ezen a napon vettük fel az autót és indultunk el marrákesből délkeletre. said közölte,hogy ő velünk tart,és megmutatja a szülővárosát. mi természetesen belementünk,hisz simán elférünk négyen az autóban,és a város (inkább falu) rajta van az útvonalunkon,és belecsöppenhetünk egy berber család életébe. csak előnyünk származhat belőle,ha velünk jön.
tehát elindultunk az autókölcsönző felé. saidék taxit akartak fogni,de vipera és én a spórolós természetünknél fogva rábeszéltük őket,hogy gyalogoljunk. kicsit kóvályogtunk,mert eléggé el volt dugva a hely - gondolom ez összefügg azzal,hogy ez volt a legolcsóbb,amit találtunk:D
vipera tüzetesen átnézte az autót. szép bronzszínű volt,olyan,amit a sivatagba
el tudok képzelni. már volt rajta pár karcolás,ezért rávette a kölcsönzős ürgét,hogy írja már fel a kocsi papírjaira,hogy azért nem teljesen százas az autó,nehogy casablancában szívózzanak velünk.ezután elvittük a srácok egyik rokonát az egyetemre (be is néztünk,teljesen átlagos egyetemnek tűnt),majd elbúcsúztunk hichamtól,és nekivágtunk az országnak!
természetesen vipera vezetett az út 97%-ában (ő vérprofi),yuri vezetési stílusa még nekem is nyomoréknak tűnt (nincs jogsim),vipera meg egyenesen idegbeteg volt,hogy nem igaz,hogy nem tud ötösbe váltani,stb.
nem találtunk olcsón térképet -> nem vettünk,ezért az elején féltem,hogy esetleg majd eltévedünk,mert nincsenek jól (olvashatóan) jelölve az utak. szerencsére ez a veszély egyáltalán nem állt fenn,mert a nagyobb városok nevei ki voltak írva a kereszteződéseknél.
zene: said hozott két kazit;egy reggae-t és egy berber zenéset. az egész úton ezeket hallgattuk,így nekem a reggae zenéről most már mindig marokkó fog eszembe jutni:) a berber meg iszonyatosan hangulatos,de azért a végtelenségig nem lehet hallgatni azt a sipítozást.
az atlasz hegységen mentünk keresztül; gyönyörű tájakon haladtunk. talán hasonlókra szokták azt mondani,hogy holdbéli tájak. kopasz,rétegzett hegyláncok,néhol hatalmas folyóvölgyek,amelyek legnagyobb részében akkortájt még egy kis ér sem csörgedezett. megálltunk egy vendéglőnél kávézni; itt tűnt fel először,hogy most már nem északon vagyunk. a wc már nem a megszokott volt,hanem két kis padka a két lábnak,ezek között-mögött pedig egy öklömnyi méretű lyuk "tátongott". hát igen,közeledik a berber vidék:)
később megálltunk ouarzazate-ban,ahol a gladiátort,a múmiát,meg egyéb híres filmeket forgattak. amúgy ez a város nem tűnt túlságosan érdekesnek. tovább is mentünk,mert még aznap el akartunk jutni said szülőfalujába,kelaat m'gounába.
már sötét volt,mikor megérkeztünk. először a piacra mentünk,ahol szemmel láthatóan mindenki ismerte saidot. ő bemutatott minket pár embernek,pl. a fűszeresnek,majd elindultunk a házukhoz!
nagyon izgultam,hogy mi lesz,hisz újdonsült barátunk népes családjánál vendégeskedtünk, úgy,hogy nem is ismertük a szokásokat. said kistestvéreinek hoztunk egy kevés kekszet,viszont a többiekkel én nem tudtam,hogy viselkedjek. de nagyon kedvesek és vendégszeretőek voltak mind. kicsit féltek tőlünk,főleg a fiatalabbak. said megtanított nekünk egy kis berber bemutatkozószöveget,"virág vagyok magyarországról",de biztos voltam benne,hogy nem tudják,hogy az hol van. mindenesetre előadtuk,és örültek neki.
vicces volt a kommunikáció; a családtagok végig beszéltek hozzánk,mi meg találgattunk,hogy most mit is mondhattak,mert said annyira nem tudott angolul,meg amúgy is egy kicsit lassú fickó. de nem volt probléma,sőt,nagyon sokat nevettünk.
teljesen megdöbbentem,hogy egy tévé is volt az egyik szobában. látszott,hogy nem nagyon használják,de bekapcsolták,és épp akkor ment nadal egyik teniszmeccse:D
nagyon abszurd volt. itt vagyok a világ végén,egy berber faluban,emberek közt,akik nagy része talán nem is tud olvasni,és nadal-meccset nézünk a tévében... aztán időjárás-jelentés volt,és odafutottam,megmutattam,hol van magyarország. nem hiszem,hogy felfogták.
ők már kézzel ettek végig; ez azt jelenti,hogy kenyérdarabokkal szedtük ki a kaját a középre helyezett tálból. kellemetlenül éreztem magam,mert én voltam az egyetlen lány,aki a férfiakkal evett. a többiek gondolom utánunk következtek.
a tévés szobában aludtunk,mi hárman,valamint a három kisgyerek. ezek a kicsik nagyon édesek voltak. teljesen lázba hozta őket a fényképezőgép,és a kislány szerelmes volt mindannyiunkba,úgy nézett minket. gyönyörű kislány.
másnap kirándultunk a rózsák völgyébe. itt bizony rengeteg rózsa nő,amikből rózsavizet, szappant,olajat készítenek,és messze földön (franciországban) híres rózsafesztivált is
rendeznek. sajnos ilyenkor,május legvégén már nem láttunk rózsákat,de jól elvoltunk.mindenesetre a piacon vettünk hennafestéket,és said egyik húga szép berber motívumokat és írásokat festett ránk. igazán tehetséges a lány. aztán gondoltak egyet,és behoztak egy valamit. kiderült,hogy az egy berber esküvői ruha. azt mondták,vegyem fel...
hát én nagyon nagyon zavarban voltam. te jó ég,mit csináljak,és hogyan. ez nekik biztos nagyon fontos. de ők is ugyanúgy mosolyogtak végig,mint én. soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot,amikor vipera belépett és rámnézett. ez egy igazi álom volt,amiben én berber menyasszony vagyok,vipera pedig egy berber férfi (őt is felöltöztették).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése