nem állítottam be a telefont,hogy ébresszen,jót aludtam. mikor kiléptem a szobából az udvarra,egyszercsak hallottam,hogy valaki engem szólít. már ha a lorenát a nevemnek lehet tekinteni (baszkul van). lidia volt az,de unai,és még egy spanyol fiú meg egy francia lány is az udvaron ültek. kiderült,hogy pár perce jöttek meg,éjszaka gyalogoltak. megbeszéltük,hogy elmegyünk a következő faluig,és ott eszünk. végül úgy lett,hogy én továbbmentem sahagúnba,ők meg ottmaradtak enni és aludni.
a város felé láttam 1-2 plakátot,ami egy ingyenes szállást hirdetett. gondoltam,odamegyek,de sahagúnban is csak az állami- és a magánszálláshoz vezettek nyilak. óriási szerencsémre pont,mikor nem tudtam,hogy merre menjek,jött szembe egy nő,és kérdezte,hogy szállást keresek-e. kiderült,hogy ő a szállásadó,pont annál a szállásnál,amit kinéztem! odavezetett,én voltam az első,és sokáig az egyetlen. christina elmondta,hol van a bolt,el is mentem venni pár cuccot,később pedig a gyógyszertárban találtam magamnak bokaszorítót. kedves volt a gyógyszertáros bácsi,kinyitotta a dobozt,felpróbálta a lábamra,pont az én méretem volt. ez 4 euró volt,a másik 12...maradtam ennél.
a szállás udvarán sokat beszélgettem christinával;megkönnyítette a dolgom,hogy angolul is tud. közben kenyeret ettem,sajttal és olívabogyóval. később lefeküdtem pihenni,meg eléggé fájt a hasam,mert ma jött meg.
arra ébredtem,hogy jött még egy zarándok,a francia monica. carriónból indult,vagy 40 km-t ment... mondta,hogy van 3 gyereke,a legidősebb annyi idős,mint én. ő elment a misére,én túl fáradt voltam hozzá. utána ettünk pár otthagyott dolgot,többek közt tintahalat,meg még valamit,ami nem volt túl gusztusos. ezért inkább maradtam a szardíniánál.
monica megmondta,hogy hol van a leóni szállás (nem az állami,hanem a benedek rendi),remélem kedvesek lesznek,és megengedik,hogy andi 10 után is bejöhessen.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése