pedrouzo - santiago

épp nézek ki az ablakon egy szép kis templomra,miközben azon gondolkozom,hogy mit is írjak. egy hostelben vagyunk,rose és jocelyne az egyik,will és én a másik szobában. josé gazdag,úgyhogy ő máshol alszik,egyedül.

kemény nap volt ez a mai,de csak az előző két nap megpróbáltatásai miatt. az eső nem esett. 7-kor indultunk,hogy odaérjünk a déli misére,de a többiek olyan lassan mentek,hogy csakhamar már nem is láttam őket,ha hátranéztem. közben találkoztam egy magyar házaspárral,és együtt mentünk 1-2 km-t. magyar szó két hét után,nem volt rossz! az első 10 km szuper volt,de utána végig aszfalton ment az út,és elkezdtem látványosan szenvedni. teljesen kikészültem.

5 km-rel santiago előtt leültem pihenni egy hegyen. találkoztam egy belga pasassal,akivel már tegnap váltottam pár szót. együtt érkeztünk be santiagóba. de jót dumáltam vele,igazán szórakoztató!
ment előttünk egy francia zarándok nemzeti színekben. erre mondta,hogy a franciák milyen büszkék a nemzetiségükre. mondom,ja,mint a brazilok. ezen teljesen elképedt,hogy én mennyi mindent tudok. mondom nem tudok én semmit,csak ismerek jópárat,eggyel pedig gyakorlatilag két hete egyfolytában együtt vagyok.
aztán úgy fél óra múlva kiderült,hogy van egy háza brazíliában:D és beszél brazil portugálul. gondoltam,milyen jó lesz,ha majd bemutatom josénak. meg is érkeztünk a katedrálishoz,csináltunk rengeteg képet egymással,le is ültünk odabenn. sajnos sietnie kellett,és úgy alakult,hogy nem találkoztunk többet,és nem is tudjuk egymás elérhetőségét...

a többiek épphogy odaértek a kezdésre,természetesen végig álltak,de alig láttam őket,mert pont a katedrális másik oldalán voltak. a brazil repülőgép-szerencsétlenség áldozataira emlékeztünk,nagyon megható volt. majd odamentem a többiekhez,akik épp az ostyát kapták be. egyszercsak megjelent előttem josé,könnyes szemekkel,nem volt jól. odamentem,megöleltem. szegény. utána egy magyar zarándoklány elénekelte az ave mariát,dagadt a mellem a büszkeségtől. mikor befejezte,odamentem hozzá,megöleltük egymást,dumáltunk kicsit,nagyon kedves volt,örült nekem!
a mise után elmentünk willel a zarándokirodába és átvettük az oklevelünket. itt találkoztam másik két magyar nővel. kiderült,hogy szerdán madridból ugyanazzal a géppel megyünk majd haza.
tehát ma hat magyarral találkoztam. gondoltam,hogy ez lesz,ha rátérek a francia útra.

később megebédeltünk egy vendéglőben,majd elbúcsúztunk barbarától és thomastól. will szokás szerint eltűnt,aztán amikor visszatért,hirtelen a kezembe nyomott egy fagyit. azt mondta,hogy ő csak egyet akart venni,de kettőt adtak neki:D simán igaz.

elindultunk szállást keresni. mivel itt a zarándokszállások sem olcsók,úgy döntöttünk,hogy hostelben szállunk meg. mondtam josénak,hogy késő van,mindegyik tele lesz. teljesen kiborult,hogy én mennyire pesszimista vagyok,de azért az első három-négy szállás valóban tele volt. aztán kicsit kijjebb mentünk,és találtunk üres szobákat elég olcsón. nagyon fáradtak voltunk,úgyhogy úgy döntöttünk,hogy a holnapi napot santiagóban töltjük. santiago szuper város,és istenem,hétágra süt a nap! de úgy,hogy a topomban megsülök! nem nagyon tudom elhinni!

ma egész nap mosolygok,mint egy hülye,legszívesebben ugrálnék,meg táncikálnék,de csak bicegek. egy olyan városban,ahol az év 365 napján 300-on esik az eső,most meg nemhogy eső nem esik,de még egy felhőt sem látok az égen. hihetetlen!

update: este a spanyolokkal meg a szokásos társaságunkkal beültünk pár helyre sörözni. dumálgattunk,gyönyörködtünk a városban. willel ugye egy szobában vagyunk,egy kulcsunk van,úgyhogy együtt mentünk haza. de vagy 5 percig nem tudtuk kinyitni az ajtót... öcsém,ezzel a gyerekkel mennyit lehet hülyülni!