la mesa - grandas de salime

ez volt a víztározós szakasz,amit már nagyon vártam,csináltam is vagy 100 képet:)
mikor elindultam,josé megígérte,hogy utolér,de fogadni mertem volna,hogy én "nyerek":) úgyhogy majdnem végig egyedül mentem,egy rövid szakaszon willel,amikor utolért. dumáltunk,főleg a suliról,majd volt egy kis szikla,ahonnan csodás volt a kilátás. itt leültünk,ettünk egy kis csokit,majd ő továbbment,mert nagyon éhes volt.

én megint nem erőltettem meg magam. szép lassan sétáltam,élveztem a környezetet,csodaszép volt. kicsit sajnáltam,hogy nincs verőfényes napsütés,de nem volt annyira szörnyű a helyzet,csak kicsit volt borult az ég.

mikor megérkeztem,rögtön tovább akartam volna menni,mert iszonyat zsúfolt ez a szállás. háromemeletes ágyak vannak,és kb. fél méter van az ágyak között. plusz van egy darab vécé,és egy zuhanyzó. kiderült,hogy a következő szállásért 13 eurót kéne fizetni... mi azt beszéltük willel,hogy inkább itt maradunk,és kajára költjük ezt a pénzt. úgyhogy el is mentem zuhanyozni. az olaszok továbbmentek.
később,mikor már megérkeztek páran,josé szólt,hogy talált internetet,és nyomtatni is tudok. ez nagyon kedves volt tőle,tudta,hogy ki kell valamikor nyomtatnom a repjegyemet. kiderült,hogy willnek is pont ugyanezt kéne tennie (ryanair),így el is indultunk. mivel spanyolul volt minden,segítettem neki nyomtatni,és egyúttal fel is vettük egymást facebookon:) 

mire visszaértem,telt ház volt a szálláson. egy csomó spanyol,és egy brazil-amerikai pár jött még meg. nagyon boldog voltam,hogy sikerült ezt a nyomtatást elintéznem,úgyhogy odamentem joséhoz,és kb. ugráltam,meg mondogattam,hogy köszi köszi. mondta,hogy akkor ünnepeljünk,és menjünk el egy vendéglőbe. öten ültünk egy asztalnál,josé,will,és a brazil-amerikai pár. ez azért volt kicsit sok nekem,mert külön-külön még megértem őket,de amikor két brazil,vagy egy angol és egy amerikai beszélget,az esélytelen. azért valamennyire sikerült,főleg josé fantasztikus történeteit,amiket már kívülről tudtam.