santiago - negreira

hát igen,11:30-kor ébredtem... rose-ék épp indultak a misére. úgy döntöttem,hogy én inkább reggelizek,összepakolok,és elindulok lassan.

érdekes módon (általában alszik,mint a bunda,ráadásul tegnap nem keveset ivott) will is felébredt,és kijött velem a konyhába reggelizni. mondta,hogy 5 perc alatt össze tudja pakolni a hátizsákját. a kezembe nyomta a mobilját,és elindítottuk a stoppert. sikerült neki! pedig ez nagy szó,annyi cucca van sátortól,polifoamtól kezdve a könyvig,amit thomastól kapott... betojok,azt a félkilós könyvet cipeli... de azt mondja,nem rossz.

azért nem siettük el a készülődést,kb. 2-kor indulhattunk el,amikor rose-ék visszaértek a miséről. természetesen nem tudtuk az utat,úgyhogy minden második embert meg kellett kérdeznem,hogy merre menjünk. így sajnos a főúton hagytuk el a várost,de legalább jó irányba:) itt meg minden bárba benéztünk,és megkérdeztük,hogy nem tudják-e,merre van az igazi út,de ők csak azt mondták,hogy menjünk tovább a főúton.

az egyik bárnál meg is álltunk,megittuk a szokásos tejeskávé,illetve kakaó ébresztőnket,és dumáltunk vagy egy órát. úgy tűnt,ma sem rohanunk sehova... mindenesetre érdekes témákról beszélgettünk. néha megdöbbentő,hogy agyilag mennyire nem 19 éves ez a srác. szerintem érettebb,mint én. na jó,az nem teljesítmény:D

tehát mentünk tovább,és az egyik bárban végre meg tudták mondani,hogy hol térhetünk rá az igazi caminóra. ez meg is történt,úgyhogy megnyugodtunk,nem kell megint egész nap aszfalton mennünk.
később megint megálltunk pihenni egy parkos részen. láttuk,hogy ott van egy kút,megtölthetjük william kulacsát. el is indult,próbálkozott is,de mivel a víz felfelé lövellt ki a csapból,esélytelen volt. persze,mikor visszaért,én kioktattam,hogy ezt nem így kell,oda is küldött,hogy akkor csináljam én. nekem sem sikerült:D

nagyon szép erdős tájakon vezetett az út,meg kellett másznunk egy jó nagy hegyet.
mikor megálltunk pihenni,utolért josé (meglepő volt,azt hittük,hogy jóval előttünk indult),majd egy forrásnál találkoztunk egy ausztrál lánnyal és egy izraeli fiúval. itt mindenki kidőlt,és úgy tűnt,nem indulunk el soha. így én összeszedtem magam,megkérdeztem a fekvő willt,hogy marad-e,mondta,hogy menjek csak.

tehát az utolsó kilométereken egyedül voltam. mikor beértem a városba,egy pali közölte velem,hogy ne menjek a szállásra,mert megtelt. mondom,nyilván tudom,hogy megtelt,de meg akarom nézni,hogy hol alhatok. de,hogy csak a hotelben alhatok. majdnem mondtam,hogy anyád,de inkább továbbmentem.
a saját szememmel is megbizonyosodhattam róla,hogy megtelt,ráadásul nem voltak matracok,illetve kint felállított sátrak,mint két éve.

egy nagyon "kedves" (olyan 60 év körüli) német zarándok elkezdett nekem pofázni (bocs,de tényleg),hogy hogy képzelem,hogy negyed 9-re érek egy szállásra,ez milyen dolog. mert 4-kor már nem volt hely,és 1-re kell megérkezni. és,hogy hogy várhatom azt,hogy lesz ágyam. nem hagyta,hogy valamit is reagáljak,csak mondta,csak mondta. nem fogta fel,hogy nagyon nem érdekel,hogy lesz-e ágyam,majd alszom kint,vagy az asztalon,vagy a lányvécében,mint tavaly (hideg volt a sátorban,és a földön minden négyzetcentiméter foglalt volt). azért közöltem vele,hogy tudok még legalább 8 embert,aki utánam fog megérkezni,és ők is túl fogják élni.

nagyon felidegesített ez a pasas. mikor megjött will,panaszkodtam is neki egy sort,hogy ez az ember biztos minden nap 5-kor kel,12-re már a szálláson van,és közben rohan,mint a francia úton mindenki,és legfontosabb életcélja kioktatni a szerinte tapasztalatlant.

szép lassan megérkezett mindenki,és nekiálltunk enni. végül megjött a szállásadó is,és közölte,hogy a kb. 30 négyzetméteres előszobában (fotelekkel,asztalokkal) nem aludhat senki,mert ez a szabály. csak odakinn,sátorban. will fel is állította az övét,josé meg csinált egy kamusátrat; leterített a földre egy esőkabátot,alárakott két túrabotot,tökéletesen nézett ki. úgy gondolták rose-zal,hogy megvárják,míg elmegy a nő,aztán benn alszanak. jocelyne pedig bement a városba a hotelbe. aztán josé szépen megpuhította a szállásadót ("kér egy kis bort?","segíthetek valamiben?",stb.),közben megpróbáltam visszafojtani a nevetést...

kiderítette,hogy holnap csak 9-re jön vissza a nő,tehát nem kell kapkodniuk reggel. én nem nagyon tudtam eldönteni,hogy benn,vagy kinn aludjak will sátrában,de josé nagyon be volt szarva,hogy mi van,ha visszajön a nő,és saját magát,meg rose-t még ki tudja magyarázni valahogy (pl. gond volt a sátrukkal),de engem már nehezen. nem akartam tovább rágni ezt a témát,így kimentem will sátrába. hálózsákot cseréltünk,úgyhogy nem fáztam:)