cádavo baleira - lugo

jaj,ma meghaltam... iszonyatos szakasz volt... 30 km,de sztem több,mert össze-vissza kanyarogtunk az útépítések miatt. összesen egyszer álltam meg,úgy 20 percre... nem gondoltam,hogy képes leszek ennyire gyorsan,6 és fél óra alatt megérkezni. pedig a vége tényleg halál volt,alig tudtam lépni,már minden csúnyát elmondtam,ami eszembe jutott...
mikor megérkeztem,a szállásadó felvette az adataimat. közben néztem a neveket,hogy kik érkeztek előttem,és voltak vagy nyolcan. mivan??? egyedül miquel volt előttem,az olasz apa-fiát útközben megelőztem. a többiek csak mögöttem lehettek...

erre mit látok? josé luiz blablabla,william blablabla. anyátokat. és ezt most még szépen mondtam.

mikor felmentem a szobába,ők nem voltak ott,csak a spanyol srác,carlos. nyilván rákérdeztem,hogy mégis hol előztek meg,és elmondta,hogy a fele társaság taxival ment,a fele stoppolt. valahogy sejtettem. most kicsit elegem van. miért van az,hogy az olaszok és én képesek vagyunk gyalogolni??

most idejött josé,gondolom mert látványosan szartam a fejére,pedig alig van itt valaki más (kajálnak). szépen elmesélte a dolgokat,pedig nem kérdezte senki.

update: elmentem megnézni a katedrálist,persze össze-vissza sétálgattam,úgyhogy csoda,hogy visszataláltam a szállásra. utána elmentünk kajálni négyen; josé,will,rosemary és én. pont volt a vendéglőben egy tévé,úgyhogy megtudtam,hogy button nyerte a török nagydíjat,federer meg a roland garrost. hát összejött neki. igaz,nem a legnagyobbal játszott,de mit tehet,ha az nem jutott be a döntőbe..

amúgy nagyon szomorú voltam végig,mert will közölte,hogy itt marad lugóban még egy napig.
közben szép lassan telt az idő,josé még rendelt rose-nak egy szelet santiago-tortát. ehh,nem volt képes megérteni,hogy én nem eszem ilyet santiago előtt,és kész.
a szállás 10-kor bezárt,mi kb. negyed 11-kor indultunk vissza... william magabiztos volt,mert a földszinten is vannak ablakok,aztán majd valaki csak kinyitja őket nekünk. rosemary otthagyott valamit a vendéglőben,úgyhogy will és én értünk a szálláshoz elsőnek. levette a cipőjét és elkezdte dobálni az emeleti ablakokat,hogy valaki meghallja és lejöjjön. azonban a cipő fennragadt a párkányon,úgyhogy levette a másikat is,és mezítláb próbálkozott az esőben. közben természetesen halálra röhögtem magam.

aztán végre észrevett minket thomas,az amcsi srác,és kinyitotta nekünk az ablakot. ezaz! nem kell a katedrálisban aludnunk! szuper!:)

utána még dumáltunk kicsit,willel találtunk egy tök jó kis szobát,ahol előadtam neki a 10-napos tervemet. bejött neki,úgyhogy remélem velünk jön (neki is 17-én megy a gépe). utána még karatéztunk kicsit a konyhában:D

elmondta,hogy ő ma gyalogolni szeretett volna,de hárman voltak,és josé,meg pepe taxival akartak menni. ő meg nem akarta,hogy sokat kelljen fizetniük. azt is mondta,hogy ő szívesebben menne egyedül. na mondom,william,ne szórakozz,úgy mész,ahogy akarsz... ha egyedül szeretnél menni,akkor megmondod,és onnantól egyedül mész...

elszomorít,hogy joséék simán leszarták,hogy will ilyen baromságokon töri a fejét. hogy emiatt talán nem is találkozunk vele többet. egy szót sem szóltak,hogy ne tegye,pedig még az is simán érv,hogy inkább santiagóban töltsön el egy napot,ez a lugo nem akkora szám. na mindegy.

ja,reggel roppant szellemesen mindenki úgy köszönt el,hogy "hasta lugo" a "hasta luego" helyett. tehát később találkozunk helyett lugóban találkozunk;)

padrón - cádavo baleira

hú,ma mekkora zuhé volt! csurom,de csurom víz lettem! végig egyedül mentem,bár egyszer lehetőségem volt utolérni josét és miquelt,de inkább megvártam,hogy elmenjenek. ma is ilyen kedvem volt. a térdem már 500 m után elkezdett fájni,nem tudom,mi a baj,soha nem volt ilyen gondom (túrázásnál). tehát ma is nagyon élveztem a lejtőket...
az utolsó 6 km-en leszakadt az ég,de úgy,hogy az autóúton mentem,és esélyem sem volt valami menedéket találni. még jó,hogy észrevettem a jelzést,és egy erdőben megpihentem. annyira eláztam,hogy innentől kezdve nem érdekelt,hogy mi lesz,mentem,ahogy csak tudtam. aztán felértem egy dombtetőre,süvítő szél,ömlő eső... széttártam a karjaimat,elkiáltottam magam teljes hangerővel,hogy "én vagyok az erősebb",hú,de király érzés volt! nevettem,futottam,csodás volt! persze a térdem közben nagyon fájt,de odaértem a szállásra,méghozzá ötödikként!! azt hittem,már mindenki ott van,mert 8-ig kellett elindulni az előző szállásról,és én háromnegyedkor léptem ki az ajtón. most nagyon büszke vagyok magamra,hogy ilyen fájós lábbal ilyen jól mentem:) nekem az eső csak segített. remélem azért elmúlik ez a csúnya idő.

ez a brazil lány milyen kedves! pedig josé azt mondta,hogy őt az az elején kirázta tőle a hideg. tényleg olyan boszorkányos szeme van,de most is bejött a szobába,mosolyogva integetett nekünk...

update: will és én írtunk a vendégkönyvbe mindenféle vicces szöveget és rajzoltunk is:) utána lefordítottam neki,hogy mit írtam,hogy melyik szó mit jelent. aztán josé,will meg én maradtunk már csak ébren. oltogattuk egymást,pl. hogy josé hogy a túróba tudta nem észrevenni a szállást,mikor akkora hatalmas kőtábla jelzi,mint még egyiket sem..

aztán együtt mostunk fogat,de persze ezek őrültek,nem bírnak 1 percig nyugton lenni. will átjött a lányvécébe,és itt mosott fogat,de úgy,hogy mindkét mosdóba beleköpött,aztán folytatta.. mindenesetre halálra röhögtem magam rajta. aztán amikor felmásztunk az ágyra,ledobált egy csomó cuccot a földre,mikor mindenki aludt. jó,nem volt annyira hangos. kis hülye:)

grandas de salime - padrón

ehh,most belevágok a közepébe,mert josé jól felb*szta az agyam... kiderült,hogy az egyik spanyol srác ma taxival ment,és elvitte josé és will csomagját is. grrrrrrr. istenem,most meg idejöttek ők ketten a szobámba (4-ágyas szobák vannak),és én szokás szerint első felindulásból megmondtam nekik,hogy csalódtam bennük,és hogy nem is igazi zarándokok.
aztán josé elmosolyodott,és elmesélte a sztorit. hogy a sérült srác eredetileg busszal akart menni,de nem volt (öcsém,ezek nem tudom,mivel közlekednek,de még én sem láttam egy buszt,vagy buszmegállót sem). tehát hívott egy taxit. kiderült,hogy elég sokba kerül,és nincs annyi pénze,ezért a tökéletes josé kitalálta,hogy tegyék be a kocsiba a hátizsákjukat páran,és fizessenek 3-3 eurót,így mérséklik a másik srác kiadásait. hihetetlen,ez az ember mindent úgy alakít,hogy ne lehessen haragudni rá,azt hiszem,tipikus brazil.

amúgy ma az elején egyedül mentem,majd utolértem az olaszokat,akik épp gombát szedtek. integettem eliónak,mire felkiáltott,hogy "fioreeeeeeeeeee!!" (merthogy így hívtak),megöleltük egymást,és adott egy akkora puszit,hogy megsüketültem egy időre. aztán később a nevén neveztem,ennek is annyira megörült,hogy puszi puszi:D ezután együtt mentünk végig.
már csak 1,5 km volt hátra,mikor megérkeztünk egy viszonylag nagy városba. vettünk kaját,mert a következő településen,ahol a szállás van nincs se bolt,se semmi...

ezután az olaszok annyit szarakodtak,mentek össze-vissza,hogy meguntam,és bementem az első nyitott ajtón,és megkérdeztem,hogy jó irányba megyek-e. kb. 3 mp volt,mentem is tovább,mikor meghallottam a nevem... visszafordultam,és megláttam josét annak a boltnak a kapujában,ahova az imént benéztem. nem röhögtünk,á nem:D itt mesélte el,hogy nincs csomagja...

aztán még integettem willnek,mert ő is ott volt a boltban,és elindultunk az olaszokkal,és együtt érkeztünk meg.

közben will itt van a szobámban,beszélgettünk a zenéről (gitározik egy együttesben),művészetekről,rajzolt a naplómba,hozott nekem cseresznyét. itt is hagyta,de nem eszem meg az egészet.:) amúgy meglepődtem,bocsánatot kért,hogy úgy alakult a tegnapi vacsi,hogy ő az amcsival,a két brazil meg egymással beszélgetett. kiderült,hogy ez az amcsi elég fura fazon,pl. helyesli a rabszolgaságot... 

josé meg will most mondták,hogy vettek egy csomó dolgot,és mi lenne,ha közösen megfőznénk. will nem szereti a tonhalat,úgyhogy kolbászt eszünk.

update: kettős főzés volt végül; a brazil lány csinált valami rakott,húsos,tésztás cuccot,mi meg joséval és willel paradicsomos,kolbászos,paprikás tésztát. ja,az olaszok is megcsinálták a gombákat. szal nagy közös evés volt,természetesen borral és sörökkel. vicces volt,valahogy szóba kerültek a himnuszok,és a brazilok elkezdték énekelni az övéket. én meg dúdoltam velük. a francia meg az olasz himnusz szövegének 80%-át ismerem,úgyhogy elioval elénekeltük az olaszt. vicces volt,hogy én mondtam rosemary-nak,hogy hogy van a francia:D az angolt meg az amcsit is elénekeltük. feltűnt nekik,hogy mindegyiket hogy vágom,és az amcsi srác jól be akart húzni a csőbe. mondta,hogy énekeljem el a spanyolt. hehe,mondom,annak nincs szövege;)

végül majdnem éjfélig dumáltunk joséval,willel és rosemary-val. joséval sikerült összevesznem,mikor megmondtam neki,hogy elég durván úgy beszél magáról,meg brazíliáról,mintha valami tökéletes lenne. amikor meg én mondok valamit magyarországról,akkor meg beszólogat,hogy ő nem hiszi el,hogy 40 fok lehet ott,és hogy az biztos másmilyen 40 fok,mint brazíliában... de tényleg,akármit mondok...

na mindegy,de elég parázs vita kerekedett ebből. a többiek csak néztek:) meg én is,mert nem az én stílusom ilyen hévvel veszekedni. amikor mentünk aludni,bocsánatot kértem,de csak megrántotta a vállát,mintha azt mondaná,hogy "á,semmi nem volt". úgy tűnt,mintha szomorú lenne. furcsa egy ember.

la mesa - grandas de salime

ez volt a víztározós szakasz,amit már nagyon vártam,csináltam is vagy 100 képet:)
mikor elindultam,josé megígérte,hogy utolér,de fogadni mertem volna,hogy én "nyerek":) úgyhogy majdnem végig egyedül mentem,egy rövid szakaszon willel,amikor utolért. dumáltunk,főleg a suliról,majd volt egy kis szikla,ahonnan csodás volt a kilátás. itt leültünk,ettünk egy kis csokit,majd ő továbbment,mert nagyon éhes volt.

én megint nem erőltettem meg magam. szép lassan sétáltam,élveztem a környezetet,csodaszép volt. kicsit sajnáltam,hogy nincs verőfényes napsütés,de nem volt annyira szörnyű a helyzet,csak kicsit volt borult az ég.

mikor megérkeztem,rögtön tovább akartam volna menni,mert iszonyat zsúfolt ez a szállás. háromemeletes ágyak vannak,és kb. fél méter van az ágyak között. plusz van egy darab vécé,és egy zuhanyzó. kiderült,hogy a következő szállásért 13 eurót kéne fizetni... mi azt beszéltük willel,hogy inkább itt maradunk,és kajára költjük ezt a pénzt. úgyhogy el is mentem zuhanyozni. az olaszok továbbmentek.
később,mikor már megérkeztek páran,josé szólt,hogy talált internetet,és nyomtatni is tudok. ez nagyon kedves volt tőle,tudta,hogy ki kell valamikor nyomtatnom a repjegyemet. kiderült,hogy willnek is pont ugyanezt kéne tennie (ryanair),így el is indultunk. mivel spanyolul volt minden,segítettem neki nyomtatni,és egyúttal fel is vettük egymást facebookon:) 

mire visszaértem,telt ház volt a szálláson. egy csomó spanyol,és egy brazil-amerikai pár jött még meg. nagyon boldog voltam,hogy sikerült ezt a nyomtatást elintéznem,úgyhogy odamentem joséhoz,és kb. ugráltam,meg mondogattam,hogy köszi köszi. mondta,hogy akkor ünnepeljünk,és menjünk el egy vendéglőbe. öten ültünk egy asztalnál,josé,will,és a brazil-amerikai pár. ez azért volt kicsit sok nekem,mert külön-külön még megértem őket,de amikor két brazil,vagy egy angol és egy amerikai beszélget,az esélytelen. azért valamennyire sikerült,főleg josé fantasztikus történeteit,amiket már kívülről tudtam.

peñaseita - la mesa

8-kor keltünk joséval,a többiek már mind elmentek. kb. fél 10-kor sikerült elindulni:D lefényképeztük a varázsforrást búcsúzóul.

hogy ma milyen lassan mentünk! mert nagyon meredek volt,mi meg egyfolytában dumáltunk,úgyhogy alig haladtunk.

aztán lehagytuk az olaszokat,és josé előrement. innentől egyedül voltam,míg utol nem értem josét és rosemary-t. épp pihentek a fűben,leültem én is hozzájuk,megkínáltak egy sörrel. megkérdeztem josét,hogy hogy ejti ki azt,hogy harry potter,de többet vártam. csak mert a szóeleji és dupla r-eket hhhhh-nak ejti:D

innentől kezdve végig hárman mentünk,iszonyú lassan. most asszem 10-en vagyunk,mert itt van még egy spanyol srác,egy olasz apa és fia... és itt van william is!! tök jó volt,zuhanyzás után kimentem a füves részre az asztalokhoz,megláttuk egymást,és megölelt. úgy örülök,hogy minden rendben vele.

update: megint együtt vacsiztunk:) will ketchupös tésztát evett,az olaszokat jól felbosszantotta:D a spanyol srácról kiderült,hogy katalán. illetve annyit mondott,hogy mallorcai,rákérdeztem,hogy akkor ezek szerint katalán-e,és azt mondta,hogy én vagyok az első,aki erre rájött:D végre egy kis sikerélmény:) aztán poénkodtunk a focival kapcsolatban. sajnos csúnya felhők jöttek,azt mondják itt az okosok,hogy holnap elromlik az időjárás.

mindenki hamar lefeküdt aludni,úgyhogy csak hárman maradtunk,ez a katalán srác,miquel,az olasz srác,domenico valamint én. vicces volt a beszélgetés,mert se az olasz,se én nem vagyunk túl bőbeszédűek spanyolul.

amúgy a vacsinál josé nagyon elemében volt. be nem állt a szája. spanyolul mesélt mindenféle caminós sztorikat,persze én már harmadszorra hallottam őket,úgyhogy nagyon izgis volt:D

borres - peñaseita

ma kitapintottam a vádlimat! igen,most már létezik:D persze nem olyan,mint a normális embereknek,de legalább van! és megnéztem egy tükörben magam,a combom kisebb lett,és ott is látok már izmot! hogy 5 nap gyaloglás mire nem képes!
ma sem erőltettük meg magunkat különösebben. elég hegyes terepen vagyunk,és van,hogy 15 km-en belül nincs szállás. most is csak 15-öt mentünk 30 helyett. amúgy én pont ott vagyok most,ahol a terveim alapján lennem kell,szal nincs gáz.

út közben összefutottam az olaszokkal és egy darabon együtt mentünk. egy nő adott nekünk friss forrásvizet. később beültünk egy bárba,ők kávéztak,én meg kakaót ittam (már hagyomány:)). aztán paolo nem hagyta,hogy fizessek. annyira kedvesek velem,mintha a lányuk lennék:) viccesen beszélgetünk:D soha nem lehet tudni,hogy az adott szót,mondatot épp melyik nyelven értik meg. úgyhogy először angolul mondom,aztán spanyolul,aztán franciául. az olasz még nem megy annyira,csak pár fontos szót tudok.

aztán lemaradtam,mert nem akartam sietni. annyira jó volt szép lassan,boldogan,fájdalom nélkül menni. találtam egy baromi jó kis botot! ma sokat segített felfelé. később utolért josé és együtt mentünk pola de allandéig. itt gyorsan bevásároltunk,amíg még nyitva volt a bolt. josé elment mindenféle ügyeket intézni (telefonkártya,internet,ebéd),az olaszok is kajálni indultak. én lementem a patak partjára,és az árnyékban piknikeztem egyet.:) nem siettem túlságosan,3 után indulhattam el. nincs órám,a mobilom ki van kapcsolva,szóval nem nagyon tudom,hogy mennyi éppen az idő. most a templom harangjátékából találtam ki.

a szállásra én értem elsőnek,de nem tudtam kinyitni az ajtót. egy öreg bácsi jött segíteni,kiderült,hogy csak be kellett volna rúgni:D megdicsért,hogy milyen jól értem,meg beszélem a spanyolt. ha ezt a "sí,sí"-ből,meg a kinyögött pár mondatomból szűrte le,akkor gratulálok:D lezuhanyoztam,napoztam,jól elvoltam egyedül,aztán most megjött josé. amúgy mindketten vettünk 1-1 bort az előző településen,úgyhogy jó kis este lesz:)

azt mondja,az olaszok ott maradtak polában,mert közben bezártak a boltok,és meg kell várniuk,amíg újra kinyitnak (kb. 5-kor szoktak).

gyönyörű helyen vagyunk!! most a kis kőteraszon ülök,és egy hatalmas hegyet látok.

update: vicces este volt,ahogy gondoltam:D végül csak hatan voltunk: josé,rosemary és az anyja,paolo,elio és én. megint együtt vacsoráztunk,remélem ebből rendszer lesz,mert nagyon jó buli volt:) utána szépen megittuk a 3 bort (az olaszoknak is volt egy),és már elég jól éreztük magunkat. végül joséval és rosemary-val hárman maradtunk. nagyon vicces volt,rengeteget röhögtünk josé akcentusán.

aztán szóba került,hogy még nem ittam sidrát (=almabor). josé közölte,hogy akkor ő most hoz egy üveggel,mert hogy ő brazil,és el tudja intézni. ugyanis van itt pár méterre egy "varázskút". nem hittünk neki,de pár perc múlva visszatért egy üveggel a kezében. később hárman mentünk az újabb üvegért,így mi,csajok is megbizonyosodhattunk róla,hogy nem hazudik. úgy működik ez a dolog,hogy az utcában van egy forrás,ahonnan a víz egy kisebb medencébe folyik. na,a víz tele van sidrás rekeszekkel. így elveszünk egy üveget,a pénzt pedig otthagyjuk. gondolom josé derítette ezt ki még a nap folyamán a brazil módszereivel:)

amúgy megmutatta a zenéit,és egy csomót meg is hallgattunk. kiderült,hogy nagyon szereti a moulin rouge-t. a nap leghihetetlenebb pillanata volt,mikor elénekeltünk a your songot... nem nézném ki belőle,hogy ilyen zenéket hallgat.

tineo - borres

ez volt eddig a legjobb nap,pedig alig csináltunk valamit.... mentünk kemény 15 km-t:)

conchitával együtt indultunk,de hamar kiderült,hogy ő szeretne rohanni,30 km-t menni. tehát nagyrészt egyedül mentem,nagyon élveztem a szép tájakat,a napsütést. aztán egy padnál találkoztam conchitával és joséval. a franciákat már hamarabb lehagytuk; a lánynak nem elég,hogy nem jó az egyik lába,most már egy hatalmas vízhólyag is van rajta.
tehát egy kicsit együtt haladtunk conchitával és joséval; ez azt jelenti,hogy előbbi rohant előttünk 500 m-rel,mi meg kedélyesen dumálgattunk,nem siettünk sehová. aztán egy olyan településre értünk,ahol volt bolt. le is pakoltunk egy padra,conchita bement. vett pár sört,a kezünkbe nyomott 1-1 dobozt,aztán szépen elsietett. joséval csak lestünk,hogy ez mi volt. elég érdekes módja volt az elbúcsúzásnak,meg a kommunikációnak,de hát ő tudja.

aztán kb. 4 (!) órát dumáltunk itt joséval. vallásról,sportról,országainkról. közben ő evett egy vendéglőben,és eldöntöttük végleg,hogy már csak 3 km-t megyünk,nem akarunk még 18-at. szóval még az is simán belefért,hogy megvárjuk a franciákat,és együtt érkezzünk a szállásra.
de. én előrementem,mert nagyon lassan haladtak,a nagyokos josé meg eltévedt rosemary-val,és kb. fél óra múlva találtak végre ide. a lány anyukája már rendesen aggódott.

nagyon szimpatikus hely ez,süt a nap,hatan vagyunk. az olaszok is itt vannak,két középkorú férfi. nagyon vicces volt,amikor paolo magyarázta nekem,hogy holnap merre szeretnének menni,olyan spanyol-olasz-francia-angol keveréknyelven. nem zavar,mert magam is angol-spanyol-portugál keveréknyelven beszélgetek joséval,sztem nagyon vicces:)

és végre el tudtam érni anyut! biztos már nagyon aggódott (minden nap egy csörgést= életjelet kell adnom magamról),de eddig valamiért nem volt jó a hálózat. 

update: este sikerült elérnem,hogy ne kettesével egyenek,hanem közösen. szerintem szuperül sikerült! nem szeretem,mikor ilyenkor elvonulnak az emberek a saját kajájukkal,sokkal hangulatosabb együtt enni,amikor mindenki középre rakja a cuccait,és abból eszik,amiből szeretne. közben borozunk,beszélgetünk... ugyanis josé vett bort,azt megittunk,aztán megint ketten dumáltunk éjfélig. nem tudom,hogy a többiek hogy tudnak lefeküdni 10-kor,amikor még világos van...