skippy és simone (luxemburgi) busszal ment,így egyedül indultam. megígértem virginie-nek,hogy valahol megvárom,mert ő nem tudja,hol van a szállás.
egész jól mentem,kb. 15 km után álltam meg először és utoljára. egy spanyol srác mellé ültem le. neki is nagyon fáj a talpa,ő már harmadszorra állt meg. hamarosan elindult,mondta,hogy majd utolérem. ettem egy kis mogyorókrémes kenyeret,majd végre megjött virginie az olasz sráccal,aki jól beszél franciául.
innentől hárman mentünk. egyszercsak megpillantottuk leónt a dombtetőről. pár perc múlva már a katedrális két tornyát is lehetett látni. nagyon jó érzés volt! elég sok idő kellett,míg beértünk a belvárosba. közben utolértük a spanyol srácot,aki végül kiderítette,hogy merre van a szállás.
a téren megláttuk skippy-éket és még pár zarándokot. kiderült,hogy 11-kor nyit az albergue. addig még volt pár perc.
megkértem a spanyol srácot,hogy segítsen andi ügyében,végül egy másik spanyol,blanca volt olyan kedves és beszélt az egyik hospitalerával. ő azt mondta,hogy a másik ajtón be fogja engedni andit.
így ott maradtam a szálláson,megnéztem a katedrálist,majd kiváltottam andi credencialját (zarándok-útlevelét). skippy-vel és simone-nal vettem kenyeret és mogyorókrémet,majd beültem velük és kathrinnal,a belga lánnyal kajálni. nekem adták a maradékot!:)
késő délután elmentünk vacsorázni kb. 10-en,mi,skippy-vel elfeleztünk egy menüt. egy 50 év körüli amerikai férfi ült mellettem,beszélgettünk a caminóról,magyarországról. ott volt egy ír srác,akit még az elejéről ismertem,egy amerikai lány,a bátyja,egy másik amerikai lány,virginie,andrea és egy belga srác.
a szálláson megkérdeztem egy másik hospitalerát,hogy biztosan működni fog-e a dolog,mire azt mondta,hogy teltház van. természetesen azzal jöttem,hogy mi egy ágyban is tudunk aludni. erre azt válaszolta isabel,hogy oké,bármikor kimehetünk andiért,és vissza is jöhetünk,ő ott lesz,ha meg mégsem,megadja a tel. számát,hogy elérhessem.
21.45-kor elmentünk a misére. nagyon sokan voltunk,kaptunk idegen nyelvű szöveget is. közben andi rámcsörgött,de én csak a mise végén indultam el,skippy-vel. a katedrálishoz érve a távolban megpillantottam andit,odafutottam,a nyakába ugrottam,nagyon boldog voltam!
csak dörömbölnöm kellett,isabel már nyitotta is az ajtót. a kezünkbe nyomott egy szivacsot,így andi tudott hol aludni,igaz,a padlón,a folyosón.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése