megérkeztünk marrákesbe. a reptéren volt egy kis kaland; ki kellett tölteni egy lapot,hogy milyen céllal jöttem az országba,hol fogok lakni,ilyenek. persze nekem fogalmam nem volt,hol fogok lakni,de nem volt gond. aztán kavar volt az óraátállítással,ugyanis pont azon a héten tértek át a nyári időszámításra; amikor megjöttünk,még portugáliai idő szerint mértek,aztán közben volt a váltás cet-re. mi ezt eleinte nem tudtuk,így amikor megérkeztünk kicsit furcsán néztünk,hogy akkor most hány óra is van.
a váróban nem láttam a két berber srácot,akikkel beszéltem,ezért felhívtam egyiküket,saidot. ő nem tud valami jól angolul,de azért elmagyarázta,hogy mindjárt megjönnek. addig nézelődtünk a srácokkal,ez bizony afrika! taxisok,akik meg akarnak győzni,hogy vegyük igénybe a szolgáltatásaikat,itt kezd az ember lánya azon gondolkozni,hogy hogyan mondjon magabiztosan,de nem bunkó stílusban nemet,úgy,hogy meg is értsék. az út végére belejöttem.
aztán megláttam a két srácot. saidot ismertem fel,ő feltűnően jóképű gyerek. nagyon kedvesek voltak,belegyömöszölődtünk a taxiba,amivel jöttek,és elindultunk a lakásukhoz. itt ért az első sokk: hicham közölte,hogy a taxis a rokona,és 100 dirhamot (10 euró) fizessünk neki. viperával ki voltunk akadva (yuri gazdag brazil gyerek,ő leszarta),de gondoltuk,hogy az első nap nem fogunk balhézni; kifizettük.
teljesen korrekt a lakásuk,van normális vécé,kád. egy külön szobába rakhattuk a cuccainkat és szőnyegeken aludtunk. első nap tazsint csináltak nekünk,másnap pedig kuszkuszt. a földön ettünk egy kis asztalról,itt még volt kés,villa,de a végét kenyérrel töröltük ki. kb. kétóránként lefőztek egy adag mentateát,amit rengeteg cukorral fogyasztanak; ez végigkísérte utunkat.
úgy tűnt,hogy minden nap itt gyűlnek össze a rokonok,barátok; megismertünk sok berber fiatalt. vízipipáztunk,alkoholt is ittunk,valamint beszélgettünk. például arról,hogy hogy is van ez az alkohollal,meg szoktak-e csajozni,jófej-e a király. kicsit félénken,de elmondták,hogy ma már főleg a nagyvárosokban teljesen modernek az emberek,és inkább a nők öltözködésében merül ki a vallás tartása,a királyról meg no comment. kis félősek.
ja,és tanítottak berber írást is,a nevemet meg le tudtam írni arabul,de ezt már mind elfelejtettem:(
a második napon bementünk a medinába,egyedül. meg is lett az eredménye... az úgy volt,hogy gyalogoltunk jó sokat,mire odaértünk,majd eldöntöttünk,hogy most ebbe az irányba megyünk és majd vissza. csak a majd vissza nem jött össze:D természetesen eltévedtünk a kacskaringós apró utcácskákban,és ugye ilyenkor mindenki jön,hogy ő aztán tudja,merre kell menni,jó pénzért. mi viperával ezeket mereven elutasítottuk (neki már volt tapasztalata),yuri viszont kis naiv volt,előfordult pár veszekedés emiatt. sajnos egyszer a magam feje után mentem (nagyon türelmetlen tudok lenni) és belefutottunk pár gyerekbe,akik megdobálták viperát...
aztán megláttunk két fehér bőrű nőt...! uzsgyi!! kiderült,hogy franciák,de ideköltöztek és a medinában élnek. felfoghatatlan számomra,de hát kinek a pap,kinek a papné.. nagyon segítőkészek voltak,elmentünk velük a házukig (atyám,mennyire gyönyörű volt!),kaptunk jéghideg vizet,még vécére is elmentem,kb. olyan volt,mint egy palota!
bemutattak a férjeiknek,akik egyszerűen hazakísértek minket,pedig nem volt közel.. nagy köszönettel tartozunk nekik.
hichamékkal együtt mentünk zöldségeshez. mi fizettünk (általában azt csináltuk,hogy a kaját mi álltuk,a szállásért cserébe,de iszonyatosan olcsó volt!),és megfigyeltük,hogy mennyit számít,hogy egy helyi is ott van-e a vásárlásnál - rengeteget! úgyhogy nagy szerencsénk volt,hogy az utazás nagy részében volt velünk helyi arc.
ezek a berber srácok annyira édesek! betették a magnóba a - kb 10 éves - backstreet boys kazettájukat,és arra táncikáltak:)
