2007. július 17., kedd

cizur menor - cirauqui (27 km)

megint 6-kor keltünk,7-kor indultunk. automatából ittam csokit,ettem pár csokival töltött sütit (attila vette nekem tegnapelőtt),majd elindultunk. nagyon szép szélerőművek voltak a monte del perdón tetején,azokat csodáltuk az út elején. utána utergába értünk,mindenki ott evett. mezítláb. katja,skippy és én előbb elindultunk,hogy lassan mehessünk,katja elég hamar elhúzott tőlünk. skippy-vel tök jót beszélgettünk puente la reináig. itt megláttuk katját a fűben,mi is ledőltünk,és szép lassan megérkeztek a többiek is. arman vett kenyeret,sajtot,paradicsomot,olívabogyót és uborkát,mi meg megettük.:) jó kis piknik volt. utána aludtunk egy kicsit,majd elindultunk. azt hittük,már nincs olyan meleg,de tévedtünk,ráadásul felfelé kellett menni egy iszonyatosan kemény szakaszon,teljesen kimerültem. zeljka lelocsolt vízzel,katja szintén,nagyon aranyosak voltak. aztán szép lassan megérkeztünk cirauquiba,a célállomásra. vettem jégkrémet,kaját. atesz közölte,hogy továbbmegy lorcába a szlovén lányokkal. hát,elég nagyot néztem,nem igazán értettem,és most sem értem,hogy mi a fenéért nem tudtak itt megszállni,mi a jó abban a lorcában. ők tudják. rossz volt az elbúcsúzás,de úgy láttam,hogy katja szemében is könnycseppek vannak,ami nagyon jól esett. vissza kellett fogom magam,hogy ne bőgjek... főleg,hogy ma micitől is megváltunk,ugyanis megállt puente la reinában. de elkértem a számát zeljkától,tehát elvileg még találkozhatom vele,hisz ő nagyjából azt a tempót bírja,ami nekem kell,hogy 2-ára leónba érjek. hát,ez a helyzet. itt vagyok a spanyol csajokkal és skippy-vel. a szobában van még 2 norvég,egy osztrák,a másikban meg egy csomó spanyol szerintem,mert csak azt hallom. meg arman és az amerikai lány new yorkból. folytatás holnap,tomorrow is another day.:)

2007. július 16., hétfő

larrasoaña - cizur menor (20 km)

6-kor keltünk,fél 7-kor indultunk. a hollandok előresiettek és aznap még egyszer láttuk őket,de aztán valószínűleg soha többet nem. ők több,mint 30-at mentek ma,mert nem volt olyan meleg,mint vártuk. így mi is elmentünk cizur menorig. kb. 10 km után kezdett el fájni a talpam,pamplonába már bevonszoltam magam,szó szerint. azt hittem még nem pamplonába érkeztünk,mikor megláttam kiírva valami boltra,hogy pamplona,közben pedig egy utcai zenész hegedült egy csodálatos dallamot. annyira szép volt,és úgy örültem,hogy megérkeztem,hogy picit könnyeztem. mentünk tovább,leszakadtunk a többiektől attilával,ő sapkát és napszemüveget,én pedig gyógyszertárat kerestem,először is valami kenőcsöt az izmaimra,később pedig egy talpbetétet. pont a gyógyszertárban találkoztam skippy-vel és katjával. innentől együtt mentünk a csajokkal (ekkor már montse és lucía is velünk voltak,a spanyol lányok),és cizurban álltunk meg,nagyon elfáradtam. a hely nagyon jó volt,az szállással szemben egy kolostorral. a spagettievés után ennek a kolostornak a lépcsőjére ültünk ki beszélgetni,skippy megmasszírozta a talpam,arman mutatott nekünk egy krémet,amit európában nem lehet kapni és nagyon jó. ő frizbizett először skippy-vel,később zeljkával. a szállásadó is nagyon kedves volt. skippy persze vett 3 liter bort.:D

2007. július 15., vasárnap

roncesvalles - larrasoaña (26 km)

ma volt eddig a legjobb nap! és még nincs vége!:) este nagyjából semmit sem aludtam,10-kor leoltották a lámpákat abban az óriási helyiségben (120 ágy). ja,az volt a vicces,hogy pont egy helyen voltunk mindannyian,a hollandokkal és a 3 csajjal. 6-kor pedig ébresztés - az egyik holland szállásadó körbejárt és a halleluját énekelte. összepakoltunk,megtöltöttük a kulacsainkat és elindultunk. úgy gondoltuk,hogy az első településen kéne reggelizni,és ez meg is történt,mert már 7 előtt nyitva volt egy hely. ittam kakaót és ettem sonkás sajtos paradicsomos croissant-t...:) a következő településen nem volt nyitva a pékség - itt tenyereltem bele egy csalánba... aztán következett egy emelkedő,egy lejtő,de nagyon nem akart jönni zubiri. már nagyon fájt a talpam,alig tudtam menni,mikor végre megláttam az arga folyó hídját,és a másik oldalon táborozó többi zarándokot. rögtön belementem a vízbe (kicsit feljebb ért,mint a bokám),és leültem egy kőre,ami kibukkant a víz alól. mellém álltak páran lábat áztatni,többek közt egy ausztrál nő,akit zeljka később kangaroo lady-nek szólított,de aztán maradtak a skippy-ben. innen egy rövid (hosszú?) pihenőt követően 6-an együtt indultunk el: zeljka,katja,skippy,attila,én és egy örmény származású német srác,arman. utóbbival már hamarabb találkoztunk,viskarretben,mikor attila bement egy boltba és vett nekem egy jégkrémet. arman addig leült mellém és elkezdtünk beszélgetni. kiderült,hogy stoppal jött kölnből és finisterrába megy. van egy magyar ismerőse,aki pilisszentivánon lakik,és volt már nála,idén is megy. annyira vicces volt,elmondta,hogy milyen magyar szavakat ismer. az első,amit megtanult,a "hupikék törpikék" - 2 napig tanulta. meg hogy "hókuszpók" és "ül a kutya".:) annyit nevettünk ezen.:) tehát elindultunk,mi,6-an,út közben találkoztunk federicával. leültünk egy kútnál,rengeteget nevettünk! federica most tanul angolul,nagyon vicces,ahogy beszél.:) aztán ők lemaradtak,arman,attila és én értünk először larrasoañába. a nő a zarándokhivatalban mondta,hogy már csak 5 ágy van. arman azt mondta,hogy ő majd a szabadban alszik,én meg azt,hogy még várunk néhány lányt. közben megérkezett skippy is,és a nő végre megértette,hogy hányan is vagyunk,sőt,azt mondta,hogy kapunk egy ötágyas szobát,a 6. ember meg egy másik szobába mehet (mert a rendes szálláson már nem volt hely). és ez százszor jobb volt,mint az albergue,és még csak 6-an voltunk,így le tudtunk zuhanyozni jó gyorsan. este a csajok csináltak spagettit,nagyon finom volt! az asztalnál ettünk,beszélgettünk. federica kitalálta,hogy mi egy nagy család vagyunk;katja az anyuka,attila az apuka,mici az idősebb teső,gina a középső,én meg a baba. a hollandok (truus és heiss) pedig a nagyszülők,skippy meg a nagynéni. tehát jót nevettünk,sokáig beszélgettünk.

2007. július 14., szombat

auberge orisson - roncesvalles (19 km)

17.46
a pénzünkért egész jó vacsorát kaptunk tegnap,volt leves,babfőzelék és valami desszert. fogalmam sincs,hogy mi volt,de hasonlított a pudingra,csak sokkal rosszabb volt... ittam egy kis bort is,de nem ízlett. a tulaj direkt töltött még mindenkinek,de nem ittam meg. egyébként elég érdekesen nézett ki a pasi,a jobb szemének az alja valami zöld trutyiban úszott. evés közben nem volt a leggusztusosabb látvány. és roncesvallesben is felbukkant. tehát vacsi után attila adott egy nyugtatót,hogy mindenképpen tudjak aludni,és hatott is. reggel megcsodálhattuk a felhőkben úszó pireneusokat,a reggeli pedig abból állt,hogy lekváros bagettszeleteket ettünk,én forró kakaót ittam még,és volt narancslé is. a szálláson megismert emberek mind kedvesek voltak;egy francia pár,akik csak átruccantak túrázni a nyaralásuk közben,a holland úriember,egy német idős úr,egy angol hölgy,illetve egy spanyol fiú és egy francia lány. vicces volt,hogy koccintásnál megkérdezték,hogy kell mondani magyarul,hogy egészségedre,és teljesen jól ki tudták ejteni. fél 9-kor indultunk,végig iszonyatosan erős szél fújt,a sapkát le is vettem,miután lefújta a szél a fejemről,és attilának kellett felhoznia egy völgyből... volt pár meredek km,de az előző szakaszra jellemző intenzitással szerencsére nem. így attilának egy percre sem kellett hoznia a cuccom!:) láttunk egy szűz mária szobrot,egy keresztet,egy menedékházat. érdekes volt,hogy az utolsó hegy előtt levő kútnál kb. 11-12-en összegyűltünk pihenni. jó kis hangulat volt. aztán felértünk a legmagasabb pontra,majd leereszkedtünk roncesvallesbe. a végére már eléggé elfáradtam. most egy 120 fős zarándokszálláson vagyunk,fölöttem egy holland férfi fog aludni. mindjárt megyünk misére és kajálni. 21.36 túl vagyok a misén,az áldáson és a vacsorán. az előbbiekre nem sok szót vesztegetnék,inkább az utóbbival foglalkoznék,mert az volt a legjobb az egész napban! megismertem pár nagyon jófej embert. egy holland házaspárt,akik hollandiából gyalogolnak 2 hónapja,és 3 lányt,zeljkát (gina),federicát (micka) és katját. előbbi nagyon vicces kiscsaj,a neve azt jelenti,hogy kívánság. kérdezte tőlem,hogy mit jelent magyarul,ki tudták ejteni mindhárman.:) aztán a hátizsákot is megkérdezték.:) majd a nevemet. de mivel zeljka túl bonyolultnak találta,florban egyeztünk meg. a holland párnak is nevet adtak,diane (keaton) és federer (mert ő a férfi kedvenc teniszezője(teniszedző volt)).

2007. július 13., péntek

st.-jean-pied-de-port - auberge orisson (8 km)

14.30
attilával eldöntöttük reggel,hogy egyrészt a napóleon útján fogunk menni,ami nehezebb ugyan,de út közben van egy szállás,ami nagyon szép,és ha ott szállunk meg,két,nagyjából teljesíthető szakaszra osztjuk a legnehezebbet. így az időveszteség elkerülése végett már ma elindultunk. az elejét még viszonylag jól bírtam,de a végén már alig tudtam lépni. ebben az is közrejátszott,hogy az utolsó 5 km megállás nélkül meredeken emelkedett. ne felejtsem el,hogy 8 km alatt 700 m-t emelkedett a szint. egyes források szerint 600-at. a végén attila cipelte a hátizsákomat. szerencsére megtaláltuk ezt a menedékházat,bár az szívrohamot okozott nálam,hogy 30 eurót kellett fizetnünk. tény,hogy kapunk majd vacsorát és reggelit. találkoztunk egy holland pasival,aki már 3 hónapja gyalogol,hollandiából!! attila vett két szendvicset,megfeleztük őket és megettük,valamint kólára is meghívott,mert messze volt még a vacsi.

2007. július 12., csütörtök

22.47. elindult a tgv! semmi hangja nincs! egyelőre még nem túl gyors. érdekes volt a mai nap. a repülés hihetetlenül nagy élmény volt. 80%-ban csak felhőt láttunk. vicces volt,hogy a landolást megtapsolták az emberek. az már kevésbé,hogy a repülő egy órával később indult. párizsban szerencsére nem volt olyan rossz idő,mint vártam,így tudtam pár fényképet csinálni. de aztán meguntam,meg el is fáradtam,úgyhogy alig vártam,hogy megtaláljam a montparnasse pályaudvart. szerencsére sikerült,és mikor épp sajnáltatni kezdtem magam magányosságom miatt,odajött hozzám egy magyar srác,aki szintén a caminóra indult. most itt ülünk a tgv-n,elértük,hogy egymás mellé ülhessünk (állítólagos nászutunk miatt:D). nagyon hiányzik j. de legalább már nem vagyok egyedül.

2007. július 11., szerda

camino frances

már rég itthon vagyok,de szeretném leírni a caminós élményeimet,így megosztom veletek az ottani naplómat teljes egészében. hátha valakinek kedvet csinál.:) az események valódi idejéhez írom a bejegyzéseket.
íme,a szakaszok:
1.nap: magyarország - st-jean-pied-de-port