gyorsan beszereztem a nemzetközi diákot,és megvettem a buszjegyet (így 5100 ft brnóba oda-vissza!).
ja,amúgy elnézést,ha valakit zavar,hogy a városoknak nem a "magyar" nevét használom,de nekem nem úgy jutnak eszembe ezek a nevek,hogy brünn,meg olmütz.
szóval pénteken reggel elindultam. a kék hátizsákomat vittem,amibe nem sok fér bele; egy hálózsákot,egy-két ruhát,szendvicset,kulacsot,és persze egy kis ajándékot gyömöszöltem bele. utóbbi magában foglal egy tokajit (nem aszú,hanem muskotály),jó sok túró rudit,mindenféle ízben,és egy pilóta kekszet.
ééééééés: anyu egy-egy hosszú üvegcsébe fűszerpaprikát öntött,de mindegyikbe kétfélét; az egyik világosabb,a másik sötétebb színű volt. így nagyon szépek lettek.
mivel joaquinnak nem tudtam előre megmondani,hogy brnóból melyik busszal fogok jönni,sms-t akartam írni neki,mikor kiderült az állomáson. de nem ment!!! próbáltam hívni,de az se sikerült... nagyon ideges voltam...szerencsére ott volt mellettem egy magyar pár,akik kölcsönadtak egy telefont.
mikor megérkeztem olomoucba,és leszálltam a buszról,ott állt ludek(cseh) nem messze. a nyakába ugrottam (később azt mondta,hogy nem számított rám,és azt hitte,hogy egy álom vagyok; ezzel sokat cikiztük később:D). de joaquin nem volt sehol. kb. egy órát vártunk rá,de hát porto után ezen egyáltalán nem akadtunk fenn. a házuk felé tartva felszedtünk egy cseh lányt és egy lengyel srácot (szintén portóból ismerik őket,de én ott nem találkoztam velük).
mikor beléptünk,jött az első hűűűűűűűűűha: tereza terhes! drága joaquin azért nem mondta el,mert azt akarta,hogy meglepetés legyen:D
tereza készített nekünk knedlíkyt; ez olyan,mint nálunk a knédli,de gyümölcs van a közepén,tehát majdnem szilvás gombóc. huhh,de finom volt! joaquin megkínált matéval (olyasmi,mint a tea,de kikérik maguknak,ha azt mondja valaki,hogy ez egy teafajta) ,amit még nem kóstoltam soha. eredeti matés pohárba töltötték,ebben egy fém szívószál található; ezt használja mindenki.
aztán szép lassan szállingóztak befelé az emberek,jórészt csehek. sokszor volt,hogy csehül beszéltek,esélyem nem volt megérteni. joaquin fél éve itt él,azért már megért pár dolgot,tomek meg lengyel,szintén sokat ért a beszédből. szal néha kellemetlen volt,hogy csak lestem,miről lehet szó egyáltalán.
később a szomszéd beszólt,hogy fogjuk be,ezért elindultunk a városba. beültünk pár helyre,ittam sört (ha már prágában nem próbáltam ki anno...),csocsóztunk,király volt! aztán hazamentünk,öten aludtunk náluk.
szombat reggel elment az egyik cseh lány; egy másikkal,meg ludekkel és joaquinnal felmentünk a közelben levő svatý kopečekre (zarándokhely a város mellett,egy dombon). innen látszik egész olomouc. aztán gyalog jöttünk le a dombról a 20 centis hóban,joaquin nagyokat esett:D nézelődtünk még a városban,elbúcsúztattuk az utolsó cseh lányt is,aztán hazamentünk.
joaquin bevezetett minket a chilei konyha rejtelmeibe; először is készített nekünk completót. ez a hot dogra hasonlít,de minden szar van benne: virsli,avokádó,paradicsom,fokhagyma,hagyma,káposzta,majonéz, torma,ketchup. szóval tényleg completo. jellemzője,hogy lehetetlen úgy megenni,hogy ne legyen az ember tányérja,keze és szája tiszta kaja:D (de én másnap csináltam egy "intelligens completót",ahogy joaquin mondta,amiből nem folytak ki a dolgok:))
ludek ekkor adta elő magát; az amúgy kedves,visszafogott,szabatosan fogalmazó srácnak tele volt a keze,nem tudta kinyitni a ketchupöt. hozzám fordult,és megszólalt: "could you please open this ... shit?" (ki tudnád nyitni ezt a ... szart?) :D:D lehet,hogy így nem tűnik olyan viccesnek,de mi ott,akkor szakadtunk a röhögéstől,és még mindig emlegetjük!
vasárnap reggel empanadast (töltött tésztának nevezzem?) készített chilei barátunk. a legelterjedtebb fajtája az,amelyiknek a tölteléke a következőkből áll: darált hús,fekete olíva,mazsola,hagyma,tojás,asszem ennyi. marhajó,ezt ki kell próbálnom itthon is! a másik fajtát este csinálta; ezt csak sajttal töltötte meg,és nem a sütőbe rakta,hanem tűzhelyen,olajban sütötte meg.
ezen a napon a városban mászkáltunk,kávéztunk,elbúcsúztunk ludektől.
hétfőn joaquinnal elmentem kroměřížbe. sokat gondolkoztunk,hogy melyik környékbeli településre látogassunk el,végül ez a városka nyert. tereza már volt ott,ő is ajánlotta. gyönyörű város! van két szép parkja,de ezeknek télen sajnos nem jött ki a lényege,az egyikbe még be se mehettünk,mert hétfő volt... nagyon hideg volt,úgyhogy beültünk az egyik temp
lomba melegedni. kb. fél órája voltunk már ott,a caminóról és a vallásról beszélgettünk halkan. ekkor bejött egy nő,pártában,keresztett vetett,mi abbahagytuk a beszélgetést,és néztük a síri csendben. erre joaquin suttogva: "she must be fuckin' religious" (ő biztos kib*szott vallásos). aztán rájöttünk,hogy mit is mondott,és hol,és a szánk elé kaptuk a kezünket,és röhögtünk némán,nagyon mókás volt:Damíg mi távol voltunk,tereza szerzett nekem egy csomó cseh csokit!
kedden jöttem haza. nézelődtem pár órát brnóban,de nem fényképeztem.
tudom,hogy most egy ideig nem fognak meglátogatni. két hónap múlva megszületik a kislány,antonia.
viszont: kiderült,hogy szeretnének a transzszibériai vasúton utazni!!! ami nekem már régóta nagy nagy álmom! ráadásul ők is az ulánbátor-peking ágra gondoltak:) szóval megbeszéltük,hogy gyűjtünk rá pénzt,aztán ki tudja,hátha megvalósul!
mi mindenre jöttem rá pár nap alatt? rengeteg kaját megismertem,egy csomó cseh szóról kiderült,hogy nagyon hasonlít a magyarra (pl. petrezselyem, táska,kukorica,kabát,és még volt egy pár),van mák az országban, sőt,közkedvelt.
hogy mennyire más egyedüli magyarnak lenni,amikor tényleg nem tudom az anyanyelvemet használni napokon át. biztos így kellett volna lennie portóban is,de én nem vagyok az a fajta,aki ezt hosszú távon kibírja;)
hazafelé a buszon már bevetettem hatalmas cseh szókincsemet (ami amúgy a szlovákórákból maradt meg),hogy jó estét,köszönöm,forró csokit kérek:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése