marokkó, 1.rész

május 27-28.
megérkeztünk marrákesbe. a reptéren volt egy kis kaland; ki kellett tölteni egy lapot,hogy milyen céllal jöttem az országba,hol fogok lakni,ilyenek. persze nekem fogalmam nem volt,hol fogok lakni,de nem volt gond. aztán kavar volt az óraátállítással,ugyanis pont azon a héten tértek át a nyári időszámításra; amikor megjöttünk,még portugáliai idő szerint mértek,aztán közben volt a váltás cet-re. mi ezt eleinte nem tudtuk,így amikor megérkeztünk kicsit furcsán néztünk,hogy akkor most hány óra is van.
a váróban nem láttam a két berber srácot,akikkel beszéltem,ezért felhívtam egyiküket,saidot. ő nem tud valami jól angolul,de azért elmagyarázta,hogy mindjárt megjönnek. addig nézelődtünk a srácokkal,ez bizony afrika! taxisok,akik meg akarnak győzni,hogy vegyük igénybe a szolgáltatásaikat,itt kezd az ember lánya azon gondolkozni,hogy hogyan mondjon magabiztosan,de nem bunkó stílusban nemet,úgy,hogy meg is értsék. az út végére belejöttem.

aztán megláttam a két srácot. saidot ismertem fel,ő feltűnően jóképű gyerek. nagyon kedvesek voltak,belegyömöszölődtünk a taxiba,amivel jöttek,és elindultunk a lakásukhoz. itt ért az első sokk: hicham közölte,hogy a taxis a rokona,és 100 dirhamot (10 euró) fizessünk neki. viperával ki voltunk akadva (yuri gazdag brazil gyerek,ő leszarta),de gondoltuk,hogy az első nap nem fogunk balhézni; kifizettük.
teljesen korrekt a lakásuk,van normális vécé,kád. egy külön szobába rakhattuk a cuccainkat és szőnyegeken aludtunk. első nap tazsint csináltak nekünk,másnap pedig kuszkuszt. a földön ettünk egy kis asztalról,itt még volt kés,villa,de a végét kenyérrel töröltük ki. kb. kétóránként lefőztek egy adag mentateát,amit rengeteg cukorral fogyasztanak; ez végigkísérte utunkat.
úgy tűnt,hogy minden nap itt gyűlnek össze a rokonok,barátok; megismertünk sok berber fiatalt. vízipipáztunk,alkoholt is ittunk,valamint beszélgettünk. például arról,hogy hogy is van ez az alkohollal,meg szoktak-e csajozni,jófej-e a király. kicsit félénken,de elmondták,hogy ma már főleg a nagyvárosokban teljesen modernek az emberek,és inkább a nők öltözködésében merül ki a vallás tartása,a királyról meg no comment. kis félősek.
ja,és tanítottak berber írást is,a nevemet meg le tudtam írni arabul,de ezt már mind elfelejtettem:(

a második napon bementünk a medinába,egyedül. meg is lett az eredménye... az úgy volt,hogy gyalogoltunk jó sokat,mire odaértünk,majd eldöntöttünk,hogy most ebbe az irányba megyünk és majd vissza. csak a majd vissza nem jött össze:D természetesen eltévedtünk a kacskaringós apró utcácskákban,és ugye ilyenkor mindenki jön,hogy ő aztán tudja,merre kell menni,jó pénzért. mi viperával ezeket mereven elutasítottuk (neki már volt tapasztalata),yuri viszont kis naiv volt,előfordult pár veszekedés emiatt. sajnos egyszer a magam feje után mentem (nagyon türelmetlen tudok lenni) és belefutottunk pár gyerekbe,akik megdobálták viperát...

aztán megláttunk két fehér bőrű nőt...! uzsgyi!! kiderült,hogy franciák,de ideköltöztek és a medinában élnek. felfoghatatlan számomra,de hát kinek a pap,kinek a papné.. nagyon segítőkészek voltak,elmentünk velük a házukig (atyám,mennyire gyönyörű volt!),kaptunk jéghideg vizet,még vécére is elmentem,kb. olyan volt,mint egy palota!
bemutattak a férjeiknek,akik egyszerűen hazakísértek minket,pedig nem volt közel.. nagy köszönettel tartozunk nekik.

hichamékkal együtt mentünk zöldségeshez. mi fizettünk (általában azt csináltuk,hogy a kaját mi álltuk,a szállásért cserébe,de iszonyatosan olcsó volt!),és megfigyeltük,hogy mennyit számít,hogy egy helyi is ott van-e a vásárlásnál - rengeteget! úgyhogy nagy szerencsénk volt,hogy az utazás nagy részében volt velünk helyi arc.
ezek a berber srácok annyira édesek! betették a magnóba a - kb 10 éves - backstreet boys kazettájukat,és arra táncikáltak:)

a legnagyobb kaland: marokkó

2008. május 27 - június 7.

marokkó, 1.rész
marokkó, 2.rész
marokkó, 3.rész

a portói fél év során rengeteg alkalmam lett volna az utazásra,ebből persze nem tudtam mindet kihasználni; pl. liverpoolba és londonba nem mentem el,pedig olcsó lett volna,de úgy gondoltam,angliába később is eljuthatok,viszont mondjuk marokkóba olcsón otthonról esélytelen.

portóból viszont: madrid a ryanairrel iszonyatosan olcsó,konkrétan 10 eurós jegyet minden napra lehetett találni. viperával szerveztük,úgy döntöttünk,hogy odafelé marrákesben szálljunk le,visszafelé pedig casablancából repüljünk,így a két város közt leírhatunk egy ívet,ami még a sivatag szélét is tartalmazza. sajnos visszafelé egy éjszakát madridban kellett töltenünk,de ez legyen a legnagyobb bajunk - gondoltuk.
most megnéztem a foglalásokat,a négy repülő összesen kb. 26000 forint volt.
mikor kiderült,hogy vipera szobatársa,a brazil yuri is velünk tart (anélkül,hogy minket megkérdezett volna),vipera mindenáron autót akart bérelni,én viszont inkább a tömegközlekedésre szavaztam,hisz az a maga kiszámíthatatlan és emberközeli módján sokkal érdekesebb. de,mivel kb. egy árban volt a kettő,de az autó sokkal rugalmasabb,így a kérdés eldőlt. megtaláltam a legolcsóbb autóbérlési lehetőséget,úgy,hogy marrákesben vesszük fel,casablancában adjuk le a kocsit.

eldöntöttük,hogy a szállásért nem adunk ki pénzt. ezért jóval előtte elkezdtünk írogatni a helyi couchsurfereknek (a couchsurfing egy nemzetközi közösség,akik szívesen elszállásolják egymást pár napra),hogy aludhatunk-e náluk. vipera kezdte,de szegénykém nem kapott választ senkitől. mikor én írtam,akkor bezzeg nem volt olyan,aki ne válaszolt volna. de ez csak természetes,hisz mind fiatal férfiak voltak:) megírtam,hogy kb. melyik nap érkezünk,és telefonszámot cseréltünk.

porto oda-vissza fél év különbséggel

fél évig a portói egyetemen tanultam,ez volt életem legérdekesebb fél éve. az utazások is emlékezetesen alakultak,főleg hazafelé...

2008. január 12.

sajnos csak az utolsó pillanatokban,talán két hónappal az indulás előtt tudtam repülőjegyet venni,mert akkor derült ki,hogy mehetek az intenzív nyelvkurzusra,ami január közepén kezdődött (a félév egy hónappal később). meg is vettem a jegyet,airberlinnel repültem bécsből,mallorcán át. úgy gondoltam,hogy majd vonattal,vagy inkább busszal megyek ki bécsbe,de a terveim megváltoztak. egy évfolyamtársam,aki szintén elnyerte ezt az ösztöndíjat,végül ugyanezzel a géppel jött,és a szülei kivittek minket bécsbe.

furcsa volt belecseppenni ebbe a légkörbe,nem igazán vagyok jóban vele (azaz inkább semmilyen viszonyban nem vagyunk),a szüleit nem ismertem még. erre 4 órán át együtt utaztunk,kicsit kellemetlenül éreztem magam. ők a hit gyülekezetébe járnak,és végig ilyen "imádunk isten" szövegű dalokat hallgattunk,azt hittem,idegbajt kapok. de kibírtam,végül is ők tettek nekem szívességet.

nagyjából felhőben repültünk végig; sajnos nem láttam az alpokat,de a földközi-tengert már igen.
ibiza szigete nagyon megfogott,csodaszép volt a fényekben. mallorcán átszálltunk,pár percünk volt,úgyhogy a szigetből csak annyit láttunk,amennyi le- és felszálláskor jutott - az sem volt kevés!! a második gépből láttuk valenciát,és madrid felett is elrepültünk. ahogy közeledtünk az ibériai-félsziget nyugati részéhez,az uralkodó sárga színt felváltotta a zöld. ekkor történt meg,hogy beleszerettünk portugáliába. megláttuk és megszerettük. el sem tudom képzelni,hogy valakiben nem ez történik meg az országba érkezvén.

2008. július 2.
hát,visszafelé elég nagy kockázatot vállaltam. ugyanis az easyjettel jöttem,genfi átszállással,50 perc volt az első gép leszállása,és a másik gép checkinje között. előző nap megnéztem az aznapi gépet,50 percet késett... nekem az már nem lett volna jó. nagyon betojtam,mi lesz itt,ha nem érem el? ottragadok genfben? áttanulmányoztam a genfi reptér térképét,merre kell majd futnom...
aznap a magyar barátaim kikísértek,elbúcsúztunk. a gép pár perc késéssel indult,ekkor már megnyugodtam,inkább a bőgéssel voltam elfoglalva,és hogy még egyszer lássam ezt a csodálatos várost. a gép percre pontosan érkezett!!:) nagyon örültem. utólag kiszámoltam,hogy 25 perc késés fért volna bele... azt hiszem még egyszer nem fogok ekkorát rizikózni,főleg akkor nem,mikor fél év után jövök haza valahonnan,bőrönddel.
út közben egyébként tanultam,mert két nappal később vizsgáznom kellett (5-ös lett)... mikor leszálltunk,megkérdezte a mellettem ülő nő,hogy mit tanulok,mert nagyon érdekes. ekkor már megint bőgőroham jött rám,hisz előbb megláttam a balatont,majd budapestet,csodálatos érzés,csak úgy patakzottak a könnyeim!

otthon

előző nap délután elrepültünk barcelonába,ott tartottunk egy kis éjszakai városnézést, majd aludtunk pár órát egy padon.
reggel megnéztük a naplementét,és szerencsére jó idő volt,úgyhogy napoztunk,és aludtunk. fürödtem párszor a tengerben. aztán hazarepültünk. angolna szülei és testvére kijött értünk. a hévmegállónál tettek ki,odajött apu. megöleltük egymást,kézenfogva sétáltunk haza. az utcánkba érve kijöttek a szomszédok és gratuláltak,kérdeztek. gondolom anyu elhíresztelte,hogy a senki földjén,étlen-szomjan szenvedek,vagy mi.
én már farkaséhes voltam,úgyhogy alig vártam,hogy telezabálhassam magam otthon.

finisterra - santiago (busz)

reggeliztünk egy kicsit négyen,majd kimentünk a buszhoz. foglaltam legelöl helyet,mert mindent akartam látni. nagyon szomorú voltam,hogy elhagyom ezt a csodálatos helyet.
beértünk santiagóba,a buszpályaudvaron megérdeklődtük a reptéri busz menetrendjét,majd bementünk a belvárosba.
meghallgattuk a tiszteletünkre tartott misét a katedrálisban,majd beültünk egy kávézóba,vettünk santiago-tortát,a katedrális közelében megvártuk,hogy 3 óra legyen,és elmentünk a szállásra. majdnem nem lett helyünk...25 ágy van,tegnap összesen 5-en voltak...
végre hajat mostam,és elmentünk sétálni a városba. találkoztunk egy magyar sráccal,aki egymás után megcsinálta a portugál és az északi utat. 6-kor beültünk a török étterembe,és ott ettünk. utána még sétálgattunk egy kicsit,majd visszamentünk a szállásra.

finisterra

összepakoltunk,és mivel nem túl korán ment a buszuk,el tudtuk búcsúztatni janit és andrást. négyen maradtunk; viki,balázs,andi és én.
balázzsal elmentünk az új szállásunkra (ahol viki előző este is aludt). hát,az egy igazi hippitanya! egy miguel nevű pasi bérli a házat,a zarándokoknak. nem volt ott senki,de nem zavartattuk magunkat,balázs főzött egy teát. később megjelent pár ember,de nem történt semmi érdekes.
aztán megláttam egy ismerős arcot: arman! megöleltük egymást,bemutattam a többieknek. erről a helyről rögtön ő jutott eszembe,és itt is volt.:)
andi mondta,hogy finisterrában mindenki találkozik. hát,igen.

később egy csaj megmutatta nekünk a házat,és mondta,hogy az majd este fog kiderülni,hogy hol alszunk. elmentünk boltba,eldöntöttük,hogy főzni fogunk este. itt találkoztam utoljára skippy-vel,elbúcsúztunk.
délután rajzoltunk andival a garázsban,majd fűztem gyöngyből három karkötőt.
este csináltunk spagettit,sajttal,szalonnával,paradicsomszósszal,a többiek meg valami vegetáriánus kaját ettek - a garázsban,a földön,családias hangulatban.

kimentünk a zarándok-partra megnézni a naplementét,majd játszottunk kicsit a tengerrel mi,magyarok. persze vizes lett az egész gatyám,de nagyon jó volt!

corcubión - finisterra (12 km)

tegnap az óceán látványa fantasztikus volt,ma pedig ejutottunk a világ végére,finisterrába. nagyon jó a falu fekvése; az egyik oldalán a szelíd öböl,a másikon a hatalmas,nyughatatlan óceán.
nagyon jó érzés volt a parton sétálni a szállás felé.
mikor már épp odaértünk volna,meghallottuk judit hangját,és csakhamar meg is pillantottuk őt,zolit és andrást,amint közelednek felénk. jó volt őket újra látni! megmutatták,hol van a szállás,és mondták,hogy amíg kinyit,jöjjünk velük kagylót gyűjteni. leraktuk a csomagokat az ajtóba,közben megjelent viki és kati is. utóbbi zolival elment a templomba,mi pedig - vikivel,andrással,judittal,janival és andival - lementünk a partra.

először a sziklákon mászkáltunk,kagylókat kerestünk közöttük. néhány rákot is találtunk. miután átjutottunk a sziklákon - nem volt mindig egyszerű... - kijutottunk a homokos partra. nagyon jó volt a tengerben sétálni! mezítláb voltunk ekkor már. sajnos nem volt túl meleg,csak kb. 22-23 fok. rengeteg alga volt a vízben.
ezután visszamentünk a szálláshoz,andival bejelentkeztünk,majd beültünk egy vendéglőbe a többiekkel. egy szendvicset ettem.
katival,zolival,judittal és andival lesétáltunk a kikötőhöz,hogy együtt legyünk kicsit,mielőtt elmennek. kikísértük őket a buszmegállóba (kb 5 méterre volt a szállástól:)),és elbúcsúztunk tőlük. nagyon szomorú volt,ahogy elindult és elment a busz.:(
jani és viki talált egy másik szállást,andrás pedig egy hotelszobát foglalt estére (nem maradhattak még egy éjszakát a szálláson).

jani azt javasolta,hogy menjünk ki a másik partra,a valódi óceánhoz. az a neve,hogy pilgrim's beach. oda is mentünk,egyszerűen fantasztikus látvány volt!
hamar közel mentünk a hullámokhoz és hagytuk,hogy a lábunkhoz érjenek. persze jött egy nagy és fenékig vizesek lettünk. jani bele is esett a vízbe.:)
utána elmentünk a fokra andrással és andival. vettem anyunak képeslapot,és kiültünk a sziklákra megnézni a naplementét.
leírhatatlan volt. hogy tényleg itt vagyunk a világ végén,innen nem lehet tovább menni.
utána elégettem a pólómat (hagyomány),és lementem egyedül a szállásra,mert fáztam.

út közben találkoztam simone-nal és egy francia lánnyal,akit az út elején láttam. azt mondták,hogy muxía ronda. mivel úgy éreztem,hogy számomra finisterra a világ vége,így már két okom volt arra,hogy itt maradjak.
a faluban találkoztam janival,és együtt mentünk egy darabon. megmutatta,hogy hol van a szállás,amit találtak,aztán elbúcsúztunk. minden búcsú szomorú.

de ma újra láttam valakit: skippy-t!!!
mondta,hogy beteg volt,így nem tudott odaérni 15-ére santiagóba. busszal jött finisterrába,és minket várt.:) mikor másodszorra találkoztam vele ma,a part felé mentünk. egy amerikai férfival jött velünk szembe,viccelődtünk,hogy biztos a bárba mennek - és oda.:)