dumáltunk,mondta,hogy svéd,erre szerencsére will (kettőnk közül neki van esze) rákérdezett,hogy nem egy brazil sráccal gyalogolt-e sokat. dehogynem! megkérdeztem,hogy nem színésznő-e véletlenül. hát persze! szegény csaj teljesen ledöbbent,mikor elkezdtük mesélni a sztorikat róla. hogy hogy a fenébe tudunk ennyit. hát,mondom,ismered josét,mindenkinek mindent ötször elmesél. mondtam is neki,hogy adjon majd át egy üzenetet josénak,mert biztos voltam benne,hogy ma mindketten arzúába mennek...
ez volt eddig a legjobb nap amúgy! willel 37 km-t mentünk,illetve ebből levonhatom azt az 5-öt,amit stoppoltunk... igen,megint. megint csak aszfalton gyalogoltunk,megint szakadt az eső... két km után már lötyögött a víz a cipőmben. a végére már annyira szét voltunk esve,hogy direkt végig a vízben mentünk.
egyszer megláttam egy hatalmas pocsolyát,megfogtam a kezét,nekifutottunk,és beleugrottunk:D
ja,ma megtanítottam neki a legáltalánosabb magyar káromkodást,és aztán mindketten azt ordítottuk az esőben:D nem esett nehezemre,ilyenkor amúgy is mindig annyi csúnyát mondok,általában csak magamban,vagy ha egyedül vagyok,akkor szép halkan... feszültségoldás...
aztán persze santa irenében már betelt a szállás,úgyhogy még 3 km-t kellett gyalogolnunk. de végül megérkeztünk! will elment zuhanyozni,és bejött a szobánkba barbara! megöleltük egymást,és mondta,hogy van kajájuk,és a konyhában van mindenki. nekem rohadtul nem esett le akkor,hogy a mindenki az mit jelenthet. sebaj,kb. 5 perc múlva megjelent az ajtóban josé és rosemary...
szerintem fél percig tátott szájjal bámultam rájuk,hogy ez hogy lehetséges. aztán mikor leesett,megöleltem egyszerre a kettőt,és annyira boldog lettem! utána jocelyne-t is megláttam,nagy ölelés,majd fürdés után kimentünk az étkezőbe,és degeszre tömtük magunkat. willel durván néztünk ki,mint akiket tényleg már csak a kaja tartott életben. én meg nem tudtam abbahagyni a mosolygást.
joséval dumáltunk sokat,elmeséltem a svéd csajt,a tegnapi misét,a stoppolást. gondoltam,hogy el lesz képedve,de hát még az olaszok se bírták végig,egyszerűen képtelenség volt. mint ma.
aztán kiderítettem,hogy mikor van a mise,és hol van a templom,és mindenkit rábeszéltem,hogy menjünk el! egy élmény volt,ahogy a sok sánta ember végigvonult a főutcán:D
később dumáltam egy csomót egy török csajjal... előadtam neki hatalmas török szókincsemet,de legalább megértette,amit mondtam:)
egyszer megláttam egy hatalmas pocsolyát,megfogtam a kezét,nekifutottunk,és beleugrottunk:D
ja,ma megtanítottam neki a legáltalánosabb magyar káromkodást,és aztán mindketten azt ordítottuk az esőben:D nem esett nehezemre,ilyenkor amúgy is mindig annyi csúnyát mondok,általában csak magamban,vagy ha egyedül vagyok,akkor szép halkan... feszültségoldás...
aztán persze santa irenében már betelt a szállás,úgyhogy még 3 km-t kellett gyalogolnunk. de végül megérkeztünk! will elment zuhanyozni,és bejött a szobánkba barbara! megöleltük egymást,és mondta,hogy van kajájuk,és a konyhában van mindenki. nekem rohadtul nem esett le akkor,hogy a mindenki az mit jelenthet. sebaj,kb. 5 perc múlva megjelent az ajtóban josé és rosemary...
szerintem fél percig tátott szájjal bámultam rájuk,hogy ez hogy lehetséges. aztán mikor leesett,megöleltem egyszerre a kettőt,és annyira boldog lettem! utána jocelyne-t is megláttam,nagy ölelés,majd fürdés után kimentünk az étkezőbe,és degeszre tömtük magunkat. willel durván néztünk ki,mint akiket tényleg már csak a kaja tartott életben. én meg nem tudtam abbahagyni a mosolygást.
joséval dumáltunk sokat,elmeséltem a svéd csajt,a tegnapi misét,a stoppolást. gondoltam,hogy el lesz képedve,de hát még az olaszok se bírták végig,egyszerűen képtelenség volt. mint ma.
aztán kiderítettem,hogy mikor van a mise,és hol van a templom,és mindenkit rábeszéltem,hogy menjünk el! egy élmény volt,ahogy a sok sánta ember végigvonult a főutcán:D
később dumáltam egy csomót egy török csajjal... előadtam neki hatalmas török szókincsemet,de legalább megértette,amit mondtam:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése