reggel egy sráccal mentünk,mert neki nem volt elemlámpája. spanyolul beszélgettem vele.:) nem tudja,hol van az a hely santiagóban,ahol megkapjuk a compostelát (zarándokútlevél).
később elkezdett esni az eső. apró cseppekben. a szállást alig találtuk meg,de láttuk,hogy később több zarándok is a másik irányból érkezik.:)
amíg elmentünk vásárolni,a többiek úgy döntöttek,hogy számokat osztanak,mert ömlesztve voltunk,sorrend nélkül (az eső miatt). ebből aztán semmi nem lett,mert mindenki egyszerre tódult be az ajtón. szerencsére az elsők szóltak nekünk,hogy menjünk nyugodtan előre,így hamar ágyat kaptunk. gyorsan bementem a zuhanyzóba - a fülkéknek nincs ajtajuk,így mindent lehet látni a folyosóról. kiválasztottam a legtávolabbit,de így is két fiú "rám nyitott". a koreai srác még órákkal később is elmondta párszor,hogy mennyire sajnálja.:)
alvás után lementünk a konyhába enni,és találkoztunk a magyarokkal! katival,zolival és judittal. mondták,hogy lucia és andrás előrerohantak. ők meg vettek pár bort,hogy berúgjanak.:)
kártyáztunk,majd az egyik asztalhoz ültünk és elkezdtünk énekelni magyar dalokat. hihetetlen volt,hogy a sárga rózsát majdnem kívülről tudták. de énekeltünk bikinit,republicot,meg népdalokat is. több óráig. nagyon élveztem.
az asztalnál ült egy baszk férfi a fiával,a testvérével és az apjával. mondtuk nekik,hogy énekeljenek ők is. később meg is tették. a férfi mondta,hogy vitóriában élnek. megkérdeztem,hogy az alavés-e a csapatuk. a pasi meglepődött,hogy ismerem,mondta a fiának is (nagyon nagy alavés-szurkoló),aki nagyon boldog lett. így én is.:)
később kicserélték a baszk és a magyar kártyát,elbúcsúztunk txemától és lefeküdtünk aludni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése