elmentem a déli misére. will nem jött,ő azt mondta,neki egy is elég volt. bánhatja,mert ma volt botafumeiro,magyarul tömjénfüstölő. az a lényeg,hogy a papok lengették azt a mécsest,amit előtte meggyújtottak. ráadásul beszéltem az obradoirón (a katedrális előtti téren) az egyik zenésszel,és azt mondta,hogy ma 10-től zenélnek ugyanitt. eszméletlenül boldog lettem,hisz két éve még táncoltam is velük!
közben elmentem a kedvenc parkomba,mert fogalmam sincs,hol vannak a többiek...
sikerült elvesztenünk egymást,mikor épp willt kerestem. ugyanis nála van a kulcs. de eltűnt... és még ő beszél nekem mindenféle bizalomról,hogy miért nem akarom odaadni neki a kulcsot,meg miért nem bízom abban,hogy felébreszt.
tegnap ugyanis 6-kor akartam kelni,de láttam,hogy a telefonom lemerülőben van (nem hoztam töltőt),és megkértem,hogy állítsa be az övét. de az is bármelyik pillanatban lemerülhetett. én lefeküdtem aludni,de hajnali négykor felébredtem,és beállítottam a telefonomat ébresztőre,hátha ő nem csinált semmit.
aztán ma mondta,hogy csak azért maradt ébren még fél órát,hogy töltse a telefonját a kedvemért...jaj istenem,a kommunikáció néha nagyon nehéz...
update: két órát napoztam a parkban,aztán megéheztem,és elmentem keresni egy nagy boltot. jól bevásároltam,és úgy döntöttem,hogy megnézem,hátha "otthon" van will. de nem volt,úgyhogy megkértem a nénit,aki kiadta nekünk a szobákat,hogy nyissa már ki nekem az ajtókat,és akkor egyúttal fizetek is.
később megjött william,aki szintén elment egy parkba,csak épp a másikba:D én lefeküdtem aludni,ő meg elment vásárolni. később találkoztunk joséval,rosemary-val és jocelyne-nel,és beültünk egy vendéglőbe. én most nem ettem semmit,illetve csak azt,amit a franciák nem tudtak megenni. aztán összefutottunk egy német sráccal,aki nagyon lelkesen beszélgetett a zenéről willel. josé természetesen kifejtette,hogy az a srác biztos meleg... asszem nagyon unatkozik ez az ember,meg iszonyat gyerekes is.
utána lementünk a katedrálishoz,hogy megnézzük,hátha ott vannak még a zenészek. és ott voltak! én már rohantam,amikor meghallottam őket. nem sokáig játszottak már,de mondták,hogy elindulnak,és különböző bárokban folytatják a zenélést. mi még ottmaradtunk az obradoirón,nagyon hangulatos volt így este. mivel később nem találtuk a zenészeket,beültünk sörözni egy bárba. közben will eltűnt,de josé megtalálta. ekkor már nálam volt a kulcs,úgyhogy nem idegeskedtem miatta:)
mikor bezárt a bár,észrevettem,hogy alig 100 méterre,egy másik kocsmában énekelnek a srácok! rosemary-val oda is mentünk,és táncikáltunk. josé és will addig az utcai árusokkal beszélgettek,ott volt egy angol srác is,úgyhogy will is elvolt. később ők is odajöttek hozzánk,és már a bár előtt dumáltunk mindannyian. a zenészek is szállingóztak kifelé,mert indultak egy másik helyre.
közben dumáltam velük. az egyik,akit történetesen santiagónak hívnak (nomen est omen:)),baromi kedves volt,sokat mesélt a tunákról. így hívják ezeket az egyetemi zenekarokat,akárcsak portugáliában. amúgy ők sokkal jobbak. erről is kérdeztem,ő azt mondta,hogy ők azért visszafogottabbak,mint a portugálok,a fiatalabbaknak nem kell annyira durva próbákat kiállniuk. mutatta a lila szalagját,ami azt jelenti,hogy neki már van rangja.
van még egy santiago (az egyetlen,akire emlékeztem 2 évvel ezelőttről),kérdeztem is,hogy az összes srácot így hívják-e,de azt mondta,csak véletlen:) ja,még valaki megmaradt,egy japán lány,aki énekelt két éve. vele is beszéltem (spanyolul!),kiderült,hogy pont két éve jött ide,santiagóba tanulni. aztán egy másik srácról kiderült,hogy topográfiát tanul,úgyhogy megbeszéltük az elhelyezkedési lehetőségeket a két országban. igen,ittam már pár sört,valószínűleg ezért ment a spanyol társalgás.
közben észrevétlenül megérkeztünk egy újabb helyre. willel megpróbáltam salsázni,de azt mondta,hogy egy órára elment,de neki az elég is volt. úgyhogy inkább az egyik zenész sráccal táncoltam,bár az se salsa volt. aztán szép lassan bezárt a bár,úgyhogy elindultunk,azt nem tudom,merre. kezdtek részegek lenni,amit én nem szeretek. mindenesetre megmondtam az egyik nemrészegnek (akivel nem beszéltem most,de nagyon jófejnek tűnt,emlékezett rá,hogy délelőtt beszéltünk),hogy kedden visszajövünk santiagóba,és találkozunk:)
willék hazakísértek. rosemary már elég részeg volt,mikor hazaértünk,spanyolul kérte el az anyjától a szoba kulcsát,pedig tud vagy 5 szót a nyelven:D én is odaadtam a kulcsot willnek,aztán ők még elmentek egy helyre. kb. 5-kor feküdhettem le. josé poénkodott is,hogy nem fogok én délelőtt elindulni... ezzel tisztában voltam én is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése