg alga volt a vízben.
ezután visszamentünk a szálláshoz,andival bejelentkeztünk,majd beültünk egy vendéglőbe a többiekkel. egy szendvicset ettem.
katival,zolival,judittal és andival lesétáltunk a kikötőhöz,hogy együtt legyünk kicsit,mielőtt elmennek. kikísértük őket a buszmegállóba (kb 5 méterre volt a szállástól:)),és elbúcsúztunk tőlük. nagyon szomorú volt,ahogy elindult és elment a busz.:(
jani és viki talált egy másik szállást,andrás pedig egy hotelszobát foglalt estére (nem maradhattak még egy éjszakát a szálláson).

jani azt javasolta,hogy menjünk ki a másik partra,a valódi óceánhoz. az a neve,hogy pilgrim's beach. oda is mentünk,egyszerűen fantasztikus látvány volt!
hamar közel mentünk a hullámokhoz és hagytuk,hogy a lábunkhoz érjenek. persze jött egy nagy és fenékig vizesek lettünk. jani bele is esett a vízbe.:)
utána elmentünk a fokra andrással és andival. vettem anyunak képeslapot,és kiültünk a sziklákra megnézni a naplementét.
leírhatatlan volt. hogy tényleg itt vagyunk a világ végén,innen nem lehet tovább menni.
utána elégettem a pólómat (hagyomány),és lementem egyedül a szállásra,mert fáztam.

út közben találkoztam simone-nal és egy francia lánnyal,akit az út elején láttam. azt mondták,hogy muxía ronda. mivel úgy éreztem,hogy számomra finisterra a világ vége,így már két okom volt arra,hogy itt maradjak.
a faluban találkoztam janival,és együtt mentünk egy darabon. megmutatta,hogy hol van a szállás,amit találtak,aztán elbúcsúztunk. minden búcsú szomorú.

de ma újra láttam valakit: skippy-t!!!
mondta,hogy beteg volt,így nem tudott odaérni 15-ére santiagóba. busszal jött finisterrába,és minket várt.:) mikor másodszorra találkoztam vele ma,a part felé mentünk. egy amerikai férfival jött velünk szembe,viccelődtünk,hogy biztos a bárba mennek - és oda.:)

olveiroa - corcubión (22 km)

reggel elbúcsúztunk a magyaroktól,mert mi nem finisterrába mentünk ma. viszonylag későn,fél 9 körül indultunk. nem voltam túl friss,de az út közben megevett hatalmas nektarinok jót tettek. még tegnap vettem őket,7-kor jött a faluba egy kisbusz,amiből lehetett gyümölcsöt vásárolni.
az út mellett rengeteg szeder volt - akárcsak tegnap. nagyon finomak voltak!:) aztán találkoztunk andrással. nagyon fájt a lába,ezért lassan ment.
megláttuk a tengert,az óceánt! nagyon nagy élmény volt! ahogy leereszkedtünk cée-be,egyre többet láttunk az öbölből,csodálatos volt!

utána következett corcubión,a szállás a város határán kívül,a domboldalon van. mi találtuk meg elsőnek!:) egy spanyol srác jött egy perccel utánunk. ettünk egy kicsit andival,és mivel a hely csak 5-kor nyitott,és 2 óra volt,elmentünk vásárolni. csak elfeledkeztünk arról,hogy ilyenkor zárva vannak a boltok. leültünk az üzlet elé,és vártunk. egyszer csak arra jött a boltos és beengedett minket.:) nagyon örültünk neki,így visszaértünk 5-re a szállásra.
közben láttuk andrást és vikit,amint stoppolnak.
vettünk tésztát és sajtot,de kiderült,hogy kapunk vacsit és reggelit,így meghagytuk finisterrára.
a spanyol pasinak is hoztunk kaját - megkérdeztük előre,hogy mit kér. azóta nagyon kedves velünk.:)
finom volt a vacsi,fokhagymaleves,lencsefőzelék,sajt,joghurt,mentatea.

fantasztikus,hogy az ágyban fekve,az ablakból pont a finisterrai-félszigetet látom,a csücskében a világítótoronnyal... hát,igen,holnap már ott leszünk...

negreira - olveiroa (33 km)

ma viszonylag gyorsan mentünk,de az elején még volt néhány hátráltató tényező; például nem tudtuk,hogy merre induljunk,így megkérdeztük egy német sráctól. később andi elvesztette azt a valamit,ami az objektívjén volt,hogy védje azt.
kb. 15 km után találkoztunk a holland sráccal,és csomót beszélgettünk vele. persze,hogy nem bírtam ki,hogy ne soroljam fel a holland első osztály focicsapatait - egyébként ezt pont ő kérdezte. mivel zwolléban él,és én ennek a városnak a nevét a csapata miatt ismerem. megbeszéltük azt is,hogy az országaink milyen sportokban jók.
pár km múlva találkoztunk simone-nal (tegnap,a szálláson láttuk újra őt),és ezután együtt mentünk négyen. megálltunk a legközelebbi bárnál és megettük az összes kajánkat. jó idő volt,úgyhogy nem ártott egy kis hűsítő sem.

a végén már eléggé szenvedtünk,a holland srác előrement - hárman maradtunk. mikor megérkeztünk,csak kb. 15 táska volt előttünk,így megnyugodtunk. andival elmentünk a közeli bárba. mire visszaértünk,már beengedték az embereket a házakba,de mázlink volt,mert ötünket - három spanyollal - egy külön házba raktak,külön tusolóval. mi a földszinten aludtunk,a spanyolok meg az emeleten.
kértem sampont egy csajtól és hajat mostam. később megérkeztek zoliék is - nem akartak matracon aludni egy hűvös helyen,így beköltöztek hozzánk 3-an.

este elmentünk kajálni velük egy másik,olcsóbb bárba. a legtöbben krumplis tortillát kértek - én is azt,csak szendvicsbe. rengeteget kellett várni a kajákra. csak a felét tudtam megenni,mert nagyon laktató volt,így eltettem másnapra a maradékot. a többiek is így tettek.
a szálláson még beszélgettünk a magyarokkal,de hamar lefeküdtünk aludni.

santiago - negreira (22 km)

kaptunk reggelit,a recepciós csaj megmondta,hogy hánykor mennek buszok a reptérre. még tejet is melegített nekem a kakaóhoz.:)
szerencsére a térképen,amit kaptunk,viszonylag jól volt jelölve a finisterrai út,így az alapján indultunk el - 8 körül...
később egy bácsi útba igazított minket,mivel rossz irányba mentünk...

annyira szép tájon gyalogoltunk,úgy éreztem,hogy otthon vagyok,de tényleg!
a végén már nagyon fáradtak voltunk,ráadásul mikor megérkeztünk,kiderült,hogy nem lesz ágyunk. andi ugyan elfoglalt egyet egy holland fiú elől,de úgy döntöttünk,hogy odaadjuk neki az ágyat,hisz ő érkezett hamarabb. így sátorban fogunk aludni.
elmentünk vásárolni,frissen sült kenyeret kaptunk. ekkor már velünk volt egy magyar srác,jani. találkoztunk balázzsal,valamint katival,zolival és judittal. később megérkezett andrás,estefelé pedig a kilencedik magyar,viki,aki az északi utat csinálta meg. sokat beszélgettünk erről,és kedvet kaptam hozzá! jó lenne megcsinálni j-vel.

a holland srác adott nekünk egy nagy milka csokit az ágyért cserébe. meg is ettük,mikor összegyűltünk a sátraknál mi,magyarok. este bementünk a városba,és vettünk sört,bort,majd egy parkban beszélgettünk.

mikor lefeküdtem aludni,még nem volt hideg,de az éjszaka közepén arra ébredtem,hogy pisilnem kell,és fázom. így bementem,és csak a női vécében találtam helyet magamnak... mindenhol emberek aludtak. még az asztalon is - takeshi.:)

arca o pino - santiago de compostela (20 km)

egy darabig nem esett az eső,de aztán rákezdett,főleg az utolsó 5 km-en.
jó volt meglátni a várost a dombról.
mikor a szálláshoz értünk,ki volt rá írva,hogy betelt,és háromkor nyit. így,mivel a belvárosban akartunk maradni,egy hotelben éjszakáztunk. egy másik hotel recepciósa segített nekünk szobát találni. nem voltam túl jól,mert 30 euró fejenként,de andi azt mondta,hogy kifizeti az enyémet is,mert neki van pénze. ez nagyon aranyos volt tőle!
nagyon szép szobánk van. csak egykor lehetett beköltözni,addig körbenéztünk a városban,és vettünk santiago-tortát. minden boltban ilyet árultak,és meg is lehetett kóstolni sok helyen.

beköltözés után néztünk egy kis tévét,fürödtünk (KÁDBAN!),és aludtunk.
6-ra visszamentünk a katedrálishoz,de skippy nem volt sehol (jó pár napja azt beszéltük meg vele,hogy 15-én este 6-kor találkozunk a katedrális előtt). ruth-ékat láttam,de ők se tudták,hogy hol van. sok ember volt az utcán,mindenki vacsorázott a mise után. mi egy török étteremben ettünk.
már sötétben értünk vissza központba,ahol emberek álltak körbe egy zenekart. odamentünk mi is. nagyon jó hangjuk volt és a zene is magával ragadott. az egyik tag pont engem válaszott ki,hogy álljak be középre és táncoljak. szerencsére nem sokáig kellett szenvednem - na jó,nem volt ám rossz - ,egy másik srác odajött hozzám,és ketten már jobb volt. beszélgettünk tánc közben. andi csinált sok képet.:)
és vett egy cédét. majd meghallgatjuk otthon!:)

arzúa - arca o pino (19 km)

reggel egy sráccal mentünk,mert neki nem volt elemlámpája. spanyolul beszélgettem vele.:) nem tudja,hol van az a hely santiagóban,ahol megkapjuk a compostelát (zarándokútlevél).
később elkezdett esni az eső. apró cseppekben. a szállást alig találtuk meg,de láttuk,hogy később több zarándok is a másik irányból érkezik.:)
amíg elmentünk vásárolni,a többiek úgy döntöttek,hogy számokat osztanak,mert ömlesztve voltunk,sorrend nélkül (az eső miatt). ebből aztán semmi nem lett,mert mindenki egyszerre tódult be az ajtón. szerencsére az elsők szóltak nekünk,hogy menjünk nyugodtan előre,így hamar ágyat kaptunk. gyorsan bementem a zuhanyzóba - a fülkéknek nincs ajtajuk,így mindent lehet látni a folyosóról. kiválasztottam a legtávolabbit,de így is két fiú "rám nyitott". a koreai srác még órákkal később is elmondta párszor,hogy mennyire sajnálja.:)

alvás után lementünk a konyhába enni,és találkoztunk a magyarokkal! katival,zolival és judittal. mondták,hogy lucia és andrás előrerohantak. ők meg vettek pár bort,hogy berúgjanak.:)
kártyáztunk,majd az egyik asztalhoz ültünk és elkezdtünk énekelni magyar dalokat. hihetetlen volt,hogy a sárga rózsát majdnem kívülről tudták. de énekeltünk bikinit,republicot,meg népdalokat is. több óráig. nagyon élveztem.
az asztalnál ült egy baszk férfi a fiával,a testvérével és az apjával. mondtuk nekik,hogy énekeljenek ők is. később meg is tették. a férfi mondta,hogy vitóriában élnek. megkérdeztem,hogy az alavés-e a csapatuk. a pasi meglepődött,hogy ismerem,mondta a fiának is (nagyon nagy alavés-szurkoló),aki nagyon boldog lett. így én is.:)

később kicserélték a baszk és a magyar kártyát,elbúcsúztunk txemától és lefeküdtünk aludni.

palas del rei - arzúa (30 km)

szintén 5-kor keltünk,5:20-kor indultunk. nagyon éhesek voltunk végig,két sajtot ettünk,meg a szőlőcukrom egy részét. egyszer álltunk meg,még sötétben - 5 percre. az utolsó 10 km-en (melide után) próbáltam jó iramot diktálni,andi le is szakadt a végén,mert fájt a lába. úgy döntöttünk,hogy nem ribadisóban szállunk meg,hanem arzúában,mert ott van bolt.

kb. 25-nek érkeztünk,pihentünk egy kicsit,majd elmentünk a boltba. vettem egy másfél literes tejet,egy gyümölcslevet,csokis kekszet,kenyeret és sajtot. nyitás előtt megettem a keksz felét,és a tejből is ittam. nagyon finom! százszor jobb,mint otthon!
később az ágyunkban aludtunk egy kicsit,majd körbenéztünk,vettünk nektarint,és visszamentünk a szállásra.
a szobában van egy süket csoport,jelbeszéddel kommunikálnak. szerintem spanyolok. idejöttek andihoz,és megkérdezték,hogy ő is ismeri-e a jelbeszédet (látták andi fülében a hallókészüléket),meg hogy honnan jöttünk. ide,a naplómba írtam le nekik,hogy magyarországról.

nem tudjuk,hol vannak a magyarok. vagy az előző településen maradtak,vagy itt vannak arzúában,egy magánszálláson.
ma nagyon gyorsak voltunk. 30 km kevesebb,mint 6 óra alatt.

már nagyon várom az óceánt. santiagót annyira nem. az csak egy város. de finisterra a "föld vége",a világ vége. ott kezdődik a végtelen óceán. csodálatos!

portomarín - palas del rei (24 km)

5-kor keltünk,zoliékkal együtt. mi nem reggeliztünk,így fél órával hamarabb (fél 6-kor) indultunk el,mint ők. nem mentünk túl gyorsan,és 10 km-rel a vége előtt megálltunk egy bárban,mert andinak szüksége volt egy meleg teára.
pár km-rel később lucia utolért minket (2 sráccal ment),és mi úgy döntöttünk,hogy megpróbáljuk követni őket (én azért,mert ágyat akartam,andinak meg nem tetszett a szemerkélő eső). iszonyatosan gyorsan mentünk,de mindent beleadtunk,és egyszerre értünk a szállásra - elsőnek.
leültünk a padra pihenni. megérkezett a "rohanó" spanyol csoport,majd zoli is. a spanyolok kérdezték,hogy hánykor keltünk - csodálkoztak,hogy előttük ideértünk.:)
eközben egy taxisofőr pakolt kb. 10 hátizsákot a sorba. ez minket nagyon felbosszantott,mindenkit. andival beültünk a közeli bárba,megittunk 1-1 kakaót,illetve teát. közben megérkezett kati és judit.
nyitáskor a spanyolok elkezdtek reklamálni a hospitalerának,hogy szedjék ki az olaszok a táskáikat a sorból (főleg,hogy a 10-ből 2-en értek csak ide akkorra). pár percig ordibáltak,majd elérték,amit akartak. a srác,aki beszél angolul,mondta,hogy az olaszok bunkónak nevezték az összes spanyolt. tehát érdekes vita volt.

andi csodálkozott,hogy nem akarom megnézni az egész várost. egyszerűen nem érdekel. a kis falvak annál inkább,olyan szépek,alig van pár ember,gyönyörű a táj,a fák,a virágok,a madarak. na mindegy. a városok annyira nem hoznak lázba. csak ha van bennük valami,ami megfog.
ja,és vasárnap nincsenek nyitva a boltok... így megettük majdnem az összes kajánkat...

barbadelo - portomarín (18 km)

egy férfi egész éjszaka horkolt,úgyhogy alig tudtam aludni. mikor tudtam volna,már reggel volt...
6 óra után nem sokkal elindultunk. ferreirosban megláttuk skippy-éket egy bár előtt ülve. kiderült,hogy ott aludtak,a bárban... meg kellett várniuk,míg mindenki távozik - ez fél 12-kor volt...
ettünk egy kis sütit,majd mentünk tovább.
kb. egyszerre értünk portomarínba skippy-vel és braddel. ők úgy döntöttek,hogy továbbmennek. egy pillanatig mi is menni akartunk,de rájöttünk,hogy amíg itt biztos helyünk van,ott necces lenne. így maradtunk. leraktuk a hátizsákunkat a szállás elé a sorba,és elmentünk vásárolni. vettem kenyeret,sajtot,csokit és vaníliás tejet. a szállás előtti parkban ettünk,majd nyitásra visszamentünk.

a zsákjainkat az első két helyen találtuk - az a spanyol csoport tette oda őket a sajátjaik elé,akikkel sarriában találkoztunk tegnap (ők nagyon hamar odaértek akkor,pedig triacastelából jöttek). ez nagyon kedves volt tőlük,így mi mehettünk be elsőnek. ma ömlesztett bejutás volt - a credencialokat később pecsételték le. itt szállt meg zoli és kati is,luciával és két másik magyarral. kati mondta,hogy találkoztak armannal pár napja. hozzátette,hogy szerinte olyan egyformák vagyunk. arman és én. ennek őszintén örültem,mert én is így érzem.
ők elmentek a strandra,mi,andival inkább a várost néztük meg - tartalékolunk az óceánra.:D

samos - barbadelo (19 km)

6-kor kapcsolták fel a lámpát,kb. 7-kor indultunk el. andrea mondta,hogy sarriában találkoznak michelével,aztán továbbmennek valahová.
egész délelőtt felhőben mentünk,ma nagyon fájt a talpam. de tudtam,hogy ez lesz. ezért akartunk ma csak sarriáig menni.
a városban vettem egy péksütit és egy zacskó cukros sütit. felmentünk a szálláshoz - már voltak ott emberek. pár perc múlva megjelent a hospitalera,és kirakott az ajtóra egy papírt,miszerint azok a zarándokok mehetnek be először,akik triacastelából jöttek.
ezért úgy döntöttünk andival,hogy továbbmegyünk barbadelóba (4 km),ahol ugyan csak 18 ágy van,de bíztunk benne,hogy a többség sarriában akar megszállni. ez be is jött,mert csak egy ember várt a barbadelói szállás előtt. a nyitásig pihentünk/napoztunk egyet,majd elfoglaltuk az ágyainkat.

nagyon tetszik a környék. egy templom van tőlünk 100 méterre,valamint egy mobil bár.
aludtunk egy kicsit,majd kimentünk enni. megengedtünk magunknak egy jégkrémet is.

nem szeretem ezt a rohanást. azért vagyok itt,hogy lazítsak,nem,hogy versenyezzek. de kénytelen vagyok,egyébként aludhatok a 7-8 eurós magánszállásokon (galíciában az állami szállások ingyenesek).
skippy továbbment ferreirosba,mert most ruth-tal és alfonsóval megy.

la faba - samos (40 km)

6:10-kor csörgött a telefonom. nem nagyon akartam felkelni,de muszáj volt... felkeltettem andit,majd szokás szerint nagyon hamar elkészültem. ha van takaró,nem veszem elő a hálózsákom,mert akkor reggel az egész táskát be kéne pakolni,így meg csak pár apró dolgot. tehát kb. 6:50-kor indultunk. azért ilyen későn,mert nem akartunk sötétben hegyet mászni.
nagy nehezen felértünk a cebreiróra,de utána még emelkedett az út,és később jött az alto de poio,amire egy iszonyatosan meredek út vezetett fel. nem álltunk meg,mert tudtuk,hogy elég sokan triacastelába mennek,és az állami szálláson nincs sok hely. azt meg senki sem fogja kérdezni,hogy honnan jöttünk - mindenki más a cebreiróról...

tehát az történt út közben,hogy egy turistákat szállító buszt láttunk magunk előtt,és épp indultak az emberek - ugyanazon az úton,mint mi. ez eléggé megijesztett,mert rengetegen voltak. de később kiderült,hogy a busz felveszi őket triacastelában. itt beálltunk a sorba,és pont az orrunk előtt telt meg a szállás.
hát,mondhatjuk,hogy örültem neki,mert samost nem akartam kihagyni. mondtam andinak,hogy ott elképzelhetetlen,hogy ne legyen helyünk - ott rendes emberek vannak.
már a halálomon voltam,csak nem akartunk odaérni samosba. j-re gondoltam,ahogy azt mondja,hogy meg tudom csinálni,és már nem sok van hátra. nagyon szép vidéken mentünk,és samos is gyönyörű város.

a monostor földszintjén van a szállás,kiderült,hogy már nincs hely. de... az első emeleten aludhatunk. 5-kor felvittük a táskáinkat,fürödtünk,majd 10-re visszamentünk (addig el kellett hagyni a szintet).
elmentünk vásárolni (kenyér,sajt,szilva,csokiital,csoki),majd lemásztunk a patak mellé a kövekre,és beleraktuk a lábunkat a vízbe. jót tett a 40 km után.
később meghallgattuk a misét a monostorban,majd kiültünk a kertjébe,várva,hogy elteljen az idő. 10-re odamentünk a szállás bejárata elé; már jó sok ember várakozott ott. többek közt andrea és catherine. jó volt újra látni őket. mondták,hogy skippy triacastelában keresett minket és ott maradt.

villafranca del bierzo - la faba (26 km)

skippy-től kaptunk egy tollat,ezzel írok most.:) azért ilyen szépen,mert most nem kell rohannom,mint tegnap,amikor 5 percre kértem kölcsön egy lány tollát...
tehát szokás szerint fél 6-kor keltünk,6-kor indultunk. iszonyatosan hideg volt,de nem csak induláskor... mikor már világosban megálltunk egy pihenőhelyen,és andi elment vécére egy bokorba,én elkezdtem enni,de pár perc múlva már lefagyott a kezem... már vagy fél 10 lehetett,mire eljutottunk vega de valcarcéba. az előtte fél km-rel levő településen skippy kiszólt egy bárból,hogy hello.:) mi meglepődtünk,hogy ott van,hisz úgy gondoltuk,hogy villafrancáig nem jutott el tegnap,erre kiderült,hogy perejében aludtak simone-ékkal,ami villafranca után 6 km-rel van...

megittunk andival 1-1 teát,majd kevéssel skippy után elindultunk.
ja,tegnap találkoztunk erikával és orsival,és ma is,ott,ahol a teát ittuk.
később megálltunk ruitelánban bocadillo de tortillát enni,mert "csak" 2,20 euró volt (eddig sehol nem láttam 3 euró alatt),majd elkezdődött az emelkedő las herrerías után.
andival eldöntöttük,hogy vega de valcarcéban meg fogunk szállni legközelebb,mert annyira gyönyörű volt! főleg a folyó a mélyben,és hogy minden zöld.

végül,nagy szenvedések után eljutottunk la fabába. skippy-vel egyszerre értünk ide. úgy gondoltuk (és azt mondták nekünk,akik már voltak itt:)),hogy la faba gyönyörű,eldugott hely,nem sokan szállnak meg itt,mindenki felmegy a cebreiróra. így is történt,mi délre ideértünk,majd két órát napoztunk,vártuk,hogy kinyisson a szállás. csak ketten jöttek előttünk,gyorsak voltunk - több,mint 4 km/h sebességgel jöttünk,és kétszer megálltunk,az utolsó pár km pedig nagyon meredek emelkedő volt.
gyönyörű helyen vagyunk,szép,zöld hegyek vesznek körül,itt van a szállás mellett kb. 10 méterre egy templom. és jó skippy-t újra látni.

elmentünk a boltba,de nem volt túl sok zöldség. ezért skippy körbejárta a falut,és mindenkitől megkérdezte,hogy kaphatna-e valami zöldséget a kertből,és sikerrel járt!
megcsináltuk a vacsit -> spagetti + saláta. én mosogattam el,és cruz,aki velünk evett. mondott sok érdekes és vicces dolgot a caminóról.

egy pasi gitározott és portugálul énekelt. utána odamentem hozzá,és megkérdeztem,hogy milyen nemzetiségű. brazil! sajnos angolul egyáltalán nem tudott,spanyolul is alig,így nem tudtunk túl sokat beszélgetni.

molinaseca - villafranca del bierzo (31 km)

ma is viszonylag hamar indultunk - 6-kor. az elején még használnunk kellett az elemlámpát.
ponferrada nagy város,nekem nem tetszett,örülök,hogy nem ott szálltunk meg.
egész jól ment a gyaloglás,csak egyszer álltunk meg cacabelos-ig pihenni. cacabelos-ban vettünk dolgokat,mert tudtuk,hogy villafrancában nincs bolt.
tartottunk fél óra szünetet,ettünk,ittunk (én joghurtitalt),majd elindultunk és szép lassan (?) odaértünk villafrancába. itt a 6 eurós szálláson alszunk,a másik 4 eurós,de már nem volt energiánk átmenni oda.

rabanal del camino - molinaseca (26 km)

hát,sikerült 3.55-kor felkelni... azaz már hamarabb,mert alig tudtam aludni,kb. kétóránként megnéztem,hogy hány óra van. szerencsére az ágyunk mellett volt a vécé,ahová bevittük az összes cuccunkat,és összepakoltunk. a szobát kikerülve is lejuthattunk a földszintre,andi megmosta a gyümölcseit,majd elindultunk.
a faluból kiérve be kellett kapcsolni az elemlámpát. vicces volt,egyáltalán nem láttuk,hogy milyen meredek a hegy,csak léptünk,aztán lett valahogy.:) így nem is tűnt olyan nehéznek.:)
csakhamar megérkeztünk foncebadónba,kb. 3 lámpa világított a faluban. itt megettünk 1-1 barackot és rájöttünk,hogy még rengeteg időnk van a napfelkeltéig. nagy nehezen megtaláltuk 3 km után a cruz de ferrót (vaskereszt),itt leültünk,és vártunk 3/4 órát - nagyon hideg lett a végére. mivel ez a camino legmagasabb pontja (1505 m),egy felhőben voltunk,nem lehett látni semmit a napfelkeltéből... lassan megérkeztek a zarándokok foncebadónból - elindultunk mi is.
a továbbiakról annyit,hogy csodálatos látványban volt részünk. a minket körülvevő hegyek,a felhők,amelyek beborítottak,a gyönyörű színű virágok ámulatba ejtettek.

molinasecában a 2. szálláson aludtunk,mert az első 7 euró volt,ez meg 5. megérkeztünk,csakhamar a hospitalero is megjelent. kérdezte,hogy van-e valami baj a lábammal,mondtam,hogy mi fáj. közben andi lefoglalta az ágyunkat,engem meg megkínált sörrel a pasi... nem mondhattam azt,hogy bocsi,nem szeretem - csak az én kedvemért hozta. megittam. közben beszélgettünk,kiderült,hogy 11-szer csinálta meg a caminót,és már 15 éve hospitalero. azt is mondta,hogy vasárnap elütöttek egy zarándokot ponferradában.:(
5-kor megmasszírozta a lábam - alcohol de romeróval és egy kínai krémmel. nagyon jól csinálta. közben megérkezett egy pasi,és mondta,hogy csináljunk egy képet,amin a hospitalero masszírozza a lábam. hát,csinált egy képet,és fel fogja rakni a netre,mivel ő író,és a honlapja a caminóról szól. egy perccel később adott egy példányt a könyvéből,csak nekem!:) benne van az útvonal,az összes szállás,kajálási lehetőségek. nagyon szerencsés vagyok.:) de ezt eddig is tudtam.
utána andival elmentünk vásárolni,és ettünk. skippy is itt szállt meg,simone-ék a másik szálláson.

astorga - rabanal del camino (20 km)

megint hamar elindultunk,de megálltunk a szállás melletti templom előtt enni. aztán megláttuk skippy-t,és együtt mentünk ki a városból a rövidebb úton.
ma rengeteg zarándok volt az úton,nem éreztem valami jól magam emiatt. minden helyen megálltunk egy kicsit,az első településen skippy adott nekünk egy kis lekváros pirítóst,a másodikon egy cica jött oda hozzánk evés közben,a harmadikon meg skippy ült le oda,ahol pihentünk. el ganso és rabanal között is megálltunk pár percre.

a végén már elég rendesen emelkedett az út,de jól bírtam.
kíváncsi leszek a holnapra.

egy bárban néztem a forma-1-et.
a futam alatt szállingóztak befelé a helyiek,mind kérdezték,hogy hanyadik alonso. én meg kárörvendve mondtam,hogy 4.:D
csúnya,gonosz virsli.

san martin del camino - astorga (25 km)

ez volt eddig a legkorábbi indulás: 6.25. ma nem beszélgettünk annyit andival,mint tegnap,sőt...
hospital de órbigóban értük utol skippy-t,aki hamarabb indult. simone is ott volt perceken belül,akárcsak a magyar biciklisek. ittam egy kakaót,andi meg egy teát,majd ettem mogyorókrémes kenyeret és egy barackot. egy híd van a városban,ami gyönyörű,és van egy legendája,amit majd otthon kiderítek.:)

astorgáig az út szörnyű volt; meleg volt,köves terep,kis emelkedők - nagyon fájt a talpam.
a kulacsaim eltűntek,úgyhogy csak a két nektarin jelentett nedvességforrást. andinak se volt túl sok folyadékja.
egy településre érve - azt hittük,hogy már astorga - két út közül választhattunk,és amin végül jöttünk,azon nem volt jelölés. épp arra jött egy bácsi,megkérdeztem. kiderült,hogy még nem astorgában vagyunk,a bácsi elkísért minket egy darabon. egész jól beszéltem vele spanyolul,még viccelődtem is.:)
aztán,nagy szenvedések közepette megérkeztünk végre astorgába. a második szálláson szálltunk meg,4 szintes,mi az elsőn vagyunk. minden szobának egy olyan település a névadója,amin már keresztüljöttünk - a mienk santo domingo de la calzada. négyágyasok a szobák,mi egy francia és egy kanadai lánnyal vagyunk együtt. holnap ők busszal mennek vagy 100 km-t,mert nincs elég idejük.
lehetett jelentkezni lábápolásra - 5.30-kor két fiatal,jóképű doki masszírozta a talpunkat.:)

utána elindultunk várost nézni - kiderült,hogy astorga a csokijáról híres,andi vett is egy mandulás fehércsokit. a katedrális gyönyörű volt.
utána vettem sajtot,kenyeret,olívabogyót,vizet,csokit. andi gyümölcslevet,teafiltert,ja,és mindketten barackot.
visszafelé találkoztunk simone-nal és skippy-vel egy bárban. skippy szintén ezen a szálláson van,simone meg a katedrális mellett.

andival visszamentünk a szállásra,leültünk a fűbe a szállás melletti parkban és ettünk,dumáltunk,majd megnéztük a naplementét.

león - san martin del camino (25 km)

hatkor keltünk,volt reggeli is. elfelejtettem elbúcsúzni virginie-től.:(
skippy előttünk indult,12 km múlva találkoztunk egy kávézó teraszán. simone is odaért pár percen belül. ő san martinba akart menni,mi,andival csak 20 km-t. végül megláttunk egy hirdetést san martin szállásáról,és kiderült,hogy van medence! na,ekkor eldöntöttük,hogy mi is oda megyünk.

közben egy boltban vettünk barackot,joghurtitalt,stb-t. andival szerencsére sokat beszélgettünk,így gyorsabban telt az idő. a három albergue közül megtaláltuk a legkellemesebbet,ráadásul ehhez tartozik az úszómedence is. rögtön kipróbáltam.:)
találkoztunk itt egy magyar párral,tesitanárok és biciklivel jöttek.
elmentünk később vásárolni és csináltunk zöldséges rizst.

ingyenes volt a net,így megnéztem a mailjeimet...

mansilla de las mulas - león (20 km)

skippy és simone (luxemburgi) busszal ment,így egyedül indultam. megígértem virginie-nek,hogy valahol megvárom,mert ő nem tudja,hol van a szállás.
egész jól mentem,kb. 15 km után álltam meg először és utoljára. egy spanyol srác mellé ültem le. neki is nagyon fáj a talpa,ő már harmadszorra állt meg. hamarosan elindult,mondta,hogy majd utolérem. ettem egy kis mogyorókrémes kenyeret,majd végre megjött virginie az olasz sráccal,aki jól beszél franciául.
innentől hárman mentünk. egyszercsak megpillantottuk leónt a dombtetőről. pár perc múlva már a katedrális két tornyát is lehetett látni. nagyon jó érzés volt! elég sok idő kellett,míg beértünk a belvárosba. közben utolértük a spanyol srácot,aki végül kiderítette,hogy merre van a szállás.
a téren megláttuk skippy-éket és még pár zarándokot. kiderült,hogy 11-kor nyit az albergue. addig még volt pár perc.

megkértem a spanyol srácot,hogy segítsen andi ügyében,végül egy másik spanyol,blanca volt olyan kedves és beszélt az egyik hospitalerával. ő azt mondta,hogy a másik ajtón be fogja engedni andit.
így ott maradtam a szálláson,megnéztem a katedrálist,majd kiváltottam andi credencialját (zarándok-útlevelét). skippy-vel és simone-nal vettem kenyeret és mogyorókrémet,majd beültem velük és kathrinnal,a belga lánnyal kajálni. nekem adták a maradékot!:)
késő délután elmentünk vacsorázni kb. 10-en,mi,skippy-vel elfeleztünk egy menüt. egy 50 év körüli amerikai férfi ült mellettem,beszélgettünk a caminóról,magyarországról. ott volt egy ír srác,akit még az elejéről ismertem,egy amerikai lány,a bátyja,egy másik amerikai lány,virginie,andrea és egy belga srác.

a szálláson megkérdeztem egy másik hospitalerát,hogy biztosan működni fog-e a dolog,mire azt mondta,hogy teltház van. természetesen azzal jöttem,hogy mi egy ágyban is tudunk aludni. erre azt válaszolta isabel,hogy oké,bármikor kimehetünk andiért,és vissza is jöhetünk,ő ott lesz,ha meg mégsem,megadja a tel. számát,hogy elérhessem.
21.45-kor elmentünk a misére. nagyon sokan voltunk,kaptunk idegen nyelvű szöveget is. közben andi rámcsörgött,de én csak a mise végén indultam el,skippy-vel. a katedrálishoz érve a távolban megpillantottam andit,odafutottam,a nyakába ugrottam,nagyon boldog voltam!

csak dörömbölnöm kellett,isabel már nyitotta is az ajtót. a kezünkbe nyomott egy szivacsot,így andi tudott hol aludni,igaz,a padlón,a folyosón.

el burgo ranero - mansilla de las mulas (19 km)

tegnap este skippy mondta,hogy menjek ki,mert ott ül mindenki a bár előtt,és énekelnek. kb. 25-en lehettek,odaültem én is. sajnos nem ismertem a dalokat,mert mind spanyolok voltak. egy spanyol srác gitározott,nagyon szép hangja volt. 2 dal volt,amit ismertünk mi is,a yellow submarine és a knockin' on heaven's door. közben borok jártak körbe,meg a bárból hozott nekünk valami finomságot egy néni. kb. éjfélkor feküdtünk le.

reggel 7 körül indultunk skippy-vel. másfél km után rájött,hogy otthagyta a naplóját a párna alatt,és azt mondta,hogy nagyjából ez az egyetlen dolog,amiért visszamenne. miközben vártam rá,elmentek mellettem a lovagló ikrek,meg még páran.
ezek után biztos voltam benne,hogy ő is mansilláig fog menni ma (eggyel tovább akart).
13 km után jött az első település,itt megálltunk inni egy kávét,ill. kakaót. skippy vett egy tortillát,aminek a végét én ettem meg. egy kisbusz járja körbe a falut,dudál,az emberek meg kimennek az utcára és megveszik a kenyeret. így tettem én is. egy asztalnál ültünk andreával és az unokatestvérével,akivel tegnap találkozott véletlenül.:)

mansilla nagyon szép város! és itt találkoztam micivel! épp a barátjával,lucával sétáltak,én pedig mögéjük futottam,és rátettem a kezem federica vállára. ölelés,puszi,szokásos.:)
nagyon sokat fejlődött az angoltudása! megbeszéltük,hogy csinál spagettit vacsira. virginie is; csak elég lesz.:) andreának megmutattam,hol van magyarország,mert azt hitte,hogy oroszország mellett...
vettem mogyorókrémet,kenyeret,joghurtot,nektarint,majd elmentem a város végébe,a folyóhoz.

nagyon finom volt a vacsi,jó sokan ettünk. virginie joghurtot is vett nekünk,és dinnye is volt a spagetti mellé!

sahagún - el burgo ranero (18 km)

volt finom reggeli,kakaó,lekváros kenyér. utána elbúcsúztam christinától; kikísért,megöleltük,megpusziltuk egymást. kicsit fáradt voltam ma,de végül megérkeztem el burgo raneróba,ahol kb másfél órát várhattam a szállásra. közben megjött lidia;megörültem,hogy leglább valakit ismerek,de ő csak spanyolul beszél.

megkaptam az ágyam,lezuhanyoztam,gondoltam,veszek valamit a boltban. elindultam,erre megláttam virginie-t,amint jön szembe,mögötte pedig: skippy!!!! sikoltoztam,odafutottam,megöleltük egymást. ekkora örömöt! mindig mikor sajnáltatom magam,hogy milyen egyedül vagyok,akkor toppan be valaki,aki teljesen megváltoztatja a helyzetet! szerencsére megengedték,hogy egy szobában legyünk.

itt van még virginie,és a barátnője,melanie,valamint lidia és unai egy másik szobában.
a mi szobánkban tehát vagyok én,alattam skippy,mellettünk virginie,melanie,két olasz fiú (az egyik mattia,a másik tiziano),egy amerikai lány és egy férfi,akiről még nem tudok semmit.
mattiával beszélgettem,21 éves és perugiában tanul földrajzot! azt mondta,hogy találkozott két fiúval,akik valami különös nyelvet beszéltek,és később kiderült,hogy magyarok. szerinte az oroszra hasonlít a nyelv. mondtam,hogy nem.

finom vacsit csináltunk skippy-vel és virginie-vel. 7-en ettünk, skippy,én,virginie,melanie,brad,az ausztrál,kristian,a norvég,és andrea,az olasz. ő mondta,hogy michele három napot töltött san bolban.

skippy ma megdícsért,hogy jó ötlet volt kettétörni a spagettitésztát.:)

ledigos - sahagún (17 km)

nem állítottam be a telefont,hogy ébresszen,jót aludtam. mikor kiléptem a szobából az udvarra,egyszercsak hallottam,hogy valaki engem szólít. már ha a lorenát a nevemnek lehet tekinteni (baszkul van). lidia volt az,de unai,és még egy spanyol fiú meg egy francia lány is az udvaron ültek. kiderült,hogy pár perce jöttek meg,éjszaka gyalogoltak. megbeszéltük,hogy elmegyünk a következő faluig,és ott eszünk. végül úgy lett,hogy én továbbmentem sahagúnba,ők meg ottmaradtak enni és aludni.

a város felé láttam 1-2 plakátot,ami egy ingyenes szállást hirdetett. gondoltam,odamegyek,de sahagúnban is csak az állami- és a magánszálláshoz vezettek nyilak. óriási szerencsémre pont,mikor nem tudtam,hogy merre menjek,jött szembe egy nő,és kérdezte,hogy szállást keresek-e. kiderült,hogy ő a szállásadó,pont annál a szállásnál,amit kinéztem! odavezetett,én voltam az első,és sokáig az egyetlen. christina elmondta,hol van a bolt,el is mentem venni pár cuccot,később pedig a gyógyszertárban találtam magamnak bokaszorítót. kedves volt a gyógyszertáros bácsi,kinyitotta a dobozt,felpróbálta a lábamra,pont az én méretem volt. ez 4 euró volt,a másik 12...maradtam ennél.

a szállás udvarán sokat beszélgettem christinával;megkönnyítette a dolgom,hogy angolul is tud. közben kenyeret ettem,sajttal és olívabogyóval. később lefeküdtem pihenni,meg eléggé fájt a hasam,mert ma jött meg.
arra ébredtem,hogy jött még egy zarándok,a francia monica. carriónból indult,vagy 40 km-t ment... mondta,hogy van 3 gyereke,a legidősebb annyi idős,mint én. ő elment a misére,én túl fáradt voltam hozzá. utána ettünk pár otthagyott dolgot,többek közt tintahalat,meg még valamit,ami nem volt túl gusztusos. ezért inkább maradtam a szardíniánál.
monica megmondta,hogy hol van a leóni szállás (nem az állami,hanem a benedek rendi),remélem kedvesek lesznek,és megengedik,hogy andi 10 után is bejöhessen.

carrión de los condes után - ledigos (22 km)

megreggeliztünk - sajtos kenyér ketchuppal,olívabogyóval,majd megvártuk,hogy megszáradjanak a cuccaink és elindultunk. pont arra jött egy dzsippel egy gazda,azt hittük,hogy le fog szidni,de csak integetett és elkezdett kapálni mellettünk.:) nem volt valami jó ma menni,eléggé szenvedtem.
15 km után jött az első hely,itt megálltunk pihenni,ettünk 2-2 calippót.:) arman adott nekem vizet,amibe kalciumtablettát tett. peter is itt volt.
majd elindultunk ledigos felé és viszonylag jó állapotban meg is érkeztünk.

arman úgy döntött,hogy neki még korán van,még gyalogolni akar,úgyhogy elbúcsúztunk,megöleltük egymást. jó pillanat volt.

rájöttem,hogy nagyon sok időm van,hogy leónba érjek,így a következő pár napban csak 18-20 km-eket fogok menni.

itero de la vega - carrión de los condes után (38 km)

lidiáék eldöntötték,hogy carriónba megyünk,34 km-t. úgy kezdődött,hogy kb. fél 9-kor indultunk el... frómistában ma sajtfesztivál volt,arman vett is egy kicsit,finom volt. nem vittük túlzásba a sietést. beültünk inni valamit egy helyre,majd lidia elment táskát és ruhát venni magának,mert az összes cucca tele volt bolhával.

később armannal elmentünk egy boltba,vettünk kenyeret,mogyorókrémet. leültünk az árnyékba és meg is ettük. lidiáékat viszont elvesztettük. arman talált egy cetlit,lidia írta nekünk,hogy carriónban találkozunk. iszonyatos szenvedések közepette megérkeztünk a városba. armannak is fájt a lába,de nem mutatta. már nem volt hely az egyik helyen,a többi is tele volt (nem csoda,fél 9 lehetett,mire megérkeztünk),így eldöntöttük,hogy a szabadban alszunk,úgyis ez volt a terv. vettünk egy kis kaját,majd visszamentünk az 1.számú szállásra. nagyon kedvesek voltak a nővérek (benedek rendi szállás),ráadásul az egyik meg is áldott,mikor a másik gitározott és énekelt egy gyönyörű dalt. mindenki meg volt hatva az áldástól.

fél 11-kor elindultunk. kicsit féltem minden zajtól a sötétben,nevettünk is ezen. pár km. után arman látott egy jó helyet,egy búzamezőn. a búzaszálakból megalkotta az ágyunkat,rárakott egy olyan lepedőt,ami nem ereszti át a nedvességet,majd ráraktuk a hálózsákokat. ettünk egy kis csokit,majd jó éjszakát kívántunk magyarul. gyönyörű volt az ég,a majdnem teli holdra néztünk. ekkor még nem volt hideg,de hajnalra majd' megfagytam. nem volt kellemes,alig vártam,hogy felkeljen a nap. még fájt a lábam,ráadásul egy új helyen is megfájdult,de olyan durván,hogy mindig feljajdultam,mikor belehasított.

arroyo san bol - itero de la vega (27 km)

ma már fél hétkor elindultam,mert san nicolásban szerettem volna aludni,és ott kevés ágy van. anyunak gyorsan írtam egy sms-t,hogy minden oké,amint lett térerő. mert san bolban nem volt. kár,hogy mindig a hátam mögött kel fel a nap. mindig meg kell fordulnom,ha látni szeretném a szép színeket. de legalább nem süt a szemembe.
hontanas egy völgyben volt,majd 3 óra után elértem castrojerizt. nagyon szép város,egy domboldalban terül el,ezért kb. félkör alakja van. egy bolt előtt megálltam,az eladó bácsi kijött,beszélgettünk kicsit,kérdeztem,hogy van-e valahol pékség,vagy bolt. azt mondta,nincs,de neki van kenyere. egy olasz pár is odajött,és a pékség után érdeklődött,így a bácsi megfelezett egy bagettet az olasz srác és köztem.
kati és zoli pont akkor ért oda,mikor ettem,kiderült,hogy ők is san nicolásba mennének. szóval utána fel kellett menni egy meredek emelkedőn,majd leereszkedni. san nicolásba érve kiderült,hogy nem lehet ott aludni,azoknak van,akik későn érkeznek. de lehetett enni mindenfélét -> mogyorókrémes keksz,kakaó,stb.
továbbmentünk,és itero de la vegában én találtam meg először a szállást,sőt,le is zuhanyoztam,mire a többiek megérkeztek. kati,zoli és lucia,majd erika és orsi is. vicces volt.:)

aztán aludtam egy kicsit,elmentem boltba,ettem (lekváros kenyér,kakaó),közben az emberek szállingóztak a szállásra. egyszercsak ismerős hangot hallottam.... és megjelent lidia,a spanyol lány,de a hang még mindig hallatszott. és ott volt mögötte... arman. "hi virag",köszönt.:)
volt velük még egy baszk srác,unai. már csak két ágy volt,de arman azt mondta,hogy ő majd alszik egy matracon. később vett pár cuccot,meg unai is,és kiültünk a németekhez enni. kiderült,hogy a két nő holnap már hazamegy. az idő telt,és mi csak beszélgettünk,ettünk,ittunk. lidia időnként elment 1-2 üveg borért:) még arman is megkóstolta,pedig ő nem iszik alkoholt. ja,és cigizett is,mert unai megkínálta... hiába szóltam rá. csak azt ismételgette,hogy ne aggódjak.

közben unait felhívta egy barátja,és odaadta nekem a telefont,hogy beszéljek vele. vicces volt,egész jól tudott angolul a srác.:)
szép lassan besötétedett és énekelni kezdtünk. ahogy ment körbe a bor,aki akart,elénekelhetett valamit. a német férfiak nagyon szépen énekeltek. ekkor már ott volt egy osztrák férfi és seb (sebastian),aki angol,és mezítláb járja végig a caminót... ő is nagyon tud énekelni. ekkor már mindannyian sejtettük,hogy ez egy különleges éjszaka. lidia és unai szendvicset csináltak katalán módra -> a kenyeret bedörzsölték paradicsommal,majd rárakták a bacont,sajtot,olívabogyót,-olajat.
később ismert dalokat énekeltünk: yesterday,guantanamera. végül négyen maradtunk;unai,lidia,arman és én. lidia már nagyon álmos volt,úgyhogy lassan visszamentünk.

burgos - arroyo san bol (25 km)

7 előtt indultam. egy idő után nagyon idegesítő tud lenni,hogy az ember egyfolytában ugyanazt látja. hornillos del camino nagyon érdekes volt távolról,körülötte búzatáblák,kopár domboldalak,de a faluban már voltak fák,patak. vettem almát,kagylót a táskámra,egy kakaót a bárban,majd megjelent chris (usa) és a magyarok.

chris-szel elindultunk san bolba,mert tudtuk,hogy csak 12 ágy van ott. mondta,hogy egyetlen épületből áll a település,és egy lakosa van,a hospitalero. megérkeztünk 12 körül(!!),rögtön megkínált minket itallal,csinált ebédet,nagyon finom volt.
még előtte,mikor megérkeztünk,egy koreai lány jött be az épületbe,és két szóra figyeltem fel abból,amit mondott: "german" és "meditation". rohantam is ki a kertbe,otthagyva mindent,és meg is pillantottam armant,amint egy fának dőlve ült. odalopóztam hozzá,és mondtam,hogy "huuuuúúú":) felnézett és mosolygott,mondta,hogy üljek le mellé. nagyon örültem,hogy mégegyszer láthatom! megbeszéltük,hogy ez a legjobb hely eddig az egész caminón (nálam a 2. burgos),és hogy megadjuk egymásnak az e-mail-címünket,hogyha majd jön magyarországra,akkor benézzen hozzánk is.

bementem ebédelni,addig ő meditált. utána visszamentem a ház mellé,és kipróbáltam a két fa között levő hintát,majd odamentem armanhoz és bemetünk a házba,hogy ő is egyen valamit - egy csomó salátát. mondta,hogy fáj a lába,ezért kalciumot kell szednie.
közben megérkezett a francia középkorú pár,majd michele és bogi is (magyar lány,puentében beszélgettem vele),de nekik már nem jutott hely.
hogy kik voltak akkor még itt? a magyar anya és lánya (erika és orsi),egy spanyol,egy koreai és egy holland lány,carola. utóbbi kettő előző este is itt aludt.

arman evés közben mondta,hogy lehet,hogy itt alszik,azt válaszoltam,hogy boldog lennék,ha így lenne. kiderült,hogy atapuercában ugyanazon a szálláson aludt,mint mi,csak éjszaka érkezett és az étkezőben feküdt le.
vicces volt,hogy arman és michele végigpróbálgatták a hangszereket,amik a házban voltak.:) aranyosak voltak!
aztán mindenki kiment a medencéhez,én meg gondoltam egyet és megmártóztam benne. nagyon hideg volt! egy forrás vize ömlik bele. a példámat többen is követték.:)
arman azt mondta,hogy ma van az utolsó nap,hogy cigizik. majd közölte,hogy már túl sokan vagyunk,ő inkább továbbmegy. megadtuk egymásnak az e-mail-címünket és elment.
én meg lefeküdtem az ágyba és órákig ott voltam,amíg a többiek kint beszélgettek. nem voltam jól. pedig elértem,amit akartam,látni fogom őt még. de most elvesztettem. mint eddig mindenkit itt. őt utoljára. különleges ember.

aztán bernardo,a hospitalero elkezdte előkészíteni az edényeket a kajához. úgy döntöttem,hogy felkelek és segítek neki. először is meg kellett mosni a karfiolt,majd darabokra vágni,belemártogatni a rántásba,majd megsütni. kicsit megégette az olaj a kezemet,de nem számít. később almát pucoltunk a gyümölcssalátához orsival,erika pedig a narancsokat hámozta meg. paprikát is vágtam a spagettiszószhoz,majd dinnyét,szintén a gyümölcssaliba.
tehát a vacsora így nézett ki: húsleves,rántott karfiol,zöldségsaláta (paradicsommal,hagymáva,fűszerekkel),spagetti és gyümölcssaláta. meg az elmaradhatatlan bor. természetesen degeszre ettem magam.:)

a koreai lány nagyon jól tud zongorázni.
a vécé elég érdekes módon működött - pisilni akárhová,kakilni a közeli romoknál lehetett.

atapuerca - burgos (21 km)

7 előtt indultam,felértem egy hegyre,ahonnan már lehetett látni burgost. itt ettem egy kicsit,meglazítottam a fáslit a bokámon,majd elindoltam lefelé,burgos felé. a második településen pihentem egy kicsit. az autópálya felett átkelve megláttam magnust,olivert (aki katival és zolival szokott menni,osztrák) és egy harmadik srácot - szembe jöttek velem.
úgy gondolták,hogy az a rövidebb út,ami nincs jelölve (igazuk is volt,mert kati és zoli,akik előttünk voltak,utánunk értek csak egy pihenőhelyre).

tehát követtem őket,s következett egy újabb kérdéses rész. mi követtük a harmadik srác könyvének utasításait. mikor utolértem őket,magnus kérdezte,hogy nem akarok-e megnézni velük egy monostort,mondom oké. közben beszélgettem a harmadik sráccal,peterrel. mainzban lakik,23 éves,matematikus srác,nagyon jó fej.
nagyon szép volt a monostor. utána pedig oliverrel beszélgettem. ő már tanult dániában és mexikóban is,szereti a spanyol nyelvet,habár még nem beszéli. mondták,hogy a belvárosban van egy szállás,gondoltuk,megnézzük. csak 18 helyes,tehát megpróbáltunk sietni.
az információs irodában oliverék megkérdezték,hogy hol van ez a szállás,mi meg peterrel annyit fényképeztük a katedrálist,hogy sikerült elvesztenünk őket. így peter visszament az inf. irodába,én addig átöltöztem a város kellős közepén. a srác kiderítette,hol van az albergue,meg is találtuk,de nekem nem volt szimpatikus (még nem nyitott ki,mikor ott voltunk),mert nagyjából a fő utcában van.

így úgy döntöttem,továbbállok. és jól tettem. nagyon szép környezetben van a szállás,semmi autó,vagy emberhang,csak a madarakat és a fák leveleit hallja az ember. ráadásul ingyenes és kapunk vacsit.
kicsit kalandos volt idetalálnom,mert sikerült továbbmennem. egy turistacsoportot követtem,akikről azt hittem,hogy zarándokok. egy kedves olasz segített kideríteni,hogy az albergue nem erre van,hanem már elhagytuk. na,király. visszafelé kb. 10 embertől kérdeztem meg,hogy merre van,s végül egy néni odavezetett.
már megint találkoztam két magyarral,erika és orsi.

ma van santiago napja,a szállás udvarán volt mise,tánc,tömték belénk a kaját,ennyit még soha nem ettem: bagett,sajt,bacon,gazpacho,bor,halas süti...,tortilla,cseresznye,két féle süti,3 joghurt...

villafranca montes del oca - atapuerca (19 km)

megint hamar indultam,az elején volt egy kis emelkedő. aztán kb. 10 km-en keresztül ugyanaz,kavicsos út,kétoldalt erdő. majd végre elértem san juan de ortegát. marta és helge már ott ült a bár előtt,az amerikai srác éppen akkor érkezett,én is leültem. ittam egy kakaót,ettem a kajámból,majd elindultam. agesben 6 euró volt a szállás,meg nem is volt annyira szimpatikus,így továbbmentem atapuercába. így legalább holnap csak 21 km lesz burgosig.

kiderült,hogy itt száll meg a két magyar pár,meg montséék is. először egy svéd pasival,magnussal találkoztam. ő mondta,hogy lesz egy buszos királdulás az atapuercai ősleletekhez. csak 3 euró,úgyhogy befizettem én is. nem sokat értettem belőle,majd otthon utánanézek. este kiültünk montséékkal beszélgetni a teraszra,oscar (akit a buszon ismertem meg) csinált rólunk képet,majd vett bort,montse meg csinált paradicsomos hagymás olívabogyós salátát,amihez sonkás kenyeret ettünk. elkértük egymás e-mail-címét,mert ők holnap nagyon sokat mennek,én meg csak burgosig.

grañón - villafranca montes del oca (28 km)

az elsők között indultam,rögtön a közös reggeli után. esett az eső,és iszonyúan fújt a szél. mikor elkezdett zuhogni,épp egy falu következett,úgyhogy befutottam egy parkoló teherautó mögötti padra - oda nem esett be az eső. de nem sokat pihentem ezeken a kis településeken - csak beloradóban.

itt találkoztam katival és zolival,vettem bagettet,majd megláttam montsét és luciát. rábeszéltek,hogy ne tosantosban szálljak meg,hanem villafrancában. együtt indultunk,de tosantos előtt elvesztettem őket,így továbbmentem. út közben találkoztam az amerikai sráccal,majd nagy szenvedések után beértem villafrancába. kb. 4 óra volt. nem volt hospitalero,így mindenki csak úgy elfoglalt 1-1 ágyat. itt is találkoztam egy magyar párral!:) épp főztek,és a maradékot nekem adták. rámfért. nagyon finom volt.

az abc felé menet találkoztam martával (pol) és helgével (ger),nagyon vicces volt,hogy percekig álltunk az út két oldalán,de annyi autó (főleg kamion) jött,hogy nem lehetett átmenni az úton. aztán sikerült,mondták,hogy nem az állami szálláson alszanak,mert előző este horkolt valaki a szobájukban és nem tudtak aludni.
elmentem tehát a boltba - egy báron belül volt. vettem szappant és kit-kat csokit. aztán a bárban néztem meg a tour végét. vinokurov nyert. mindenki kártyázott,ketten azon vitatkoztak,hogy vino milyen nemzetiségű,én mondtam nekik,hogy kazah:) miután vége lett,visszamentem a szállásra,sikerült befizetnem a zsét és lefeküdtem pihenni. fel se keltem,csak pisilni.
jól esett a lábamnak a pihenés.

ja,nagyon szép szivárványokat láttam.

azofra - grañón (22 - 10 = 12 km)

skippy 5 km után kidőlt,úgyhogy stoppolnunk kellett... vagy 20 percig senki sem állt meg,aztán skippy lefeküdt a hátizsákjára és megállt egy kisbusz. egy újságkihordó srác elvitt minket santo domingóba,a sürgősségire. az orvos adott skippy-nek egy injekciót,és gyógyszert. mondtam,hogy én tovább fogok menni grañónba,megbeszéltük,hogy ő meg ottmarad santo domingóban pár napig.

jesús és fernando elment egészen beloradóig,armant és christinát egész nap nem láttam,lily az imént érkezett,itt van az ír házaspár,akiket 2 napja ismerek,és ami a legjobb: 2 szlovákiai magyar,egy lány,kati,és egy srác,zoli. 23 évesek,kati jogot végzett,zoli építészmérnökit. tök jót beszélgettem velük,nagyon aranyosak.
vicces volt,amikor megérkeztünk (virginie,én és két német srác) a hospitalero (szállásadó) spanyolul elmondta,hogy ingyenes a hely,a vacsora,a reggeli,mi hol van,stb;és nekem kellett lefordítani a többieknek angolra a dolgot.:) ma eddig 0 eurót költöttem,tök jó.:)

csak picit könnyeztem,mikor elbúcsúztam skippy-től. tudtam,hogy így kell lennie. a magam útját kell járnom. amíg nem találkozom andival.

tök jó volt a vacsi - halleves :D

navarrete - azofra (22 - 16 = 6 km)

elhatároztam,hogy én is busszal megyek,mert én sem voltam túl jól. 8-kor elhagytuk a szálláshelyet,és a 10 m-re levő bárba mentünk,ahol montsébe és lucíába botlottunk. közölték,hogy ők is velünk jönnek busszal.:) nagyon vicces volt;szép lassan érkeztek az emberek logroñóból,mindenki kérdezte,hogy hol aludtunk,meddig megyünk,mi meg csak nevettünk. volt,akinek elmondtuk a titkot.:) annyit nevettünk az úton,hogy már csak ezért is megérte a dolog - ahogy elszáguldottunk a többi zarándok mellett.:) és nagyon kényelmes volt.

nájera nagyon szép kis város,de úgy határoztunk,hogy továbbmegyünk azofrába,csak 6 km-re van. beültünk egy bárba,a többiek kávéztak,boroztak,satöbbi,én kértem egy bocadillo de tortillát (olyan,mint egy rántottával töltött szendvics). nagyon finom volt. aztán elindultunk végül.
egész délelőtt annyira hideg volt,ma is,meg tegnap is,hogy hosszúnadrágban és pulcsiban fáztam. skippy-nek meg kellett állnia út közben,én is leültem.

kiderült,hogy azofrában a hét végén nagy fiesta van. előbb érkeztem a szállásra,mint skippy,és mivel kiderült,hogy kétágyas szobák vannak,befizettem mindkettőnket. de skippy csak nem akart megérkezni. így elindultam megkeresni. természetesen a bárban volt.:) kiderült,hogy a tulaj meghívta őt és sandrát egy pohár borra. mikor beültem melléjük,nekem is hozott egyet! komolyan mondom,hogy finom volt! azt mondta a tulaj,hogy 19.30-kor kezdődik a fiesta,és állítólag adnak valami kis szendvicset és bort mindenkinek. majd meglátjuk.

most épp főznek a konyhában. skippy és arman. a többiek meg beszélgetnek velük és segédkeznek. skippy vett a gyógyszertárban valami jó szprét,fájdalom ellen. kipróbáltam,úgy tűnt,hatásos. remélem holnap is így fogom érezni. na,lassan kaja. majd este írok.

hú,annyira finom volt a vacsi,hogy csak na!:) skippy spagettit csinált,mindenféle fűszerekkel,csípős volt egy kicsit. arman megint valami paradicsomos főzeléket csinált. nagyon finom volt.
majd lementünk a buliba. vettünk egy agyagpoharat,amibe kaptunk ingyen bort,meg ingyen kaját is. hamarosan elkezdődött a zene és a tánc. úgy tűnt,hogy mi élvezzük a legjobban,a helyiek csak a vége felé engedték el magukat. nagyon nagy buli volt,az utolsó két számot végigugráltuk.:) volt juanes-zene is,élveztem,hogy nagyjából ismerem a szöveget,és a salsa lépéseket is tudtam alkalmazni.:) öreg helyi bácsikkal is táncoltam. utána még ottmaradtunk a téren. két belga férfival beszélgettem,az egyikük tavaly megtette az utat belgiumból santiagóba,a másik meg egyáltalán nem tudta,hol van magyarország. de nagyon kedvesek voltak. skippy-ék még beálltak egy körbe és valami vicces angol dalt énekeltek,halálra röhögtük magunkat rajtuk.

viana - navarrete (22 km)

a szálláson lehetett használni azokat a cuccokat a konyhában,amik ott voltak. szerencsére találtam egy kis tejet. előző este skippy-vel vacsoráztunk;egy menüt ettünk,én az első fogást (makaróni),ő a másodikat (hal),és közösen a harmadik fogást (csokipuding). finom volt!

tehát elindultunk. nagyon hideg volt az egész délelőtt folyamán,sztem kb 20 fok lehetett. montse,fernando és jesús előrementek,akárcsak virginie és lily. skippy,lucía és én nem mentünk túl gyorsan. fáradtak voltunk a tegnapi 31 km-től. logroñóban leültünk a szokásos helyen - egy kávézó előtt. majd arman,christina és michele is megérkezett. skippy-vel és lucíával vettünk magunknak kaját egy boltban,skippy csinált nekünk szendvicset,lucía meg adott narancslevet. kölcsönkértem skippy botját,mert már nagyon fájt a lábam.

logroñóból kiérve találkoztunk egy kedves francia lánnyal,sandrával. együtt jöttünk vele jó pár km-t. skippy meg én már nagyon kifáradtunk a végére. alig tudtunk bevánszorogni a faluba,de nem hagytam,hogy arman vigye a hátizsákom. rögtön ledőltünk,elaludtam. előtte még skippy megmasszírozta a talpam. mikor felébredtem,épp jött fel lily szólni,hogy arman csinált paradicsomlevest,kaja van. nem tudtuk,hol van skippy,hamar megtaláltuk a bárban,internetezett. a leves nagyon finom volt,utána még ettünk salátát is. szokás szerint a bor se hiányozhatott.:)

páran kinn fognak aludni a szabad ég alatt. én nem,mert nem tudok kinn aludni. skippy azt mondta,hogy holnap nem gyalogol. de az előbb feljött (3. emeleten vagyunk) és mondta,hogy busszal elmehet nájerába. én még nem tudom,hogy túl tudok-e menni nájerán. we will see.

villamayor de monjardín - viana (33 km)

nem írtam,de szerintem tök érdekes,hogy az érsekújvári srác az aragón úton jött,kicsit délebbre,mint mi,és puente la reinában csatlakozott a francia úthoz. mesélte,hogy eleinte 25 kilós volt a hátizsákja... de pár cuccot előreküldött santiagóba,meg a repülőre se engedték fel az egész csomagját. őrült. ja,petinek hívják és tanár, ezért volt ideje a caminóra. a vacsoránál velem szemben ült egy dán lány,aki azért jött el,mert szakítottak a barátjával.

tehát ma nem teljesen egyedül indultunk,mert az egész szállást ugyanakkor ébresztették. hamar lehagytak minket a többiek,de mi csak szépen,nyugodtan haladtunk los arcos felé. 12 km volt,nem is álltunk meg pihenni. itt vettünk pár dolgot,nektarint,én valami vaníliás táskát,skippy meg a gyógyszertárban a szörnyen kinéző lábaira kért sebtapaszt,illetve alkoholt.
a falu főterén találkoztunk a többiekkel. mindenki kávézott,én megettem a kajám. hamar elindultunk skippy-vel,mert tudtuk,hogy meg kell állnunk egyszer a következő 9 km alatt. alig volt árnyék,így egy óriási szalmabála egyik oldalának dőltünk.
arman mindig olyan aranyos a többi emberrel! ma pl. lily-nek adott egy joghurtot,mert látta,hogy ő nem eszik semmit.

torres del río előtt megálltunk egy kicsit sansolban (1 km-rel előtte),és beszélgettünk egy amerikai és egy ír sráccal. előbbi hetedszer (!) csinálja a caminót,1 hete még santiagóban volt... simán tudta,hogy hol van budapest,és a nevemet is ki tudta ejteni. tök jót poénkodtunk azon,hogy biztos az ír srác itta meg az összes bort a borkútból (tegnap volt ez,nekünk már nem jutott bor).
torres del ríóban skippy úgy döntött,hogy 10 km-t még meg tud tenni,így menjünk el vianába. meg egyébként is mindenki oda ment. ezért már kettőkor elindultunk,a legnagyobb hőségben. háromszor álltunk meg,a végén már lecseréltük a cipőnket szandálra,hogy kibírjuk a városig.

a parókiai szálláson már nem volt hely,de a másikban igen. itt találkoztunk a többiekkel. hay lavadora,secadora!:) -> lucía kedvenc dumája (puentében volt mosógép és szárítógép,de akkor továbbmentünk)

cirauqui - villamayor de monjardín (23 km)

skippy-vel fél 8 körül indulhattunk el,a többiek még nem készültek el. lorcában zárva volt a bolt,így továbbmentünk és villatuertában ittunk egy kávét/kakaót. amíg pihentünk,megérkezett lily,az amerikai lány,majd a spanyolok is. ekkor indultunk el skippy-vel. estellába menet találkoztunk egy osztrák párral,kedvesek voltak. megérkeztünk a városba,végigmentünk a folyóparton,elhatároztuk,hogy itt fogunk piknikezni,mint tegnap. de meg kellett keresnünk a boltot. egyszercsak megláttuk armant egy bárban és bementünk. később megjött lily,a spanyolok és virginie,a francia lány. páran ittak kávét,vagy bort,arman adott nekem egy nektarint,majd elindultunk skippy-vel és lily-vel boltot keresni. kb. 5 métert kellett menni.:) vettünk bagettet,paradicsomot és sajtot,majd leültünk a folyó partján az árnyékba. később megérkezett montse (lucía és arman már ott volt). egyéb peregrinók is megjelentek: az olaszok,közülük michelét ismerem,és egy osztrák lány,christina. kis alvás után elindultunk villamayorba. skippy és én lemaradtunk,mert a saját tempónkban mentünk. egyszer majdnem eltévedtünk,de útbaigazítottak. nehéz volt felmászni a hegyre,aminek az oldalában villamayor fekszik,de csak odaértünk valahogy. a parókiai szállás ingyenes volt,úgyhogy idejöttünk. emeletes ágyam van. nem a legpuhább,de nem gáz. befizzetünk vacsira. megmostam a hajam és kiültem egy falra,hogy megszáradjon. közben virginie-vel beszélgettem,kiderült,hogy fürdőruhákat tervez. vacsoránál pedig valaki megkérdezte,hogy honnan jöttem,és miután válaszoltam,a mellettem ülő srác visszakérdezett,és kiderült,hogy ő is magyar,szlovákiából,érsekújvárról,mondta,és kérdezte,hogy mond-e ez nekem valamit. mondom nové zámky. úgy meglepődött a srác,hogy majdnem kiesett a szájából a kaja.:D meg michele kérdezte skippy-t,hogy melbourne,vagy sydney ausztrália fővárosa. erre mondtam,h canberra. skippy mondta,hogy "hungary is very intelligent". tök jól esett,na. még ha ezt nekem muszáj is tudnom.