lidiáék eldöntötték,hogy carriónba megyünk,34 km-t. úgy kezdődött,hogy kb. fél 9-kor indultunk el... frómistában ma sajtfesztivál volt,arman vett is egy kicsit,finom volt. nem vittük túlzásba a sietést. beültünk inni valamit egy helyre,majd lidia elment táskát és ruhát venni magának,mert az összes cucca tele volt bolhával.
később armannal elmentünk egy boltba,vettünk kenyeret,mogyorókrémet. leültünk az árnyékba és meg is ettük. lidiáékat viszont elvesztettük. arman talált egy cetlit,lidia írta nekünk,hogy carriónban találkozunk. iszonyatos szenvedések közepette megérkeztünk a városba. armannak is fájt a lába,de nem mutatta. már nem volt hely az egyik helyen,a többi is tele volt (nem csoda,fél 9 lehetett,mire megérkeztünk),így eldöntöttük,hogy a szabadban alszunk,úgyis ez volt a terv. vettünk egy kis kaját,majd visszamentünk az 1.számú szállásra. nagyon kedvesek voltak a nővérek (benedek rendi szállás),ráadásul az egyik meg is áldott,mikor a másik gitározott és énekelt egy gyönyörű dalt. mindenki meg volt hatva az áldástól.
fél 11-kor elindultunk. kicsit féltem minden zajtól a sötétben,nevettünk is ezen. pár km. után arman látott egy jó helyet,egy búzamezőn. a búzaszálakból megalkotta az ágyunkat,rárakott egy olyan lepedőt,ami nem ereszti át a nedvességet,majd ráraktuk a hálózsákokat. ettünk egy kis csokit,majd jó éjszakát kívántunk magyarul. gyönyörű volt az ég,a majdnem teli holdra néztünk. ekkor még nem volt hideg,de hajnalra majd' megfagytam. nem volt kellemes,alig vártam,hogy felkeljen a nap. még fájt a lábam,ráadásul egy új helyen is megfájdult,de olyan durván,hogy mindig feljajdultam,mikor belehasított.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése