sahagún - el burgo ranero (18 km)

volt finom reggeli,kakaó,lekváros kenyér. utána elbúcsúztam christinától; kikísért,megöleltük,megpusziltuk egymást. kicsit fáradt voltam ma,de végül megérkeztem el burgo raneróba,ahol kb másfél órát várhattam a szállásra. közben megjött lidia;megörültem,hogy leglább valakit ismerek,de ő csak spanyolul beszél.

megkaptam az ágyam,lezuhanyoztam,gondoltam,veszek valamit a boltban. elindultam,erre megláttam virginie-t,amint jön szembe,mögötte pedig: skippy!!!! sikoltoztam,odafutottam,megöleltük egymást. ekkora örömöt! mindig mikor sajnáltatom magam,hogy milyen egyedül vagyok,akkor toppan be valaki,aki teljesen megváltoztatja a helyzetet! szerencsére megengedték,hogy egy szobában legyünk.

itt van még virginie,és a barátnője,melanie,valamint lidia és unai egy másik szobában.
a mi szobánkban tehát vagyok én,alattam skippy,mellettünk virginie,melanie,két olasz fiú (az egyik mattia,a másik tiziano),egy amerikai lány és egy férfi,akiről még nem tudok semmit.
mattiával beszélgettem,21 éves és perugiában tanul földrajzot! azt mondta,hogy találkozott két fiúval,akik valami különös nyelvet beszéltek,és később kiderült,hogy magyarok. szerinte az oroszra hasonlít a nyelv. mondtam,hogy nem.

finom vacsit csináltunk skippy-vel és virginie-vel. 7-en ettünk, skippy,én,virginie,melanie,brad,az ausztrál,kristian,a norvég,és andrea,az olasz. ő mondta,hogy michele három napot töltött san bolban.

skippy ma megdícsért,hogy jó ötlet volt kettétörni a spagettitésztát.:)

ledigos - sahagún (17 km)

nem állítottam be a telefont,hogy ébresszen,jót aludtam. mikor kiléptem a szobából az udvarra,egyszercsak hallottam,hogy valaki engem szólít. már ha a lorenát a nevemnek lehet tekinteni (baszkul van). lidia volt az,de unai,és még egy spanyol fiú meg egy francia lány is az udvaron ültek. kiderült,hogy pár perce jöttek meg,éjszaka gyalogoltak. megbeszéltük,hogy elmegyünk a következő faluig,és ott eszünk. végül úgy lett,hogy én továbbmentem sahagúnba,ők meg ottmaradtak enni és aludni.

a város felé láttam 1-2 plakátot,ami egy ingyenes szállást hirdetett. gondoltam,odamegyek,de sahagúnban is csak az állami- és a magánszálláshoz vezettek nyilak. óriási szerencsémre pont,mikor nem tudtam,hogy merre menjek,jött szembe egy nő,és kérdezte,hogy szállást keresek-e. kiderült,hogy ő a szállásadó,pont annál a szállásnál,amit kinéztem! odavezetett,én voltam az első,és sokáig az egyetlen. christina elmondta,hol van a bolt,el is mentem venni pár cuccot,később pedig a gyógyszertárban találtam magamnak bokaszorítót. kedves volt a gyógyszertáros bácsi,kinyitotta a dobozt,felpróbálta a lábamra,pont az én méretem volt. ez 4 euró volt,a másik 12...maradtam ennél.

a szállás udvarán sokat beszélgettem christinával;megkönnyítette a dolgom,hogy angolul is tud. közben kenyeret ettem,sajttal és olívabogyóval. később lefeküdtem pihenni,meg eléggé fájt a hasam,mert ma jött meg.
arra ébredtem,hogy jött még egy zarándok,a francia monica. carriónból indult,vagy 40 km-t ment... mondta,hogy van 3 gyereke,a legidősebb annyi idős,mint én. ő elment a misére,én túl fáradt voltam hozzá. utána ettünk pár otthagyott dolgot,többek közt tintahalat,meg még valamit,ami nem volt túl gusztusos. ezért inkább maradtam a szardíniánál.
monica megmondta,hogy hol van a leóni szállás (nem az állami,hanem a benedek rendi),remélem kedvesek lesznek,és megengedik,hogy andi 10 után is bejöhessen.

carrión de los condes után - ledigos (22 km)

megreggeliztünk - sajtos kenyér ketchuppal,olívabogyóval,majd megvártuk,hogy megszáradjanak a cuccaink és elindultunk. pont arra jött egy dzsippel egy gazda,azt hittük,hogy le fog szidni,de csak integetett és elkezdett kapálni mellettünk.:) nem volt valami jó ma menni,eléggé szenvedtem.
15 km után jött az első hely,itt megálltunk pihenni,ettünk 2-2 calippót.:) arman adott nekem vizet,amibe kalciumtablettát tett. peter is itt volt.
majd elindultunk ledigos felé és viszonylag jó állapotban meg is érkeztünk.

arman úgy döntött,hogy neki még korán van,még gyalogolni akar,úgyhogy elbúcsúztunk,megöleltük egymást. jó pillanat volt.

rájöttem,hogy nagyon sok időm van,hogy leónba érjek,így a következő pár napban csak 18-20 km-eket fogok menni.

itero de la vega - carrión de los condes után (38 km)

lidiáék eldöntötték,hogy carriónba megyünk,34 km-t. úgy kezdődött,hogy kb. fél 9-kor indultunk el... frómistában ma sajtfesztivál volt,arman vett is egy kicsit,finom volt. nem vittük túlzásba a sietést. beültünk inni valamit egy helyre,majd lidia elment táskát és ruhát venni magának,mert az összes cucca tele volt bolhával.

később armannal elmentünk egy boltba,vettünk kenyeret,mogyorókrémet. leültünk az árnyékba és meg is ettük. lidiáékat viszont elvesztettük. arman talált egy cetlit,lidia írta nekünk,hogy carriónban találkozunk. iszonyatos szenvedések közepette megérkeztünk a városba. armannak is fájt a lába,de nem mutatta. már nem volt hely az egyik helyen,a többi is tele volt (nem csoda,fél 9 lehetett,mire megérkeztünk),így eldöntöttük,hogy a szabadban alszunk,úgyis ez volt a terv. vettünk egy kis kaját,majd visszamentünk az 1.számú szállásra. nagyon kedvesek voltak a nővérek (benedek rendi szállás),ráadásul az egyik meg is áldott,mikor a másik gitározott és énekelt egy gyönyörű dalt. mindenki meg volt hatva az áldástól.

fél 11-kor elindultunk. kicsit féltem minden zajtól a sötétben,nevettünk is ezen. pár km. után arman látott egy jó helyet,egy búzamezőn. a búzaszálakból megalkotta az ágyunkat,rárakott egy olyan lepedőt,ami nem ereszti át a nedvességet,majd ráraktuk a hálózsákokat. ettünk egy kis csokit,majd jó éjszakát kívántunk magyarul. gyönyörű volt az ég,a majdnem teli holdra néztünk. ekkor még nem volt hideg,de hajnalra majd' megfagytam. nem volt kellemes,alig vártam,hogy felkeljen a nap. még fájt a lábam,ráadásul egy új helyen is megfájdult,de olyan durván,hogy mindig feljajdultam,mikor belehasított.

arroyo san bol - itero de la vega (27 km)

ma már fél hétkor elindultam,mert san nicolásban szerettem volna aludni,és ott kevés ágy van. anyunak gyorsan írtam egy sms-t,hogy minden oké,amint lett térerő. mert san bolban nem volt. kár,hogy mindig a hátam mögött kel fel a nap. mindig meg kell fordulnom,ha látni szeretném a szép színeket. de legalább nem süt a szemembe.
hontanas egy völgyben volt,majd 3 óra után elértem castrojerizt. nagyon szép város,egy domboldalban terül el,ezért kb. félkör alakja van. egy bolt előtt megálltam,az eladó bácsi kijött,beszélgettünk kicsit,kérdeztem,hogy van-e valahol pékség,vagy bolt. azt mondta,nincs,de neki van kenyere. egy olasz pár is odajött,és a pékség után érdeklődött,így a bácsi megfelezett egy bagettet az olasz srác és köztem.
kati és zoli pont akkor ért oda,mikor ettem,kiderült,hogy ők is san nicolásba mennének. szóval utána fel kellett menni egy meredek emelkedőn,majd leereszkedni. san nicolásba érve kiderült,hogy nem lehet ott aludni,azoknak van,akik későn érkeznek. de lehetett enni mindenfélét -> mogyorókrémes keksz,kakaó,stb.
továbbmentünk,és itero de la vegában én találtam meg először a szállást,sőt,le is zuhanyoztam,mire a többiek megérkeztek. kati,zoli és lucia,majd erika és orsi is. vicces volt.:)

aztán aludtam egy kicsit,elmentem boltba,ettem (lekváros kenyér,kakaó),közben az emberek szállingóztak a szállásra. egyszercsak ismerős hangot hallottam.... és megjelent lidia,a spanyol lány,de a hang még mindig hallatszott. és ott volt mögötte... arman. "hi virag",köszönt.:)
volt velük még egy baszk srác,unai. már csak két ágy volt,de arman azt mondta,hogy ő majd alszik egy matracon. később vett pár cuccot,meg unai is,és kiültünk a németekhez enni. kiderült,hogy a két nő holnap már hazamegy. az idő telt,és mi csak beszélgettünk,ettünk,ittunk. lidia időnként elment 1-2 üveg borért:) még arman is megkóstolta,pedig ő nem iszik alkoholt. ja,és cigizett is,mert unai megkínálta... hiába szóltam rá. csak azt ismételgette,hogy ne aggódjak.

közben unait felhívta egy barátja,és odaadta nekem a telefont,hogy beszéljek vele. vicces volt,egész jól tudott angolul a srác.:)
szép lassan besötétedett és énekelni kezdtünk. ahogy ment körbe a bor,aki akart,elénekelhetett valamit. a német férfiak nagyon szépen énekeltek. ekkor már ott volt egy osztrák férfi és seb (sebastian),aki angol,és mezítláb járja végig a caminót... ő is nagyon tud énekelni. ekkor már mindannyian sejtettük,hogy ez egy különleges éjszaka. lidia és unai szendvicset csináltak katalán módra -> a kenyeret bedörzsölték paradicsommal,majd rárakták a bacont,sajtot,olívabogyót,-olajat.
később ismert dalokat énekeltünk: yesterday,guantanamera. végül négyen maradtunk;unai,lidia,arman és én. lidia már nagyon álmos volt,úgyhogy lassan visszamentünk.

burgos - arroyo san bol (25 km)

7 előtt indultam. egy idő után nagyon idegesítő tud lenni,hogy az ember egyfolytában ugyanazt látja. hornillos del camino nagyon érdekes volt távolról,körülötte búzatáblák,kopár domboldalak,de a faluban már voltak fák,patak. vettem almát,kagylót a táskámra,egy kakaót a bárban,majd megjelent chris (usa) és a magyarok.

chris-szel elindultunk san bolba,mert tudtuk,hogy csak 12 ágy van ott. mondta,hogy egyetlen épületből áll a település,és egy lakosa van,a hospitalero. megérkeztünk 12 körül(!!),rögtön megkínált minket itallal,csinált ebédet,nagyon finom volt.
még előtte,mikor megérkeztünk,egy koreai lány jött be az épületbe,és két szóra figyeltem fel abból,amit mondott: "german" és "meditation". rohantam is ki a kertbe,otthagyva mindent,és meg is pillantottam armant,amint egy fának dőlve ült. odalopóztam hozzá,és mondtam,hogy "huuuuúúú":) felnézett és mosolygott,mondta,hogy üljek le mellé. nagyon örültem,hogy mégegyszer láthatom! megbeszéltük,hogy ez a legjobb hely eddig az egész caminón (nálam a 2. burgos),és hogy megadjuk egymásnak az e-mail-címünket,hogyha majd jön magyarországra,akkor benézzen hozzánk is.

bementem ebédelni,addig ő meditált. utána visszamentem a ház mellé,és kipróbáltam a két fa között levő hintát,majd odamentem armanhoz és bemetünk a házba,hogy ő is egyen valamit - egy csomó salátát. mondta,hogy fáj a lába,ezért kalciumot kell szednie.
közben megérkezett a francia középkorú pár,majd michele és bogi is (magyar lány,puentében beszélgettem vele),de nekik már nem jutott hely.
hogy kik voltak akkor még itt? a magyar anya és lánya (erika és orsi),egy spanyol,egy koreai és egy holland lány,carola. utóbbi kettő előző este is itt aludt.

arman evés közben mondta,hogy lehet,hogy itt alszik,azt válaszoltam,hogy boldog lennék,ha így lenne. kiderült,hogy atapuercában ugyanazon a szálláson aludt,mint mi,csak éjszaka érkezett és az étkezőben feküdt le.
vicces volt,hogy arman és michele végigpróbálgatták a hangszereket,amik a házban voltak.:) aranyosak voltak!
aztán mindenki kiment a medencéhez,én meg gondoltam egyet és megmártóztam benne. nagyon hideg volt! egy forrás vize ömlik bele. a példámat többen is követték.:)
arman azt mondta,hogy ma van az utolsó nap,hogy cigizik. majd közölte,hogy már túl sokan vagyunk,ő inkább továbbmegy. megadtuk egymásnak az e-mail-címünket és elment.
én meg lefeküdtem az ágyba és órákig ott voltam,amíg a többiek kint beszélgettek. nem voltam jól. pedig elértem,amit akartam,látni fogom őt még. de most elvesztettem. mint eddig mindenkit itt. őt utoljára. különleges ember.

aztán bernardo,a hospitalero elkezdte előkészíteni az edényeket a kajához. úgy döntöttem,hogy felkelek és segítek neki. először is meg kellett mosni a karfiolt,majd darabokra vágni,belemártogatni a rántásba,majd megsütni. kicsit megégette az olaj a kezemet,de nem számít. később almát pucoltunk a gyümölcssalátához orsival,erika pedig a narancsokat hámozta meg. paprikát is vágtam a spagettiszószhoz,majd dinnyét,szintén a gyümölcssaliba.
tehát a vacsora így nézett ki: húsleves,rántott karfiol,zöldségsaláta (paradicsommal,hagymáva,fűszerekkel),spagetti és gyümölcssaláta. meg az elmaradhatatlan bor. természetesen degeszre ettem magam.:)

a koreai lány nagyon jól tud zongorázni.
a vécé elég érdekes módon működött - pisilni akárhová,kakilni a közeli romoknál lehetett.

atapuerca - burgos (21 km)

7 előtt indultam,felértem egy hegyre,ahonnan már lehetett látni burgost. itt ettem egy kicsit,meglazítottam a fáslit a bokámon,majd elindoltam lefelé,burgos felé. a második településen pihentem egy kicsit. az autópálya felett átkelve megláttam magnust,olivert (aki katival és zolival szokott menni,osztrák) és egy harmadik srácot - szembe jöttek velem.
úgy gondolták,hogy az a rövidebb út,ami nincs jelölve (igazuk is volt,mert kati és zoli,akik előttünk voltak,utánunk értek csak egy pihenőhelyre).

tehát követtem őket,s következett egy újabb kérdéses rész. mi követtük a harmadik srác könyvének utasításait. mikor utolértem őket,magnus kérdezte,hogy nem akarok-e megnézni velük egy monostort,mondom oké. közben beszélgettem a harmadik sráccal,peterrel. mainzban lakik,23 éves,matematikus srác,nagyon jó fej.
nagyon szép volt a monostor. utána pedig oliverrel beszélgettem. ő már tanult dániában és mexikóban is,szereti a spanyol nyelvet,habár még nem beszéli. mondták,hogy a belvárosban van egy szállás,gondoltuk,megnézzük. csak 18 helyes,tehát megpróbáltunk sietni.
az információs irodában oliverék megkérdezték,hogy hol van ez a szállás,mi meg peterrel annyit fényképeztük a katedrálist,hogy sikerült elvesztenünk őket. így peter visszament az inf. irodába,én addig átöltöztem a város kellős közepén. a srác kiderítette,hol van az albergue,meg is találtuk,de nekem nem volt szimpatikus (még nem nyitott ki,mikor ott voltunk),mert nagyjából a fő utcában van.

így úgy döntöttem,továbbállok. és jól tettem. nagyon szép környezetben van a szállás,semmi autó,vagy emberhang,csak a madarakat és a fák leveleit hallja az ember. ráadásul ingyenes és kapunk vacsit.
kicsit kalandos volt idetalálnom,mert sikerült továbbmennem. egy turistacsoportot követtem,akikről azt hittem,hogy zarándokok. egy kedves olasz segített kideríteni,hogy az albergue nem erre van,hanem már elhagytuk. na,király. visszafelé kb. 10 embertől kérdeztem meg,hogy merre van,s végül egy néni odavezetett.
már megint találkoztam két magyarral,erika és orsi.

ma van santiago napja,a szállás udvarán volt mise,tánc,tömték belénk a kaját,ennyit még soha nem ettem: bagett,sajt,bacon,gazpacho,bor,halas süti...,tortilla,cseresznye,két féle süti,3 joghurt...