arroyo san bol - itero de la vega (27 km)

ma már fél hétkor elindultam,mert san nicolásban szerettem volna aludni,és ott kevés ágy van. anyunak gyorsan írtam egy sms-t,hogy minden oké,amint lett térerő. mert san bolban nem volt. kár,hogy mindig a hátam mögött kel fel a nap. mindig meg kell fordulnom,ha látni szeretném a szép színeket. de legalább nem süt a szemembe.
hontanas egy völgyben volt,majd 3 óra után elértem castrojerizt. nagyon szép város,egy domboldalban terül el,ezért kb. félkör alakja van. egy bolt előtt megálltam,az eladó bácsi kijött,beszélgettünk kicsit,kérdeztem,hogy van-e valahol pékség,vagy bolt. azt mondta,nincs,de neki van kenyere. egy olasz pár is odajött,és a pékség után érdeklődött,így a bácsi megfelezett egy bagettet az olasz srác és köztem.
kati és zoli pont akkor ért oda,mikor ettem,kiderült,hogy ők is san nicolásba mennének. szóval utána fel kellett menni egy meredek emelkedőn,majd leereszkedni. san nicolásba érve kiderült,hogy nem lehet ott aludni,azoknak van,akik későn érkeznek. de lehetett enni mindenfélét -> mogyorókrémes keksz,kakaó,stb.
továbbmentünk,és itero de la vegában én találtam meg először a szállást,sőt,le is zuhanyoztam,mire a többiek megérkeztek. kati,zoli és lucia,majd erika és orsi is. vicces volt.:)

aztán aludtam egy kicsit,elmentem boltba,ettem (lekváros kenyér,kakaó),közben az emberek szállingóztak a szállásra. egyszercsak ismerős hangot hallottam.... és megjelent lidia,a spanyol lány,de a hang még mindig hallatszott. és ott volt mögötte... arman. "hi virag",köszönt.:)
volt velük még egy baszk srác,unai. már csak két ágy volt,de arman azt mondta,hogy ő majd alszik egy matracon. később vett pár cuccot,meg unai is,és kiültünk a németekhez enni. kiderült,hogy a két nő holnap már hazamegy. az idő telt,és mi csak beszélgettünk,ettünk,ittunk. lidia időnként elment 1-2 üveg borért:) még arman is megkóstolta,pedig ő nem iszik alkoholt. ja,és cigizett is,mert unai megkínálta... hiába szóltam rá. csak azt ismételgette,hogy ne aggódjak.

közben unait felhívta egy barátja,és odaadta nekem a telefont,hogy beszéljek vele. vicces volt,egész jól tudott angolul a srác.:)
szép lassan besötétedett és énekelni kezdtünk. ahogy ment körbe a bor,aki akart,elénekelhetett valamit. a német férfiak nagyon szépen énekeltek. ekkor már ott volt egy osztrák férfi és seb (sebastian),aki angol,és mezítláb járja végig a caminót... ő is nagyon tud énekelni. ekkor már mindannyian sejtettük,hogy ez egy különleges éjszaka. lidia és unai szendvicset csináltak katalán módra -> a kenyeret bedörzsölték paradicsommal,majd rárakták a bacont,sajtot,olívabogyót,-olajat.
később ismert dalokat énekeltünk: yesterday,guantanamera. végül négyen maradtunk;unai,lidia,arman és én. lidia már nagyon álmos volt,úgyhogy lassan visszamentünk.