corcubión - finisterra (12 km)

tegnap az óceán látványa fantasztikus volt,ma pedig ejutottunk a világ végére,finisterrába. nagyon jó a falu fekvése; az egyik oldalán a szelíd öböl,a másikon a hatalmas,nyughatatlan óceán.
nagyon jó érzés volt a parton sétálni a szállás felé.
mikor már épp odaértünk volna,meghallottuk judit hangját,és csakhamar meg is pillantottuk őt,zolit és andrást,amint közelednek felénk. jó volt őket újra látni! megmutatták,hol van a szállás,és mondták,hogy amíg kinyit,jöjjünk velük kagylót gyűjteni. leraktuk a csomagokat az ajtóba,közben megjelent viki és kati is. utóbbi zolival elment a templomba,mi pedig - vikivel,andrással,judittal,janival és andival - lementünk a partra.

először a sziklákon mászkáltunk,kagylókat kerestünk közöttük. néhány rákot is találtunk. miután átjutottunk a sziklákon - nem volt mindig egyszerű... - kijutottunk a homokos partra. nagyon jó volt a tengerben sétálni! mezítláb voltunk ekkor már. sajnos nem volt túl meleg,csak kb. 22-23 fok. rengeteg alga volt a vízben.
ezután visszamentünk a szálláshoz,andival bejelentkeztünk,majd beültünk egy vendéglőbe a többiekkel. egy szendvicset ettem.
katival,zolival,judittal és andival lesétáltunk a kikötőhöz,hogy együtt legyünk kicsit,mielőtt elmennek. kikísértük őket a buszmegállóba (kb 5 méterre volt a szállástól:)),és elbúcsúztunk tőlük. nagyon szomorú volt,ahogy elindult és elment a busz.:(
jani és viki talált egy másik szállást,andrás pedig egy hotelszobát foglalt estére (nem maradhattak még egy éjszakát a szálláson).

jani azt javasolta,hogy menjünk ki a másik partra,a valódi óceánhoz. az a neve,hogy pilgrim's beach. oda is mentünk,egyszerűen fantasztikus látvány volt!
hamar közel mentünk a hullámokhoz és hagytuk,hogy a lábunkhoz érjenek. persze jött egy nagy és fenékig vizesek lettünk. jani bele is esett a vízbe.:)
utána elmentünk a fokra andrással és andival. vettem anyunak képeslapot,és kiültünk a sziklákra megnézni a naplementét.
leírhatatlan volt. hogy tényleg itt vagyunk a világ végén,innen nem lehet tovább menni.
utána elégettem a pólómat (hagyomány),és lementem egyedül a szállásra,mert fáztam.

út közben találkoztam simone-nal és egy francia lánnyal,akit az út elején láttam. azt mondták,hogy muxía ronda. mivel úgy éreztem,hogy számomra finisterra a világ vége,így már két okom volt arra,hogy itt maradjak.
a faluban találkoztam janival,és együtt mentünk egy darabon. megmutatta,hogy hol van a szállás,amit találtak,aztán elbúcsúztunk. minden búcsú szomorú.

de ma újra láttam valakit: skippy-t!!!
mondta,hogy beteg volt,így nem tudott odaérni 15-ére santiagóba. busszal jött finisterrába,és minket várt.:) mikor másodszorra találkoztam vele ma,a part felé mentünk. egy amerikai férfival jött velünk szembe,viccelődtünk,hogy biztos a bárba mennek - és oda.:)