porto oda-vissza fél év különbséggel

fél évig a portói egyetemen tanultam,ez volt életem legérdekesebb fél éve. az utazások is emlékezetesen alakultak,főleg hazafelé...

2008. január 12.

sajnos csak az utolsó pillanatokban,talán két hónappal az indulás előtt tudtam repülőjegyet venni,mert akkor derült ki,hogy mehetek az intenzív nyelvkurzusra,ami január közepén kezdődött (a félév egy hónappal később). meg is vettem a jegyet,airberlinnel repültem bécsből,mallorcán át. úgy gondoltam,hogy majd vonattal,vagy inkább busszal megyek ki bécsbe,de a terveim megváltoztak. egy évfolyamtársam,aki szintén elnyerte ezt az ösztöndíjat,végül ugyanezzel a géppel jött,és a szülei kivittek minket bécsbe.

furcsa volt belecseppenni ebbe a légkörbe,nem igazán vagyok jóban vele (azaz inkább semmilyen viszonyban nem vagyunk),a szüleit nem ismertem még. erre 4 órán át együtt utaztunk,kicsit kellemetlenül éreztem magam. ők a hit gyülekezetébe járnak,és végig ilyen "imádunk isten" szövegű dalokat hallgattunk,azt hittem,idegbajt kapok. de kibírtam,végül is ők tettek nekem szívességet.

nagyjából felhőben repültünk végig; sajnos nem láttam az alpokat,de a földközi-tengert már igen.
ibiza szigete nagyon megfogott,csodaszép volt a fényekben. mallorcán átszálltunk,pár percünk volt,úgyhogy a szigetből csak annyit láttunk,amennyi le- és felszálláskor jutott - az sem volt kevés!! a második gépből láttuk valenciát,és madrid felett is elrepültünk. ahogy közeledtünk az ibériai-félsziget nyugati részéhez,az uralkodó sárga színt felváltotta a zöld. ekkor történt meg,hogy beleszerettünk portugáliába. megláttuk és megszerettük. el sem tudom képzelni,hogy valakiben nem ez történik meg az országba érkezvén.

2008. július 2.
hát,visszafelé elég nagy kockázatot vállaltam. ugyanis az easyjettel jöttem,genfi átszállással,50 perc volt az első gép leszállása,és a másik gép checkinje között. előző nap megnéztem az aznapi gépet,50 percet késett... nekem az már nem lett volna jó. nagyon betojtam,mi lesz itt,ha nem érem el? ottragadok genfben? áttanulmányoztam a genfi reptér térképét,merre kell majd futnom...
aznap a magyar barátaim kikísértek,elbúcsúztunk. a gép pár perc késéssel indult,ekkor már megnyugodtam,inkább a bőgéssel voltam elfoglalva,és hogy még egyszer lássam ezt a csodálatos várost. a gép percre pontosan érkezett!!:) nagyon örültem. utólag kiszámoltam,hogy 25 perc késés fért volna bele... azt hiszem még egyszer nem fogok ekkorát rizikózni,főleg akkor nem,mikor fél év után jövök haza valahonnan,bőrönddel.
út közben egyébként tanultam,mert két nappal később vizsgáznom kellett (5-ös lett)... mikor leszálltunk,megkérdezte a mellettem ülő nő,hogy mit tanulok,mert nagyon érdekes. ekkor már megint bőgőroham jött rám,hisz előbb megláttam a balatont,majd budapestet,csodálatos érzés,csak úgy patakzottak a könnyeim!