negreira - olveiroa - finisterre - santiago - bp

őszintén szólva ezekről a napokról már nem írtam naplót,mert egyszerűen nem volt olyan perc,amit erre pazaroltam volna.
továbbra is willel mentünk együtt,és néha-néha találkoztunk valakivel útközben.

negreira - olveiroa


9 körül ébredtünk,gyorsan összepakoltunk és bementünk megnézni,hogy mi a helyzet. rosemary és josé még pakoltak. mondták,hogy fél 6-kor felmentek keresni egy-egy ágyat. benyitottak a szobába,és már senki nem volt ott:D kéééész ez a rohanó tömeg! pedig én csak poénból mondtam,hogy a német pasi 5-kor kel minden nap:D
nagyon durva egy nap volt (33 km),nem is tudom,úgy fél 8-ra érkezhettünk a szállásra. de rosemary és josé még később. de itt ennek ellenére is kaptunk matracot,és nagyon jól aludtam. az utolsó vacsoránk is megvolt egy vendéglőben. willnek is beszólt a német pasi (állítólag hangosan csukta be a vécéajtót,mikor mások aludtak),úgyhogy most együtt utáljuk. na jó,nem:)


olveiroa - finisterre


finisterrébe elég érdekesen érkeztünk meg,ugyanis este 6-ig corcubiónban piknikeztünk a tengerparton. elég fáradt voltam,nem tudtam túl gyorsan menni. amikor megérkeztünk az óceán partjára,az első dolgunk az volt,hogy bementünk egy boltba,vettünk egy csomó kaját,és leültünk a homokba. életem legszuperebb piknike volt! egy vaníliás-almás süti,és egy kis szelet görögdinnye emelte fejedelmivé a lakomát.
közben megérkeztek joséék. ők is lepihentek,valamivel arrébb,a fűben. mi pedig bementünk a tengerbe willel. nagyon sekély,és kagylós az öböl,úgyhogy csak sétálgattunk.

már 6 óra volt,mikor észbekaptunk,hogy lassan menni kéne. finisterre még 15 km,tehát a gyaloglás kizárva. will és én elmentünk a buszmegállóba. kiderült,hogy pont félkor jön egy busz (10 percünk volt addig),úgyhogy will elrohant rose-ékért. jaj,nagyon izgalmas volt,úgy győzködtem a sofőrt,hogy várjon még két percet a barátaimra. meleg helyzet volt,de megvárta őket,úgyhogy josé nem győzött hálálkodni,közben persze izélgetett,hogy mi az,hogy én busszal megyek:)

mikor a busz beért finisterrébe,joséval ugyanarra gondoltunk: a végállomás pont a zarándokszállás előtt van,talán nem ott kéne leszállni... hanem eggyel előbb. így is tettünk,és megérkeztünk a szállásra. a srácok elmentek sörözni,később én is csatlakoztam.
aztán elindultunk finisterre óceánparti részére (a félsziget nyugati felébe),hogy megnézzük a naplementét,de rosemary rosszul érezte magát,így joséval visszamentek a szállásra. négyen maradtunk: will,én,jocelyne és a német lány,akit a legelső nap láttunk utoljára (mondom én,hogy finisterrében mindenki találkozik,ez most már egy mondásnak is elmenne):)
nagyon hangulatos volt,a homokban,kezünkben 1-1 sörrel. aztán jocelyne is visszament a szállásra,will pedig felállította a sátrát,illetve elment fát szerezni a tűzhöz. addig lebonyolítottam életem legszórakoztatóbb,férfiakról szóló,angol nyelvű beszélgetését a német lánnyal. kiderült,hogy mennyi közös van bennünk,és hogy a jelenlegi életszakaszunk is hasonló.

ezután leültünk a tűzhöz,amit már meggyújtott egy német nőkből álló csoport,akik szintén kinn szándékoztak aludni. a füstöt valahogy mindig felénk fújta a szél,akárhová is ültünk. will megosztott velem egy kifejezést,amit erre az esetre szoktak alkalmazni az angolok,mint védekezést. nem jött be. inkább hátradőltünk és néztük a csillagokat. tisztán látszott az összes!!
aztán nekiállt megsütni a hamburgerbe való húst,amit csak ezért vett. sajnos tisztára elégett az összes,szegény nagyon szomorú volt. de azért megettünk kettőt valahogy. közben bort is ittunk,meg a németek mindenfélével megkínáltak. szép lassan mindenki lefeküdt aludni.


finisterre - santiago


elvileg reggel 8:30-ig el kell hagyni a szállást. namármost a cuccaink ott voltak,és még zuhanyozni is szerettünk volna. nagy nehezen odaértünk 8:29-re,és rohantunk is a fürdőszobába. szerencsére még 9-kor se zártak be. aztán beültünk kávézni az egyik bárba,és pár perc múlva meg is jelentek joséék. kiderült,hogy este kerestek minket,de nem találtak le a partra. öhm,az útvonal sötétben valóban bonyolult lehet,de josé már kétszer járt finisterrében,ez kicsit fura,de mindegy.

később josé mondta,hogy elmegy taxival a fokra,jövünk-e vele. nyilván mentünk,mert amúgy vagy 3 óra lett volna az oda-visszaút. azért kellett amúgy sietni,mert josé busza 11:45-kor indult vissza santiagóba. amint odaértünk,én lemásztam a sziklákon viszonylag mélyre,és bedobtam az óceánba a követ,amit magyarországról hoztam. addig a srácok gyújtottak egy hatalmas tüzet,és elégettük pár cuccunkat. én pl. a pólómat és az egyik zoknimat. persze nekik ennyi nem volt elég,úgyhogy amit találtak,azt mind beledobták a tűzbe. pl. egy bakancsot.

épp indultunk vissza,amikor egy fickó szóba elegyedett willel. nem igazán értettük,hogy mit akar,aztán egyszercsak kivett egy zacskó kaját a hátizsákjából és odaadta willnek. köpni-nyelni nem tudtunk,csak hálálkodtunk. vicceltünk is,hogy biztos hajléktalannak nézhet ki will - van benne valami:)
mikor visszaértünk finisterrébe,fel is zabáltuk az egészet,ráadásul will szigorúan rámtukmálta mindennek a felét,úgyhogy már mozdulni nem tudtam. volt benne egy nagy szalámis bagett,egy sonkás szendvics,egy banán,egy narancs,és egy ásványvíz. mindenesetre egyetértettünk abban,hogy jó helyre került az élelem,talán nálunk gyorsabban senki nem végzett volna vele:D

utána elbúcsúztunk josétól... még nem igazán voltam ráhangolódva erre az egészre,nem tudtam elhinni,hogy akkor ő most elmegy,és valószínűleg nem látom soha többé. úgyhogy nem is sírtam,csak szomorú voltam. megöleltem,ő meg azt mondta,hogy ne haragudjak a hülye vicceiért. na mondom,brazil vagy,semmi gond:)

majd rose-zal és willel kimentünk a zarándokpartra. nagyon meleg volt,úgyhogy nem volt kérdés,hogy belemegyünk-e a vízbe. nem hoztam fürdőruhát,úgyhogy melltartóban és sortban próbálkoztam. a fejem tetejéig vizes lettem,és egyáltalán nem volt hideg! úgy 16 fokos lehetett. viszont iszonyat nehéz volt kijönni belőle,csak úgy szívott a mélybe a víztömeg.

fürdés után willel felmásztunk egy sziklára és ott ebédeltünk. rosemary közben napozott. aztán megtaláltuk a tegnap esti borunk maradványait épségben:) szép lassan elindultunk vissza a városba,mert közeledett a buszunk indulásának időpontja... rose-tól és jocelyne-től már sokkal érzelmesebb volt a búcsú,ők is sírtak,én is rendesen. azt hiszem,még sosem találkoztam ennyire érzelmekben gazdag emberekkel. sosem fogom elfelejteni őket! will még elrohant vízért,és vett nekünk egy-egy jégkrémet az útra:)

a nap hátralevő részét santiagóban töltöttük. nagyon fáradtak voltunk,úgyhogy bementünk az első boltba kajáért,és leültünk az első füves területre pihenni. aludtunk is pár órát. aztán bementünk a belvárosba,megittunk két sört két bárban,és megnéztük,hogy ott vannak-e a zenészek a katedrálisnál. ott voltak:) már csak pár dalt játszottak,aztán abbahagyták,mi meg leültünk,a falnak támaszkodtunk és bámultuk a katedrálist.
a kedves santiago odajött hozzánk,és játszott egy számot a gitárján. én persze nem ismertem fel,de will igen,mondta is,hogy anno próbálta megtanulni játszani. vidám pillanat volt,amikor énekeltek pár sort belőle. aztán elment a zenész srác. mi sem maradtunk már sokáig.

elindultunk will parkja felé. út közben megnéztük,hátha nyitva van a burger king:D de nem volt már. a park viszont be volt zárva. olyan négyméteres kerítés állt előttünk (szerencsére jó fajta,sok keresztrúddal). számomra nem volt kérdés,hogy bemászunk-e. viszont lehet,hogy hátizsákkal nem ment volna,így inkább nem kockáztattam: will bement először az övével,aztán az enyémmel,aztán jöttem én.

ez egy szuper park!! hangulatos,és a felső részéről látszik egy csomó minden a falakon túl. santiago esti fényei,a katedrális... nagyon nagy élmény volt itt aludni!
így elmondhatom magamról,hogy barcelonában,madridban és santiagóban is aludtam már parkban (jó,a barcelonai az inkább egy pad volt,de közel volt a park);)


santiago - budapest


nagyon szomorú nap,mintha végig egy üveglapon keresztül láttam volna a világot. és most is így emlékezem. reggel kávé-kakaó. majd kimentünk busszal a reptérre,elbúcsúztunk... fél óra eltéréssel indultak a gépeink.
madridban leszálltam,8 órám volt a másik gép indulásáig. kimentem a levegőre,kerestem egy füves területet. ott pihentem,olvastam,aludtam,ettem. mindezt egyedül. nagyon furcsa volt.

aztán hazaértem. apu kijött elém,mert nem értem volna el az utolsó vonatot.