san román de retorta - sobrado dos monxes

ma volt a legszomorúbb reggelem.
az olaszokkal és willel sobradóba mentem,míg a többiek melidébe. a mienk nem a camino primitivo útvonalán van; el kellett búcsúznunk... nagyon szomorú voltam,de elhatároztam,hogy akár egyedül is elmegyek a monostorhoz,nem érdekel,hogy követ-e valaki. könnyeztem is kicsit útközben,nem tudom,hogy találkozunk-e még.

de azt mondtam nekik búcsúzóul,hogy 11-én este 6-kor találkozunk santiagóban a katedrális előtt,ha előbb nem jön össze. megöleltem josét,majd rose-t,és ő azt mondta,hogy "vigyázz williamre":),majd az anyukáját,akinek a könnyes szemét sosem fogom elfelejteni,annyi érzelmet láttam benne ezalatt a 10 nap alatt.


ezen kívül is iszonyatos nap volt ez a mai. 30 km végig aszfalton... senkinek sem kívánom... 25-ig bírtuk. de már zuhogott az eső,lépni se tudtunk. szörnyű volt. annyit segített ma nekem ez a 19 éves srác... már a jelenlétével is. megölelt egyszer,és máris jobban voltam. aztán,mikor már nem bírtuk tovább, összenéztünk,egyre gondoltunk. stoppolni kéne,mert így nem megy. rögtön meg is állt egy autó,egy 30 év körüli srác elvitt minket sobradóba. willnek ott kellett hagynia a botját az út mellett,nagyon sajnáltam.

a szállás a monostorban van,nagyon hangulatos. aludtunk fél órát,majd elmentünk a gyógyszertárba (igen,vízhólyagjaim vannak) és bevásárolni. aztán elkezdtünk virslit sütni,de már csak 10 perc volt a miséig,amit mindenképpen meg akartunk hallgatni. úgyhogy iszonyatosan gyorsan megvacsiztunk.

közben megérkeztek az olaszok,nyilván megkérdeztem,hogy mégis hogy jöttek,nem tudtam elképzelni,hogy végig tudták csinálni. mondták,hogy úgy 7 km-t stoppoltak ők is.

aztán elrohantunk a misére,de sehol nem találtuk a termet. ez nem egy templomi mise,hanem szerzetesek énekelnek. kb. 5 percig fel-le rohangásztunk,mindenkit megkérdeztünk,hogy merre van. igazán mókás volt:) végül megtaláltuk. gyönyörű szép,hangulatos teremben volt,és az tetszett a legjobban,hogy a szerzetesek egy körben ültek,és maguknak énekeltek,nem a közönségnek.

josé nem tudja,mit hagyott ki... rengeteget beszélgettünk a vallásról,hogy nagyon el tud érzékenyülni egyes helyzetekben,templomokban. most még én is könnyeztem,nagyon meghatottak a dalok,a fények,a családias légkör. joséra gondoltam,hogy ez neki mennyit jelentene... de ha egyszer nem volt elég bátor velünk jönni...

még a stoppolást is úgy elmesélném neki,kíváncsi lennék,mit reagálna. hogy a "szent" virág stoppolni mert:D remélem még elmondhatom neki.

amúgy willel nagyon jól elvoltunk,sokat nevettünk,közösben vettünk kaját,jó vele együtt csinálni dolgokat.

közben elio adott nekünk ajándékot,mert most látjuk utoljára egymást:( ez is annyira szomorú. bár örökre a caminón lehetnék... de ez olyan,mint a hegylakó. én örökre itt vagyok,de a barátaimat folyamatosan elvesztem...szörnyű! bár a mai világban,e-mail,facebook,stb.
csak iszonyatos a váltás. eddig akár 24 órában együtt voltunk,innentől meg 0...

ja,willnek kb. 50 centje volt összesen,de vett kettőnknek egy-egy nyalókát:D