otthon

előző nap délután elrepültünk barcelonába,ott tartottunk egy kis éjszakai városnézést, majd aludtunk pár órát egy padon.
reggel megnéztük a naplementét,és szerencsére jó idő volt,úgyhogy napoztunk,és aludtunk. fürödtem párszor a tengerben. aztán hazarepültünk. angolna szülei és testvére kijött értünk. a hévmegállónál tettek ki,odajött apu. megöleltük egymást,kézenfogva sétáltunk haza. az utcánkba érve kijöttek a szomszédok és gratuláltak,kérdeztek. gondolom anyu elhíresztelte,hogy a senki földjén,étlen-szomjan szenvedek,vagy mi.
én már farkaséhes voltam,úgyhogy alig vártam,hogy telezabálhassam magam otthon.

finisterra - santiago (busz)

reggeliztünk egy kicsit négyen,majd kimentünk a buszhoz. foglaltam legelöl helyet,mert mindent akartam látni. nagyon szomorú voltam,hogy elhagyom ezt a csodálatos helyet.
beértünk santiagóba,a buszpályaudvaron megérdeklődtük a reptéri busz menetrendjét,majd bementünk a belvárosba.
meghallgattuk a tiszteletünkre tartott misét a katedrálisban,majd beültünk egy kávézóba,vettünk santiago-tortát,a katedrális közelében megvártuk,hogy 3 óra legyen,és elmentünk a szállásra. majdnem nem lett helyünk...25 ágy van,tegnap összesen 5-en voltak...
végre hajat mostam,és elmentünk sétálni a városba. találkoztunk egy magyar sráccal,aki egymás után megcsinálta a portugál és az északi utat. 6-kor beültünk a török étterembe,és ott ettünk. utána még sétálgattunk egy kicsit,majd visszamentünk a szállásra.

finisterra

összepakoltunk,és mivel nem túl korán ment a buszuk,el tudtuk búcsúztatni janit és andrást. négyen maradtunk; viki,balázs,andi és én.
balázzsal elmentünk az új szállásunkra (ahol viki előző este is aludt). hát,az egy igazi hippitanya! egy miguel nevű pasi bérli a házat,a zarándokoknak. nem volt ott senki,de nem zavartattuk magunkat,balázs főzött egy teát. később megjelent pár ember,de nem történt semmi érdekes.
aztán megláttam egy ismerős arcot: arman! megöleltük egymást,bemutattam a többieknek. erről a helyről rögtön ő jutott eszembe,és itt is volt.:)
andi mondta,hogy finisterrában mindenki találkozik. hát,igen.

később egy csaj megmutatta nekünk a házat,és mondta,hogy az majd este fog kiderülni,hogy hol alszunk. elmentünk boltba,eldöntöttük,hogy főzni fogunk este. itt találkoztam utoljára skippy-vel,elbúcsúztunk.
délután rajzoltunk andival a garázsban,majd fűztem gyöngyből három karkötőt.
este csináltunk spagettit,sajttal,szalonnával,paradicsomszósszal,a többiek meg valami vegetáriánus kaját ettek - a garázsban,a földön,családias hangulatban.

kimentünk a zarándok-partra megnézni a naplementét,majd játszottunk kicsit a tengerrel mi,magyarok. persze vizes lett az egész gatyám,de nagyon jó volt!

corcubión - finisterra (12 km)

tegnap az óceán látványa fantasztikus volt,ma pedig ejutottunk a világ végére,finisterrába. nagyon jó a falu fekvése; az egyik oldalán a szelíd öböl,a másikon a hatalmas,nyughatatlan óceán.
nagyon jó érzés volt a parton sétálni a szállás felé.
mikor már épp odaértünk volna,meghallottuk judit hangját,és csakhamar meg is pillantottuk őt,zolit és andrást,amint közelednek felénk. jó volt őket újra látni! megmutatták,hol van a szállás,és mondták,hogy amíg kinyit,jöjjünk velük kagylót gyűjteni. leraktuk a csomagokat az ajtóba,közben megjelent viki és kati is. utóbbi zolival elment a templomba,mi pedig - vikivel,andrással,judittal,janival és andival - lementünk a partra.

először a sziklákon mászkáltunk,kagylókat kerestünk közöttük. néhány rákot is találtunk. miután átjutottunk a sziklákon - nem volt mindig egyszerű... - kijutottunk a homokos partra. nagyon jó volt a tengerben sétálni! mezítláb voltunk ekkor már. sajnos nem volt túl meleg,csak kb. 22-23 fok. rengeteg alga volt a vízben.
ezután visszamentünk a szálláshoz,andival bejelentkeztünk,majd beültünk egy vendéglőbe a többiekkel. egy szendvicset ettem.
katival,zolival,judittal és andival lesétáltunk a kikötőhöz,hogy együtt legyünk kicsit,mielőtt elmennek. kikísértük őket a buszmegállóba (kb 5 méterre volt a szállástól:)),és elbúcsúztunk tőlük. nagyon szomorú volt,ahogy elindult és elment a busz.:(
jani és viki talált egy másik szállást,andrás pedig egy hotelszobát foglalt estére (nem maradhattak még egy éjszakát a szálláson).

jani azt javasolta,hogy menjünk ki a másik partra,a valódi óceánhoz. az a neve,hogy pilgrim's beach. oda is mentünk,egyszerűen fantasztikus látvány volt!
hamar közel mentünk a hullámokhoz és hagytuk,hogy a lábunkhoz érjenek. persze jött egy nagy és fenékig vizesek lettünk. jani bele is esett a vízbe.:)
utána elmentünk a fokra andrással és andival. vettem anyunak képeslapot,és kiültünk a sziklákra megnézni a naplementét.
leírhatatlan volt. hogy tényleg itt vagyunk a világ végén,innen nem lehet tovább menni.
utána elégettem a pólómat (hagyomány),és lementem egyedül a szállásra,mert fáztam.

út közben találkoztam simone-nal és egy francia lánnyal,akit az út elején láttam. azt mondták,hogy muxía ronda. mivel úgy éreztem,hogy számomra finisterra a világ vége,így már két okom volt arra,hogy itt maradjak.
a faluban találkoztam janival,és együtt mentünk egy darabon. megmutatta,hogy hol van a szállás,amit találtak,aztán elbúcsúztunk. minden búcsú szomorú.

de ma újra láttam valakit: skippy-t!!!
mondta,hogy beteg volt,így nem tudott odaérni 15-ére santiagóba. busszal jött finisterrába,és minket várt.:) mikor másodszorra találkoztam vele ma,a part felé mentünk. egy amerikai férfival jött velünk szembe,viccelődtünk,hogy biztos a bárba mennek - és oda.:)

olveiroa - corcubión (22 km)

reggel elbúcsúztunk a magyaroktól,mert mi nem finisterrába mentünk ma. viszonylag későn,fél 9 körül indultunk. nem voltam túl friss,de az út közben megevett hatalmas nektarinok jót tettek. még tegnap vettem őket,7-kor jött a faluba egy kisbusz,amiből lehetett gyümölcsöt vásárolni.
az út mellett rengeteg szeder volt - akárcsak tegnap. nagyon finomak voltak!:) aztán találkoztunk andrással. nagyon fájt a lába,ezért lassan ment.
megláttuk a tengert,az óceánt! nagyon nagy élmény volt! ahogy leereszkedtünk cée-be,egyre többet láttunk az öbölből,csodálatos volt!

utána következett corcubión,a szállás a város határán kívül,a domboldalon van. mi találtuk meg elsőnek!:) egy spanyol srác jött egy perccel utánunk. ettünk egy kicsit andival,és mivel a hely csak 5-kor nyitott,és 2 óra volt,elmentünk vásárolni. csak elfeledkeztünk arról,hogy ilyenkor zárva vannak a boltok. leültünk az üzlet elé,és vártunk. egyszer csak arra jött a boltos és beengedett minket.:) nagyon örültünk neki,így visszaértünk 5-re a szállásra.
közben láttuk andrást és vikit,amint stoppolnak.
vettünk tésztát és sajtot,de kiderült,hogy kapunk vacsit és reggelit,így meghagytuk finisterrára.
a spanyol pasinak is hoztunk kaját - megkérdeztük előre,hogy mit kér. azóta nagyon kedves velünk.:)
finom volt a vacsi,fokhagymaleves,lencsefőzelék,sajt,joghurt,mentatea.

fantasztikus,hogy az ágyban fekve,az ablakból pont a finisterrai-félszigetet látom,a csücskében a világítótoronnyal... hát,igen,holnap már ott leszünk...

negreira - olveiroa (33 km)

ma viszonylag gyorsan mentünk,de az elején még volt néhány hátráltató tényező; például nem tudtuk,hogy merre induljunk,így megkérdeztük egy német sráctól. később andi elvesztette azt a valamit,ami az objektívjén volt,hogy védje azt.
kb. 15 km után találkoztunk a holland sráccal,és csomót beszélgettünk vele. persze,hogy nem bírtam ki,hogy ne soroljam fel a holland első osztály focicsapatait - egyébként ezt pont ő kérdezte. mivel zwolléban él,és én ennek a városnak a nevét a csapata miatt ismerem. megbeszéltük azt is,hogy az országaink milyen sportokban jók.
pár km múlva találkoztunk simone-nal (tegnap,a szálláson láttuk újra őt),és ezután együtt mentünk négyen. megálltunk a legközelebbi bárnál és megettük az összes kajánkat. jó idő volt,úgyhogy nem ártott egy kis hűsítő sem.

a végén már eléggé szenvedtünk,a holland srác előrement - hárman maradtunk. mikor megérkeztünk,csak kb. 15 táska volt előttünk,így megnyugodtunk. andival elmentünk a közeli bárba. mire visszaértünk,már beengedték az embereket a házakba,de mázlink volt,mert ötünket - három spanyollal - egy külön házba raktak,külön tusolóval. mi a földszinten aludtunk,a spanyolok meg az emeleten.
kértem sampont egy csajtól és hajat mostam. később megérkeztek zoliék is - nem akartak matracon aludni egy hűvös helyen,így beköltöztek hozzánk 3-an.

este elmentünk kajálni velük egy másik,olcsóbb bárba. a legtöbben krumplis tortillát kértek - én is azt,csak szendvicsbe. rengeteget kellett várni a kajákra. csak a felét tudtam megenni,mert nagyon laktató volt,így eltettem másnapra a maradékot. a többiek is így tettek.
a szálláson még beszélgettünk a magyarokkal,de hamar lefeküdtünk aludni.

santiago - negreira (22 km)

kaptunk reggelit,a recepciós csaj megmondta,hogy hánykor mennek buszok a reptérre. még tejet is melegített nekem a kakaóhoz.:)
szerencsére a térképen,amit kaptunk,viszonylag jól volt jelölve a finisterrai út,így az alapján indultunk el - 8 körül...
később egy bácsi útba igazított minket,mivel rossz irányba mentünk...

annyira szép tájon gyalogoltunk,úgy éreztem,hogy otthon vagyok,de tényleg!
a végén már nagyon fáradtak voltunk,ráadásul mikor megérkeztünk,kiderült,hogy nem lesz ágyunk. andi ugyan elfoglalt egyet egy holland fiú elől,de úgy döntöttünk,hogy odaadjuk neki az ágyat,hisz ő érkezett hamarabb. így sátorban fogunk aludni.
elmentünk vásárolni,frissen sült kenyeret kaptunk. ekkor már velünk volt egy magyar srác,jani. találkoztunk balázzsal,valamint katival,zolival és judittal. később megérkezett andrás,estefelé pedig a kilencedik magyar,viki,aki az északi utat csinálta meg. sokat beszélgettünk erről,és kedvet kaptam hozzá! jó lenne megcsinálni j-vel.

a holland srác adott nekünk egy nagy milka csokit az ágyért cserébe. meg is ettük,mikor összegyűltünk a sátraknál mi,magyarok. este bementünk a városba,és vettünk sört,bort,majd egy parkban beszélgettünk.

mikor lefeküdtem aludni,még nem volt hideg,de az éjszaka közepén arra ébredtem,hogy pisilnem kell,és fázom. így bementem,és csak a női vécében találtam helyet magamnak... mindenhol emberek aludtak. még az asztalon is - takeshi.:)

arca o pino - santiago de compostela (20 km)

egy darabig nem esett az eső,de aztán rákezdett,főleg az utolsó 5 km-en.
jó volt meglátni a várost a dombról.
mikor a szálláshoz értünk,ki volt rá írva,hogy betelt,és háromkor nyit. így,mivel a belvárosban akartunk maradni,egy hotelben éjszakáztunk. egy másik hotel recepciósa segített nekünk szobát találni. nem voltam túl jól,mert 30 euró fejenként,de andi azt mondta,hogy kifizeti az enyémet is,mert neki van pénze. ez nagyon aranyos volt tőle!
nagyon szép szobánk van. csak egykor lehetett beköltözni,addig körbenéztünk a városban,és vettünk santiago-tortát. minden boltban ilyet árultak,és meg is lehetett kóstolni sok helyen.

beköltözés után néztünk egy kis tévét,fürödtünk (KÁDBAN!),és aludtunk.
6-ra visszamentünk a katedrálishoz,de skippy nem volt sehol (jó pár napja azt beszéltük meg vele,hogy 15-én este 6-kor találkozunk a katedrális előtt). ruth-ékat láttam,de ők se tudták,hogy hol van. sok ember volt az utcán,mindenki vacsorázott a mise után. mi egy török étteremben ettünk.
már sötétben értünk vissza központba,ahol emberek álltak körbe egy zenekart. odamentünk mi is. nagyon jó hangjuk volt és a zene is magával ragadott. az egyik tag pont engem válaszott ki,hogy álljak be középre és táncoljak. szerencsére nem sokáig kellett szenvednem - na jó,nem volt ám rossz - ,egy másik srác odajött hozzám,és ketten már jobb volt. beszélgettünk tánc közben. andi csinált sok képet.:)
és vett egy cédét. majd meghallgatjuk otthon!:)

arzúa - arca o pino (19 km)

reggel egy sráccal mentünk,mert neki nem volt elemlámpája. spanyolul beszélgettem vele.:) nem tudja,hol van az a hely santiagóban,ahol megkapjuk a compostelát (zarándokútlevél).
később elkezdett esni az eső. apró cseppekben. a szállást alig találtuk meg,de láttuk,hogy később több zarándok is a másik irányból érkezik.:)
amíg elmentünk vásárolni,a többiek úgy döntöttek,hogy számokat osztanak,mert ömlesztve voltunk,sorrend nélkül (az eső miatt). ebből aztán semmi nem lett,mert mindenki egyszerre tódult be az ajtón. szerencsére az elsők szóltak nekünk,hogy menjünk nyugodtan előre,így hamar ágyat kaptunk. gyorsan bementem a zuhanyzóba - a fülkéknek nincs ajtajuk,így mindent lehet látni a folyosóról. kiválasztottam a legtávolabbit,de így is két fiú "rám nyitott". a koreai srác még órákkal később is elmondta párszor,hogy mennyire sajnálja.:)

alvás után lementünk a konyhába enni,és találkoztunk a magyarokkal! katival,zolival és judittal. mondták,hogy lucia és andrás előrerohantak. ők meg vettek pár bort,hogy berúgjanak.:)
kártyáztunk,majd az egyik asztalhoz ültünk és elkezdtünk énekelni magyar dalokat. hihetetlen volt,hogy a sárga rózsát majdnem kívülről tudták. de énekeltünk bikinit,republicot,meg népdalokat is. több óráig. nagyon élveztem.
az asztalnál ült egy baszk férfi a fiával,a testvérével és az apjával. mondtuk nekik,hogy énekeljenek ők is. később meg is tették. a férfi mondta,hogy vitóriában élnek. megkérdeztem,hogy az alavés-e a csapatuk. a pasi meglepődött,hogy ismerem,mondta a fiának is (nagyon nagy alavés-szurkoló),aki nagyon boldog lett. így én is.:)

később kicserélték a baszk és a magyar kártyát,elbúcsúztunk txemától és lefeküdtünk aludni.

palas del rei - arzúa (30 km)

szintén 5-kor keltünk,5:20-kor indultunk. nagyon éhesek voltunk végig,két sajtot ettünk,meg a szőlőcukrom egy részét. egyszer álltunk meg,még sötétben - 5 percre. az utolsó 10 km-en (melide után) próbáltam jó iramot diktálni,andi le is szakadt a végén,mert fájt a lába. úgy döntöttünk,hogy nem ribadisóban szállunk meg,hanem arzúában,mert ott van bolt.

kb. 25-nek érkeztünk,pihentünk egy kicsit,majd elmentünk a boltba. vettem egy másfél literes tejet,egy gyümölcslevet,csokis kekszet,kenyeret és sajtot. nyitás előtt megettem a keksz felét,és a tejből is ittam. nagyon finom! százszor jobb,mint otthon!
később az ágyunkban aludtunk egy kicsit,majd körbenéztünk,vettünk nektarint,és visszamentünk a szállásra.
a szobában van egy süket csoport,jelbeszéddel kommunikálnak. szerintem spanyolok. idejöttek andihoz,és megkérdezték,hogy ő is ismeri-e a jelbeszédet (látták andi fülében a hallókészüléket),meg hogy honnan jöttünk. ide,a naplómba írtam le nekik,hogy magyarországról.

nem tudjuk,hol vannak a magyarok. vagy az előző településen maradtak,vagy itt vannak arzúában,egy magánszálláson.
ma nagyon gyorsak voltunk. 30 km kevesebb,mint 6 óra alatt.

már nagyon várom az óceánt. santiagót annyira nem. az csak egy város. de finisterra a "föld vége",a világ vége. ott kezdődik a végtelen óceán. csodálatos!

portomarín - palas del rei (24 km)

5-kor keltünk,zoliékkal együtt. mi nem reggeliztünk,így fél órával hamarabb (fél 6-kor) indultunk el,mint ők. nem mentünk túl gyorsan,és 10 km-rel a vége előtt megálltunk egy bárban,mert andinak szüksége volt egy meleg teára.
pár km-rel később lucia utolért minket (2 sráccal ment),és mi úgy döntöttünk,hogy megpróbáljuk követni őket (én azért,mert ágyat akartam,andinak meg nem tetszett a szemerkélő eső). iszonyatosan gyorsan mentünk,de mindent beleadtunk,és egyszerre értünk a szállásra - elsőnek.
leültünk a padra pihenni. megérkezett a "rohanó" spanyol csoport,majd zoli is. a spanyolok kérdezték,hogy hánykor keltünk - csodálkoztak,hogy előttük ideértünk.:)
eközben egy taxisofőr pakolt kb. 10 hátizsákot a sorba. ez minket nagyon felbosszantott,mindenkit. andival beültünk a közeli bárba,megittunk 1-1 kakaót,illetve teát. közben megérkezett kati és judit.
nyitáskor a spanyolok elkezdtek reklamálni a hospitalerának,hogy szedjék ki az olaszok a táskáikat a sorból (főleg,hogy a 10-ből 2-en értek csak ide akkorra). pár percig ordibáltak,majd elérték,amit akartak. a srác,aki beszél angolul,mondta,hogy az olaszok bunkónak nevezték az összes spanyolt. tehát érdekes vita volt.

andi csodálkozott,hogy nem akarom megnézni az egész várost. egyszerűen nem érdekel. a kis falvak annál inkább,olyan szépek,alig van pár ember,gyönyörű a táj,a fák,a virágok,a madarak. na mindegy. a városok annyira nem hoznak lázba. csak ha van bennük valami,ami megfog.
ja,és vasárnap nincsenek nyitva a boltok... így megettük majdnem az összes kajánkat...

barbadelo - portomarín (18 km)

egy férfi egész éjszaka horkolt,úgyhogy alig tudtam aludni. mikor tudtam volna,már reggel volt...
6 óra után nem sokkal elindultunk. ferreirosban megláttuk skippy-éket egy bár előtt ülve. kiderült,hogy ott aludtak,a bárban... meg kellett várniuk,míg mindenki távozik - ez fél 12-kor volt...
ettünk egy kis sütit,majd mentünk tovább.
kb. egyszerre értünk portomarínba skippy-vel és braddel. ők úgy döntöttek,hogy továbbmennek. egy pillanatig mi is menni akartunk,de rájöttünk,hogy amíg itt biztos helyünk van,ott necces lenne. így maradtunk. leraktuk a hátizsákunkat a szállás elé a sorba,és elmentünk vásárolni. vettem kenyeret,sajtot,csokit és vaníliás tejet. a szállás előtti parkban ettünk,majd nyitásra visszamentünk.

a zsákjainkat az első két helyen találtuk - az a spanyol csoport tette oda őket a sajátjaik elé,akikkel sarriában találkoztunk tegnap (ők nagyon hamar odaértek akkor,pedig triacastelából jöttek). ez nagyon kedves volt tőlük,így mi mehettünk be elsőnek. ma ömlesztett bejutás volt - a credencialokat később pecsételték le. itt szállt meg zoli és kati is,luciával és két másik magyarral. kati mondta,hogy találkoztak armannal pár napja. hozzátette,hogy szerinte olyan egyformák vagyunk. arman és én. ennek őszintén örültem,mert én is így érzem.
ők elmentek a strandra,mi,andival inkább a várost néztük meg - tartalékolunk az óceánra.:D

samos - barbadelo (19 km)

6-kor kapcsolták fel a lámpát,kb. 7-kor indultunk el. andrea mondta,hogy sarriában találkoznak michelével,aztán továbbmennek valahová.
egész délelőtt felhőben mentünk,ma nagyon fájt a talpam. de tudtam,hogy ez lesz. ezért akartunk ma csak sarriáig menni.
a városban vettem egy péksütit és egy zacskó cukros sütit. felmentünk a szálláshoz - már voltak ott emberek. pár perc múlva megjelent a hospitalera,és kirakott az ajtóra egy papírt,miszerint azok a zarándokok mehetnek be először,akik triacastelából jöttek.
ezért úgy döntöttünk andival,hogy továbbmegyünk barbadelóba (4 km),ahol ugyan csak 18 ágy van,de bíztunk benne,hogy a többség sarriában akar megszállni. ez be is jött,mert csak egy ember várt a barbadelói szállás előtt. a nyitásig pihentünk/napoztunk egyet,majd elfoglaltuk az ágyainkat.

nagyon tetszik a környék. egy templom van tőlünk 100 méterre,valamint egy mobil bár.
aludtunk egy kicsit,majd kimentünk enni. megengedtünk magunknak egy jégkrémet is.

nem szeretem ezt a rohanást. azért vagyok itt,hogy lazítsak,nem,hogy versenyezzek. de kénytelen vagyok,egyébként aludhatok a 7-8 eurós magánszállásokon (galíciában az állami szállások ingyenesek).
skippy továbbment ferreirosba,mert most ruth-tal és alfonsóval megy.

la faba - samos (40 km)

6:10-kor csörgött a telefonom. nem nagyon akartam felkelni,de muszáj volt... felkeltettem andit,majd szokás szerint nagyon hamar elkészültem. ha van takaró,nem veszem elő a hálózsákom,mert akkor reggel az egész táskát be kéne pakolni,így meg csak pár apró dolgot. tehát kb. 6:50-kor indultunk. azért ilyen későn,mert nem akartunk sötétben hegyet mászni.
nagy nehezen felértünk a cebreiróra,de utána még emelkedett az út,és később jött az alto de poio,amire egy iszonyatosan meredek út vezetett fel. nem álltunk meg,mert tudtuk,hogy elég sokan triacastelába mennek,és az állami szálláson nincs sok hely. azt meg senki sem fogja kérdezni,hogy honnan jöttünk - mindenki más a cebreiróról...

tehát az történt út közben,hogy egy turistákat szállító buszt láttunk magunk előtt,és épp indultak az emberek - ugyanazon az úton,mint mi. ez eléggé megijesztett,mert rengetegen voltak. de később kiderült,hogy a busz felveszi őket triacastelában. itt beálltunk a sorba,és pont az orrunk előtt telt meg a szállás.
hát,mondhatjuk,hogy örültem neki,mert samost nem akartam kihagyni. mondtam andinak,hogy ott elképzelhetetlen,hogy ne legyen helyünk - ott rendes emberek vannak.
már a halálomon voltam,csak nem akartunk odaérni samosba. j-re gondoltam,ahogy azt mondja,hogy meg tudom csinálni,és már nem sok van hátra. nagyon szép vidéken mentünk,és samos is gyönyörű város.

a monostor földszintjén van a szállás,kiderült,hogy már nincs hely. de... az első emeleten aludhatunk. 5-kor felvittük a táskáinkat,fürödtünk,majd 10-re visszamentünk (addig el kellett hagyni a szintet).
elmentünk vásárolni (kenyér,sajt,szilva,csokiital,csoki),majd lemásztunk a patak mellé a kövekre,és beleraktuk a lábunkat a vízbe. jót tett a 40 km után.
később meghallgattuk a misét a monostorban,majd kiültünk a kertjébe,várva,hogy elteljen az idő. 10-re odamentünk a szállás bejárata elé; már jó sok ember várakozott ott. többek közt andrea és catherine. jó volt újra látni őket. mondták,hogy skippy triacastelában keresett minket és ott maradt.

villafranca del bierzo - la faba (26 km)

skippy-től kaptunk egy tollat,ezzel írok most.:) azért ilyen szépen,mert most nem kell rohannom,mint tegnap,amikor 5 percre kértem kölcsön egy lány tollát...
tehát szokás szerint fél 6-kor keltünk,6-kor indultunk. iszonyatosan hideg volt,de nem csak induláskor... mikor már világosban megálltunk egy pihenőhelyen,és andi elment vécére egy bokorba,én elkezdtem enni,de pár perc múlva már lefagyott a kezem... már vagy fél 10 lehetett,mire eljutottunk vega de valcarcéba. az előtte fél km-rel levő településen skippy kiszólt egy bárból,hogy hello.:) mi meglepődtünk,hogy ott van,hisz úgy gondoltuk,hogy villafrancáig nem jutott el tegnap,erre kiderült,hogy perejében aludtak simone-ékkal,ami villafranca után 6 km-rel van...

megittunk andival 1-1 teát,majd kevéssel skippy után elindultunk.
ja,tegnap találkoztunk erikával és orsival,és ma is,ott,ahol a teát ittuk.
később megálltunk ruitelánban bocadillo de tortillát enni,mert "csak" 2,20 euró volt (eddig sehol nem láttam 3 euró alatt),majd elkezdődött az emelkedő las herrerías után.
andival eldöntöttük,hogy vega de valcarcéban meg fogunk szállni legközelebb,mert annyira gyönyörű volt! főleg a folyó a mélyben,és hogy minden zöld.

végül,nagy szenvedések után eljutottunk la fabába. skippy-vel egyszerre értünk ide. úgy gondoltuk (és azt mondták nekünk,akik már voltak itt:)),hogy la faba gyönyörű,eldugott hely,nem sokan szállnak meg itt,mindenki felmegy a cebreiróra. így is történt,mi délre ideértünk,majd két órát napoztunk,vártuk,hogy kinyisson a szállás. csak ketten jöttek előttünk,gyorsak voltunk - több,mint 4 km/h sebességgel jöttünk,és kétszer megálltunk,az utolsó pár km pedig nagyon meredek emelkedő volt.
gyönyörű helyen vagyunk,szép,zöld hegyek vesznek körül,itt van a szállás mellett kb. 10 méterre egy templom. és jó skippy-t újra látni.

elmentünk a boltba,de nem volt túl sok zöldség. ezért skippy körbejárta a falut,és mindenkitől megkérdezte,hogy kaphatna-e valami zöldséget a kertből,és sikerrel járt!
megcsináltuk a vacsit -> spagetti + saláta. én mosogattam el,és cruz,aki velünk evett. mondott sok érdekes és vicces dolgot a caminóról.

egy pasi gitározott és portugálul énekelt. utána odamentem hozzá,és megkérdeztem,hogy milyen nemzetiségű. brazil! sajnos angolul egyáltalán nem tudott,spanyolul is alig,így nem tudtunk túl sokat beszélgetni.

molinaseca - villafranca del bierzo (31 km)

ma is viszonylag hamar indultunk - 6-kor. az elején még használnunk kellett az elemlámpát.
ponferrada nagy város,nekem nem tetszett,örülök,hogy nem ott szálltunk meg.
egész jól ment a gyaloglás,csak egyszer álltunk meg cacabelos-ig pihenni. cacabelos-ban vettünk dolgokat,mert tudtuk,hogy villafrancában nincs bolt.
tartottunk fél óra szünetet,ettünk,ittunk (én joghurtitalt),majd elindultunk és szép lassan (?) odaértünk villafrancába. itt a 6 eurós szálláson alszunk,a másik 4 eurós,de már nem volt energiánk átmenni oda.

rabanal del camino - molinaseca (26 km)

hát,sikerült 3.55-kor felkelni... azaz már hamarabb,mert alig tudtam aludni,kb. kétóránként megnéztem,hogy hány óra van. szerencsére az ágyunk mellett volt a vécé,ahová bevittük az összes cuccunkat,és összepakoltunk. a szobát kikerülve is lejuthattunk a földszintre,andi megmosta a gyümölcseit,majd elindultunk.
a faluból kiérve be kellett kapcsolni az elemlámpát. vicces volt,egyáltalán nem láttuk,hogy milyen meredek a hegy,csak léptünk,aztán lett valahogy.:) így nem is tűnt olyan nehéznek.:)
csakhamar megérkeztünk foncebadónba,kb. 3 lámpa világított a faluban. itt megettünk 1-1 barackot és rájöttünk,hogy még rengeteg időnk van a napfelkeltéig. nagy nehezen megtaláltuk 3 km után a cruz de ferrót (vaskereszt),itt leültünk,és vártunk 3/4 órát - nagyon hideg lett a végére. mivel ez a camino legmagasabb pontja (1505 m),egy felhőben voltunk,nem lehett látni semmit a napfelkeltéből... lassan megérkeztek a zarándokok foncebadónból - elindultunk mi is.
a továbbiakról annyit,hogy csodálatos látványban volt részünk. a minket körülvevő hegyek,a felhők,amelyek beborítottak,a gyönyörű színű virágok ámulatba ejtettek.

molinasecában a 2. szálláson aludtunk,mert az első 7 euró volt,ez meg 5. megérkeztünk,csakhamar a hospitalero is megjelent. kérdezte,hogy van-e valami baj a lábammal,mondtam,hogy mi fáj. közben andi lefoglalta az ágyunkat,engem meg megkínált sörrel a pasi... nem mondhattam azt,hogy bocsi,nem szeretem - csak az én kedvemért hozta. megittam. közben beszélgettünk,kiderült,hogy 11-szer csinálta meg a caminót,és már 15 éve hospitalero. azt is mondta,hogy vasárnap elütöttek egy zarándokot ponferradában.:(
5-kor megmasszírozta a lábam - alcohol de romeróval és egy kínai krémmel. nagyon jól csinálta. közben megérkezett egy pasi,és mondta,hogy csináljunk egy képet,amin a hospitalero masszírozza a lábam. hát,csinált egy képet,és fel fogja rakni a netre,mivel ő író,és a honlapja a caminóról szól. egy perccel később adott egy példányt a könyvéből,csak nekem!:) benne van az útvonal,az összes szállás,kajálási lehetőségek. nagyon szerencsés vagyok.:) de ezt eddig is tudtam.
utána andival elmentünk vásárolni,és ettünk. skippy is itt szállt meg,simone-ék a másik szálláson.

astorga - rabanal del camino (20 km)

megint hamar elindultunk,de megálltunk a szállás melletti templom előtt enni. aztán megláttuk skippy-t,és együtt mentünk ki a városból a rövidebb úton.
ma rengeteg zarándok volt az úton,nem éreztem valami jól magam emiatt. minden helyen megálltunk egy kicsit,az első településen skippy adott nekünk egy kis lekváros pirítóst,a másodikon egy cica jött oda hozzánk evés közben,a harmadikon meg skippy ült le oda,ahol pihentünk. el ganso és rabanal között is megálltunk pár percre.

a végén már elég rendesen emelkedett az út,de jól bírtam.
kíváncsi leszek a holnapra.

egy bárban néztem a forma-1-et.
a futam alatt szállingóztak befelé a helyiek,mind kérdezték,hogy hanyadik alonso. én meg kárörvendve mondtam,hogy 4.:D
csúnya,gonosz virsli.

san martin del camino - astorga (25 km)

ez volt eddig a legkorábbi indulás: 6.25. ma nem beszélgettünk annyit andival,mint tegnap,sőt...
hospital de órbigóban értük utol skippy-t,aki hamarabb indult. simone is ott volt perceken belül,akárcsak a magyar biciklisek. ittam egy kakaót,andi meg egy teát,majd ettem mogyorókrémes kenyeret és egy barackot. egy híd van a városban,ami gyönyörű,és van egy legendája,amit majd otthon kiderítek.:)

astorgáig az út szörnyű volt; meleg volt,köves terep,kis emelkedők - nagyon fájt a talpam.
a kulacsaim eltűntek,úgyhogy csak a két nektarin jelentett nedvességforrást. andinak se volt túl sok folyadékja.
egy településre érve - azt hittük,hogy már astorga - két út közül választhattunk,és amin végül jöttünk,azon nem volt jelölés. épp arra jött egy bácsi,megkérdeztem. kiderült,hogy még nem astorgában vagyunk,a bácsi elkísért minket egy darabon. egész jól beszéltem vele spanyolul,még viccelődtem is.:)
aztán,nagy szenvedések közepette megérkeztünk végre astorgába. a második szálláson szálltunk meg,4 szintes,mi az elsőn vagyunk. minden szobának egy olyan település a névadója,amin már keresztüljöttünk - a mienk santo domingo de la calzada. négyágyasok a szobák,mi egy francia és egy kanadai lánnyal vagyunk együtt. holnap ők busszal mennek vagy 100 km-t,mert nincs elég idejük.
lehetett jelentkezni lábápolásra - 5.30-kor két fiatal,jóképű doki masszírozta a talpunkat.:)

utána elindultunk várost nézni - kiderült,hogy astorga a csokijáról híres,andi vett is egy mandulás fehércsokit. a katedrális gyönyörű volt.
utána vettem sajtot,kenyeret,olívabogyót,vizet,csokit. andi gyümölcslevet,teafiltert,ja,és mindketten barackot.
visszafelé találkoztunk simone-nal és skippy-vel egy bárban. skippy szintén ezen a szálláson van,simone meg a katedrális mellett.

andival visszamentünk a szállásra,leültünk a fűbe a szállás melletti parkban és ettünk,dumáltunk,majd megnéztük a naplementét.

león - san martin del camino (25 km)

hatkor keltünk,volt reggeli is. elfelejtettem elbúcsúzni virginie-től.:(
skippy előttünk indult,12 km múlva találkoztunk egy kávézó teraszán. simone is odaért pár percen belül. ő san martinba akart menni,mi,andival csak 20 km-t. végül megláttunk egy hirdetést san martin szállásáról,és kiderült,hogy van medence! na,ekkor eldöntöttük,hogy mi is oda megyünk.

közben egy boltban vettünk barackot,joghurtitalt,stb-t. andival szerencsére sokat beszélgettünk,így gyorsabban telt az idő. a három albergue közül megtaláltuk a legkellemesebbet,ráadásul ehhez tartozik az úszómedence is. rögtön kipróbáltam.:)
találkoztunk itt egy magyar párral,tesitanárok és biciklivel jöttek.
elmentünk később vásárolni és csináltunk zöldséges rizst.

ingyenes volt a net,így megnéztem a mailjeimet...

mansilla de las mulas - león (20 km)

skippy és simone (luxemburgi) busszal ment,így egyedül indultam. megígértem virginie-nek,hogy valahol megvárom,mert ő nem tudja,hol van a szállás.
egész jól mentem,kb. 15 km után álltam meg először és utoljára. egy spanyol srác mellé ültem le. neki is nagyon fáj a talpa,ő már harmadszorra állt meg. hamarosan elindult,mondta,hogy majd utolérem. ettem egy kis mogyorókrémes kenyeret,majd végre megjött virginie az olasz sráccal,aki jól beszél franciául.
innentől hárman mentünk. egyszercsak megpillantottuk leónt a dombtetőről. pár perc múlva már a katedrális két tornyát is lehetett látni. nagyon jó érzés volt! elég sok idő kellett,míg beértünk a belvárosba. közben utolértük a spanyol srácot,aki végül kiderítette,hogy merre van a szállás.
a téren megláttuk skippy-éket és még pár zarándokot. kiderült,hogy 11-kor nyit az albergue. addig még volt pár perc.

megkértem a spanyol srácot,hogy segítsen andi ügyében,végül egy másik spanyol,blanca volt olyan kedves és beszélt az egyik hospitalerával. ő azt mondta,hogy a másik ajtón be fogja engedni andit.
így ott maradtam a szálláson,megnéztem a katedrálist,majd kiváltottam andi credencialját (zarándok-útlevelét). skippy-vel és simone-nal vettem kenyeret és mogyorókrémet,majd beültem velük és kathrinnal,a belga lánnyal kajálni. nekem adták a maradékot!:)
késő délután elmentünk vacsorázni kb. 10-en,mi,skippy-vel elfeleztünk egy menüt. egy 50 év körüli amerikai férfi ült mellettem,beszélgettünk a caminóról,magyarországról. ott volt egy ír srác,akit még az elejéről ismertem,egy amerikai lány,a bátyja,egy másik amerikai lány,virginie,andrea és egy belga srác.

a szálláson megkérdeztem egy másik hospitalerát,hogy biztosan működni fog-e a dolog,mire azt mondta,hogy teltház van. természetesen azzal jöttem,hogy mi egy ágyban is tudunk aludni. erre azt válaszolta isabel,hogy oké,bármikor kimehetünk andiért,és vissza is jöhetünk,ő ott lesz,ha meg mégsem,megadja a tel. számát,hogy elérhessem.
21.45-kor elmentünk a misére. nagyon sokan voltunk,kaptunk idegen nyelvű szöveget is. közben andi rámcsörgött,de én csak a mise végén indultam el,skippy-vel. a katedrálishoz érve a távolban megpillantottam andit,odafutottam,a nyakába ugrottam,nagyon boldog voltam!

csak dörömbölnöm kellett,isabel már nyitotta is az ajtót. a kezünkbe nyomott egy szivacsot,így andi tudott hol aludni,igaz,a padlón,a folyosón.

el burgo ranero - mansilla de las mulas (19 km)

tegnap este skippy mondta,hogy menjek ki,mert ott ül mindenki a bár előtt,és énekelnek. kb. 25-en lehettek,odaültem én is. sajnos nem ismertem a dalokat,mert mind spanyolok voltak. egy spanyol srác gitározott,nagyon szép hangja volt. 2 dal volt,amit ismertünk mi is,a yellow submarine és a knockin' on heaven's door. közben borok jártak körbe,meg a bárból hozott nekünk valami finomságot egy néni. kb. éjfélkor feküdtünk le.

reggel 7 körül indultunk skippy-vel. másfél km után rájött,hogy otthagyta a naplóját a párna alatt,és azt mondta,hogy nagyjából ez az egyetlen dolog,amiért visszamenne. miközben vártam rá,elmentek mellettem a lovagló ikrek,meg még páran.
ezek után biztos voltam benne,hogy ő is mansilláig fog menni ma (eggyel tovább akart).
13 km után jött az első település,itt megálltunk inni egy kávét,ill. kakaót. skippy vett egy tortillát,aminek a végét én ettem meg. egy kisbusz járja körbe a falut,dudál,az emberek meg kimennek az utcára és megveszik a kenyeret. így tettem én is. egy asztalnál ültünk andreával és az unokatestvérével,akivel tegnap találkozott véletlenül.:)

mansilla nagyon szép város! és itt találkoztam micivel! épp a barátjával,lucával sétáltak,én pedig mögéjük futottam,és rátettem a kezem federica vállára. ölelés,puszi,szokásos.:)
nagyon sokat fejlődött az angoltudása! megbeszéltük,hogy csinál spagettit vacsira. virginie is; csak elég lesz.:) andreának megmutattam,hol van magyarország,mert azt hitte,hogy oroszország mellett...
vettem mogyorókrémet,kenyeret,joghurtot,nektarint,majd elmentem a város végébe,a folyóhoz.

nagyon finom volt a vacsi,jó sokan ettünk. virginie joghurtot is vett nekünk,és dinnye is volt a spagetti mellé!